Magyar ENSZ Társaság

Choose your language

MagyarEnglish
A világkereskedelem, a nemzetközi pénzügyek és a fejlődő országok

Dr. Kiss Judit, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

Tartalomjegyzék

1. A világkereskedelem alakulása a XX. század fordulóján
1.1 A világtermelés és a világkereskedelem alakulása
1.2 A fejlődő országok világkereskedelmi szerepe
1.3 A fejlődő országok kereskedelmének alakulása

2. A fejlődő országok pénzügyi helyzete
2.1 A folyó fizetési mérleg alakulása
2.2 A tőke- és a pénzügyi mérleg alakulása
2.3 A közvetlen külföldi befektetések
2.4 Eladósodottság
2.5 Segélyezés

3. A WTO Dohai Fordulója és a fejlődő országok
3.1 A Dohai Forduló legfőbb tárgyalási témái
3.2 A Cancúni kudarc
3.3 A fejlődő országok speciális és differenciált kezelése

Irodalomjegyzék

1. A világkereskedelem alakulása a XX. század fordulóján

1.1. A világtermelés és a világkereskedelem alakulása

Mind a 90-es évek, mind pedig az ezredforduló világgazdaságának tendenciája, hogy a világkereskedelem, vagyis a világ áru- és szolgáltatás exportjának és importjának összessége a világtermelésnél gyorsabban bővül. Míg 1986 és 1995 között a világkereskedelem volumene évi 6,2%-kal s 1996 és 2005 között pedig évi 6,5%-kal emelkedett, addig a világ GDP-je 3,3%-kal, illetve 3,8%-kal nőtt.

1. ábra - A világkereskedelem volumenének és a világ GDP-jének alakulása 1986 és 2005 között (évi növekedési ütem)

1. ábra
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, 186. és 227. oldalak adatai alapján

A világkereskedelemnek a világgazdaságét meghaladó növekedési üteme egyrészt a fejlett és a fejlődő országok, különösen pedig az átalakuló gazdaságok növekvő nyitottságára, [1] növekvő interdependenciájára, liberalizálódó kereskedelem- és tőkepolitikájára, piacnyitására, a WTO tárgyalások eredőjeként liberalizálódó kereskedelempolitikára, másrészt a transznacionális vállalatok növekvő világgazdasági szerepére [2] és a globalizációra, illetve az azt lehetővé tevő műszaki fejlődésre (informatika, telekommunikáció, közlekedés-szállítás) vezethető vissza. [3] Míg a 90-es évek elején a világ GDP-jének 20%-a realizálódott a világkereskedelem révén, addig az ezredfordulót követően mintegy 30%-a.

2. ábra - A világkereskedelemnek a világ GDP-jéhez való aránya, 1990-2003 (%)

2. ábra
Forrás: World Trade Report 2004, WTO Geneva, 2004, 4. old.

Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a világkereskedelem volumene a világtermelésnél és a világ GDP-jénél sokkal egyenetlenebbűl alakult, vagyis a világtermelés ingadozásánál nagyobb kilengéseket mutatott. Ez arra vezethető vissza, hogy a világgazdasági aktorok – az egyes nemzetgazdaságok, illetve a transznacionális vállalatok – gazdasági teljesítménye, illetve válsága exportoffenzívájuk, illetve importrestrikciójuk következtében közvetlen hatással van a világkereskedelem alakulására. [4]

A másik szembeötlő jelenség a világkereskedelem növekedési ütemének csökkenő tendenciája: 1950 és 1973 között a világkereskedelem évi 7,6%-kal, 1973 és 1999 között pedig évi 7%-kal bővült, de a 90-es években 10 évből 6-ban csupán 4% körüli volt a világkereskedelem volumenének bővülése. Bár 2000-ben 12,5%-kal bővült a világkereskedelem volumene, de az ezredforduló első éveiben erőteljesen lelassult a világkereskedelem: 2001-ben csupán 0,2%-kal, 2002-ben 3,3%-kal s 2003-ban pedig 5,1%-kal nőtt a világkereskedelem volumene. Kérdés, hogy a világkereskedelem bővülésének lassulása tendenciává válik-e, avagy csak átmeneti jelenséggel állunk szemben. Amennyiben a lassulási tendencia kezdene kibontakozni, akkor ez azt jelezné, hogy a kereskedelembővülés tartalékai – mint például a multinacionális vállalatok tevékenysége, a termeléskitelepítések, az egyes országok magas nyitottsági szintje, a további liberalizáció és piacnyitás – kimerülőben vannak, vagyis a világkereskedelem a jövőben kevésbé lesz képes azt a gazdasági növekedést katalizáló hatást kifejteni, amit a múltban. Hogy a világgazdaságban egyébként meglévő rizikótényezők [5] ne törjenek a felszínre, s ne okozzanak nagy(obb) világgazdasági válságot, szükség van a világkereskedelem bővülését akadályozó tényezők lebontására, illetve a világkereskedelem bővülését eredményező tényezők aktivizálására.

1.2. A fejlődő országok világkereskedelmi szerepe

Míg 2003-ban a világ lakosságának közel 85%-a a fejlődő országokban és az átalakuló gazdaságokban élt, addig ezek az országok a világ GDP-jének közel felét termelték, de a világ áru- és szolgáltatásexportjának csak kevéssel több mint egynegyedét adták, vagyis erőteljesen alulreprezentáltak. Ez alól egyedül az olajexportáló országok jelentenek kivételt, hiszen a GDP-jükhöz viszonyítva nagyobb mértékben vesznek részt a világkereskedelemben.

1. táblázat - A világ GDP-jének, exportjának és népességének megoszlása (2003, %)

1. táblázat
* Commonwealth of Independent States of the former Soviet Union
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 191.

Ugyanakkor várható, hogy a fentiekben bemutatott jelenség fokozatosan változni fog, hiszen a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok áru- és szolgáltatásexportjának növekedési üteme 1986 óta – az 1999-es évet kivéve – minden évben meghaladta a fejlett országok áru- és szolgáltatásexportjának növekedési ütemét. Vagyis a fejlődő országcsoport 26,6%-os világexporton belüli súlya egy igen dinamikus exportnövekedés következménye.

2. táblázat - A világexport volumenének alakulása

2. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 227.

Habár a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok importnövekedése nagyobb kilengéseket mutat, összességében megállapítható, hogy a 90-es évek közepe óta importnövekedésük üteme a legtöbb évben meghaladta a fejlett országok behozatalának növekedési ütemét.

3. táblázat - A világimport volumenének alakulása

3. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 227.

1.3. A fejlődő országok kereskedelmének alakulása

Ami a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok kereskedelmének volumenváltozását illeti, mind az export, mind pedig az import-növekedés gyorsulást mutat: míg 1986 és 1995 között az export volumene 6,7%-kal nőtt, addig 1996 és 2005 között már 9,3%-kal. Az import vonatkozásában a növekedési ütemek a két időszakban 4,9, illetve 8,8%-ok voltak.

4. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok árukereskedelmi volumenének százalékos változása

4. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 231.

Az értékben kifejezett és USA dollárban mért export és importnövekedési ütemek természetszerűleg ettől valamivel magasabbak voltak: az export esetében 7,8, illetve 10,2%, míg az import vonatkozásában 8,7, illetve 8,9% a két időszakban az éves növekedési ütem.

5. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok árukereskedelmi értékének százalékos változása

5. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 231.

Összességében a fenti fejlemények hatására a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok exportja az 1996. évi 1197 milliárd dollárról 2003-ra 2099 milliárd dollárra nőtt, míg importja 1194 milliárd dollárról 1853 milliárd dollárra emelkedett. Természetesen az egyes fejlődő régiók, illetve országok eltérő szerepet játszottak a fenti folyamat kialakulásában. A legdinamikusabb exportnövekedést Ázsia és Kelet- és Közép-Európa produkálta, hiszen kivitelük értéke 1996 és 2003 között megduplázódott. Kereskedelmi szempontból a legjelentősebb fejlődő régió Ázsia, amely a fejlődő és átalakuló gazdaságok összes exportjának és importjának közel 40%-át adja. A második legjelentősebb régió pedig Közép- és Kelet-Európa, valamint Latin-Amerika.

6. táblázat - Az egyes fejlődő régiók, illetve átalakuló gazdaságok exportjának és importjának alakulása 1996 és 2003 között

6. táblázat
Forrás: saját számítás a World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, adatai alapján

A fenti folyamatok hatására a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok világexporton belüli súlya 2003-ra 43,2%-ra, világimporton belüli súlya pedig 37,5%-ra emelkedett.

7. táblázat - A világkereskedelem értékének régiók szerinti megoszlása, 2003 (%)

7. táblázat
Forrás: saját számítás a World Trade Report 2004, WTO, Geneva, 2004, 7. old. adatai alapján

2. A fejlődő országok pénzügyi helyzete

A fejlődő országok – illetve bármely ország – pénzügyi helyzetét egyrészt a fizetési mérleg (“balance of payments”), vagyis a kereskedelmi forgalom egyenlege, a jövedelmek, illetve a tőkeforgalom egyenlege (a “current account” és a “capital and financial account”), másrészt az adósságállomány, illetve a nemzetközi tartalékok változása határozza meg. Lássuk, hogy a fentiek függvényében hogyan alakult és mi jellemzi a fejlődő országok helyzetét.

2.1. A folyó fizetési mérleg alakulása

A folyó fizetési mérleg (current account) alakulását egyrészt az áru- és szolgáltatásforgalom egyenlege (balance on goods and services), vagyis a kereskedelmi mérleg, másrészt a jövedelmek egyenlege határozza meg.

Ami a fejlődő országok és átalakuló gazdaságok kereskedelmi mérlegének alakulását illeti, árukereskedelmi egyenlegük 2003-ban 246 milliárd dollárnyi többlettel zárt. Mivel ezen országcsoport szolgáltatáskereskedelmét az importtöbblet jellemzi, így a szolgáltatáskereskedelem 2003-as 62 milliárd dolláros hiánya következtében áru- és szolgáltatáskereskedelmi egyenlegük 2003-ban 183 milliárd dollárra esett.

8. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok kereskedelmi mérlegének alakulása (milliárd USD)

8. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 241.

Természetesen az egyes régiók eltérő helyzetben vannak a kereskedelmi mérleg egyenlegét tekintve. Míg a keletkezett többlet zömét az olajáremelkedés következtében a közel-keleti országok, valamint exportoffenzívájuk következtében az ázsiai országok produkálják, addig a kelet- és közép-európai országok tartósan kereskedelemi mérleghiánnyal küzdenek.

9. táblázat - Az egyes fejlődő régiók és az átalakuló gazdaságok kereskedelmi egyenlegének alakulása (milliárd USD)

9. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, pp. 241-242.

Ami a fejlődő országok folyó fizetési mérlegének másik tételét, nevezetesen a jövedelmek egyenlegét illeti, a közvetlen és portfólióbefektetések, valamint az egyéb befektetések jövedelmeinek egyenlege az 1996. évi 83,7 milliárd dollárnyi hiányból 2003-ra 137 milliárd dollárnyira növekedett, vagyis ennyi áramlott ki a fejlődő országokból az ott eszközölt beruházások jövedelmeként. A kereskedelmi mérleg növekvő többlete és a jövedelmek egyenlegének emelkedő hiánya eredőjeként a fejlődő országok folyó fizetési mérlege az 1996. évi 86 milliárd dollárnyi hiánnyal szemben 2003-ban 149 milliárd dollárnyi többletet mutat.

10. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok folyó fizetési mérlegének alakulása (milliárd USD)

10. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 250.

Természetesen az egyes fejlődő régiók folyó fizetési mérlege eltérő képet mutat: míg a Közel-Kelet, Ázsia és a volt Szovjetunó jelentős többletet mutat, addig a kelet- és közép-európai országok jelentős hiánnyal küzdenek. Afrika és Latin-Amerika egyensúlyközeli pozíciót mutat.

11. táblázat - Az egyes fejlődő régiók folyó fizetési mérlegének (balance on current account) alakulása (milliárd USD)

11. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 235.

2.2. A tőke- és a pénzügyi mérleg alakulása

A fizetési mérlegnek – a folyó fizetési mérleg egyenlegén kívüli – másik jelentős tétele a tőkemérleg és a pénzügyi mérleg egyenlege. Míg a tőkemérleg (capital account) az államháztartás és egyéb szektorok viszonzatlan átutalásait tartalmazza, addig a pénzügyi mérleg egyenlege (financial account) a közvetlen és portfólióbefektetések, illetve egyéb befektetések egyenlegét.

A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok tőke- és pénzügyi mérlege az 1996. évi 122,7 milliárd dolláros többletről 2003-ra 178,7 milliárd dolláros hiányra váltott, aminek oka a pénzügyi tartalékok változása és a portfólió beruházások csökkenése, amit a közvetlen beruházások növekedése nem tudott ellensúlyozni.

12. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok tőke- és pénzügyi mérlegének alakulása (milliárd USD)

12. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 250.

2.3. A közvetlen külföldi befektetések

A világ pénzügyi áramlásainak legdinamikusabb szegmense a közvetlen beruházások: míg 1990 és 1999 között a világ exportja értékben 1,6-szorosára emelkedett, addig a világ tőkeexportja több mint négyszeresére nőtt, vagyis a kereskedelemnél nagyobb mértékben emelkedett a beruházási célú tőkebefektetések forgalma, nem beszélve a spekulációs célú tőke- és pénzmozgásról. A jelentős növekedés következtében a külföldi tőkebefektetések 2000-re már a világ összes beruházásainak 20%-át tették ki. (Lásd a 3. ábrát.)

3. ábra - A külföldi tőkebefektetéseknek a világ összes beruházásához való aránya, 1990-2003 (%)

3. ábra
Forrás: World Trade Report 2004, WTO, Geneva, 2004, 4. old.

13. táblázat - A külföldi beruházások alakulása (milliárd USD)

13. táblázat
Forrás: World Investment Report 2004, UN, New York, 2004, pp. 367-371

2000 óta azonban a külföldi tőkefektetések nagysága csökkenő tendenciát mutat, ami a rendelkezésre álló tőkeállomány zsugorodásának, valamint a profitábilis beruházási lehetőségek szűkülésének következménye. Míg 1999-ben a külföldi beruházások 1087 milliárd dollárt s 2000-ben pedig 1388 milliárd dollárt tettek ki, addig 2003-ra közel felére, 560 milliárd dollárra csökkentek a külföldi beruházások.

Ami a külföldi beruházások célországok közötti megoszlását illeti, itt némi átrendeződés következett be. Míg a közvetlen beruházások növekedésének időszakában a beruházások zöme, közel 80%-a a fejlett országokba – s ezen belül is Nyugat-Európába – irányult, addig a tőkeáramlás csökkenésének időszakában relatíve felértékelődött a fejlődő országok szerepe. A fejlődő országokon belül a legfőbb célrégiók Ázsia (Kína, Hong Kong, Szingapúr) és Latin-Amerika (Brazília, Mexikó, Chile) voltak. Egyedül Kínába 2003-ban 53,5 milliárd dollárnyi külföldi tőke áramlott.

14. táblázat - A külföldi beruházások célországok közötti megoszlása (%)

14. táblázat
Forrás: saját számítás a World Investment Report 2004, UN, New York, 2004 adatai alapján

2.4. Eladósodottság

A fejlődő országok és az átalakuló országok pénzügyi helyzetét tükrözi az egyes országok adósságállománya, vagyis a harmadik országokkal és hitelező intézményekkel szembeni tartozásállománya, a külső adósságok összege. Ennek nagysága az 1996. évi 2197 milliárd dollárról 2003-ra 2724 milliárd dollárra, vagyis 24%-kal nőtt. A legnagyobb adósságállománnyal Latin-Amerika és Ázsia rendelkezik.

15. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok külső eladósodottsága (milliárd USD)

15. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook,September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 260

Az adósságállomány mértékét csak akkor tudjuk megítélni, ha azt az illető ország, illetve régió teljesítőképességéhez, nevezetesen GDP-jéhez, illetve exportbevételeihez viszonyítjuk. Örvendetes tendencia, hogy a fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok összességét tekintve a külső adósságállomány növekedésénél nagyobb mértékben nőtt a GDP, amit az adósságállománynak a GDP-hez viszonyított csökkenő részaránya mutat. Ez különösen Ázsiára érvényes. Ugyanakkor a közép- és kelet-európai országok eladósodottsága növekedett.

16. táblázat - A fejlődő régiók és az átalakuló gazdaságok eladósodottsága a GDP-hez viszonyítva (%)

16. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 266.

Amennyiben az adósságállományt a fejlődő régiók és az átalakuló gazdaságok exportbevételeihez viszonyítjuk, akkor itt is megfigyelhető, hogy az exportbevételek jobban növekedtek mint az adósságállomány, következésképpen az adósságállománynak az exportbevételekhez viszonyított aránya csökkent. Ebből a szempontból a legeladósodottabb Latin-Amerika, ahol az adósságállomány az exportbevételek kétszeresét teszi ki, míg Ázsiában csak háromnegyedét.

17. táblázat - Az eladósodottság az exportbevételek százalékában

17. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IFM, Washington, 2004, p. 261

Tekintettel az adósságállomány szerkezetére, vagyis a felvett hitelek futamidejére, kamatterheire, az adósságállománynál jobban fejezi ki az adott ország, illetve régió pénzügyi helyzetét az ún. adósságszolgálat (debt-service payments), ami nem más, mint az éves tőke- és kamattörlesztések összessége. Mint az alábbi táblázatból kiolvasható, a fejlődő régiók és az átalakuló gazdaságok adósságszolgálata az 1996. évi 311,5 milliárd dollárról 2003-ra 437,8 milliárd dollárra, vagyis 40,5%-kal, az adósságállománynál jobban nőtt. Legerőteljesebben az átalakuló gazdaságok adósságszolgálata nőtt, 1996 és 2003 között több mint kétszeresére, míg a Közel-Keleté és Afrikáé csökkent.

Az adósságszolgálat esetében is az alapvető kérdés, hogy az egyes országok exportbevételeiknek mekkora hányadát kénytelenek törlesztésre fordítani s mekkora összegek maradnak az importszámla kiegyenlítésére. A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok a 90-es évek második felében átlagosan exportbevételeik 20%-át költötték adósságtörlesztésre. Ez alól Latin-Amerika a kivétel, amely a nagyfokú eladósodottság következtében exportbevételeinek közel felét kényszerült adósságtörlesztésre költeni. Míg Afrika és a Közel-Kelet esetében kevesebb exportbevétel is elegendő volt a hitelek törlesztésére, addig az átalakuló gazdaságok esetében az exportbevételek növekvő részét kellett törlesztésre fordítani.

18. táblázat - A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok adósságszolgálatának alakulása (milliárd USD)

18. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 260.

19. táblázat - Az adósságszolgálat az exportbevételek százalékában

19. táblázat
Megjegyzés: * előrejelzés; ** becslés
Forrás: World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004, p. 261

2.5.Segélyezés

A fejlődő országok és az átalakuló gazdaságok pénzügyi helyzetének alakulására hatással vannak a fejlett országok által nyújtott kétoldalú, valamint a nemzetközi szervezetek által nyújtott multilaterális hivatalos fejlesztési segélyek (ODA, Official Development Assistance). Míg az 1987-88-as években átlagosan 43,8 milliárd dollárt tett ki az ODA, addig értéke az 1992-93-as évekre 58,3 milliárd dollárra, 2003-ra pedig 69 milliárd dollárra nőtt. Természetesen ennek az összegnek csak egy része adomány (grant), vagyis vissza nem térítendő kölcsön, míg más része a recipiens adósságát növelő hitel.

20. táblázat - A fejlődő országokba, illetve a multilaterális szervezetekbe áramló hivatalos fejlesztési segély (ODA), nettó, (milliárd USD)

20. táblázat
Forrás: OECD (www.oecd.org)

Jelenleg a DAC-országok [6] GNI-juk (Gross National Income = bruttó nemzeti jövedelem) 0,23%-át nyújtják ODA-ként a fejlődő világnak, amely jóval elmarad a célként kitűzött 0,7%-os részaránytól. Bár összegét tekintve a legfőbb donor az USA és Japán, a nemzeti jövedelemhez képest a legadakozóbbak a skandináv és a Benelux országok.

4. ábra - Az egyes DAC-országok segélynyújtásai 2003-ban (nettó ODA, milliárd USD)

4. ábra
Forrás: OECD (www.oecd.org)

5. ábra - A nettó ODA az egyes országok GNI-jának százalékában, 2003

5. ábra
Forrás: OECD (www.oecd.org)

3. A WTO Dohai Fordulója és a fejlődő országok

3.1. A Dohai Forduló legfőbb tárgyalási témái

A Világkereskedelmi Szervezet, a WTO ( World Trade Organisation) következő, az Uruguayi Fordulót követő fordulója 2001 novemberében, a katari fővárosban, Dohában vette kezdetét a WTO negyedik miniszteri konferenciájával. A forduló – sikeres lezárulása esetén – jelentős mértékben meg fogja határozni a fejlődő országok világkereskedelmi mozgásterét és pénzügyi helyzetének alakulását.

A szakértők a soronkövetkező fordulótól azt várják, hogy általa növekszik a világkereskedelem multilaterális szabályozásának rendszere, különösen mióta 2001 novemberében Kínát [15] és Tajvant felvették a WTO-tagországai közé, s remélhetőleg hamarosan Oroszországot is sikerül WTO-taggá tenni. Az elképzelések szerint a 3-4 év alatt lezáruló tárgyalássorozaton [16] az áruk, szolgáltatások, beruházások áramlásának kérdéseit a legszélesebb értelemben és összefüggésekben tárgyalnák s a fő irányvonal a világkereskedelem liberalizációjának elősegítése, a vámok és a még meglévő kereskedelmi akadályok további lebontása, az agrártámogatások és exportszubvenciók csökkentése, az állami exporthitel és exportgarancia programok szabályozása, a piacrajutás javítása, a dömpingellenes eljárások kérdése, valamint a transzparencia és a diszkrimináció-mentesség növelése lenne. A WTO-szabályozást olyan új területekre is ki akarják terjeszteni, mint a versenypolitika, a nemzetközi beruházások, a szellemi tulajdon, az elektronikus kereskedelem és az informatika. Emellett a tárgyalási paletta egy sor ún. nem kereskedelmi vonatkozású üggyel (non-trade concerns) is bővül. Ilyenek az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem, a társadalmi normák, az állatvédelem. A fejlett országok nyomására s a fejlődő országok tiltakozására nagyobb hangsúlyt akarnak adni a környezetvédelmi, a munkaügyi és egyéb szociális kérdéseknek. Ennélfogva a tárgyalások terjedelme, időtartama és kimenetele ma még nem látható előre s meg van annak a veszélye, hogy a WTO tevékenysége eltérül a lényegtől, nevezetesen a kereskedelem liberalizálásától.

Természetesen az egyes országok álláspontja, mind a tárgyalások napirendjét, mind pedig az érdemi kérdéseket illetően jelentősen eltér egymástól. Az EU mindenképpen azt szeretné, hogy a forduló napirendje a lehető legszélesebb legyen, vagyis ne csak a számára kényes agrárkérdésekre koncentráljon, s mindezeken felül a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapjanak a nem-kereskedelmi vonatkozású ügyek (non-trade concerns).

Az EU álláspontjától eltérően az USA szeretné szűkreszabni a soronkövetkező forduló napirendjét, hogy a tárgyalások gyorsan véget érjenek és a létrejött megállapodásokat folyamatosan végre lehessen hajtani. Az USA elsősorban azokról a területekről szeretne tárgyalni, ahol a liberalizáció megvalósulása számára kedvező és kívánatos. Ezért preferálnák a mezőgazdasági támogatások, a szolgáltatások kereskedelmének, a munkavállalás és a piacra jutás kérdésének megvitatását. Az agrárexportőröket tömörítő ún. Cairns-csoport tagjai a kompromisszumok nélküli, átfogó és gyors liberalizáció hívei, bár minden kérdésben ők sem egységesek.

A fejlődő országok – akik a WTO-tagság 80%-át adják – alapvetően különleges és differenciált kezelést igényelnek. A textiltermékek kereskedelme területén például szabadabb piacrajutást szeretnének elérni, a szerzői jogok megsértése területén ugyanakkor elnézőbb magatartást várnának el. Mindkét kérdésben az EU támogatja a fejlődők álláspontját, míg az USA magatartása elutasító. Ugyanakkor az USA a kereskedelmi normák közé szeretné beemelni a munkakörülmények megfelelő szintjét, amivel a fejlődő országok nem értenek egyet, hiszen ez jelentősen mérsékelné versenyelőnyeiket. Ugyancsak tiltakoznak a fejlődő országok a környezetvédelmi normák egységesítése ellen, mivel úgy vélik, hogy ezzel a fejlett országok ténylegesen saját piacaikat védik.

A 2001 novemberében megtartott negyedik miniszteri értekezleten, illetve a 2002. január 28-án megkezdődött Dohai Fordulón végül is az alábbi témák napirendre kerülése körvonalazódott:

  • az ipari vámok további lebontása
  • agrárkereskedelem
  • szolgáltatáskereskedelem
  • környezetvédelem és kereskedelem
  • fenntartható fejlődés és kereskedelem
  • versenyszabályok és kereskedelem
  • tőkeáramlás
  • eladósodottság és kereskedelem
  • technológia-transzfer és kereskedelem. [17]

3.2. A Cancúni kudarc

2003 szeptemberében került sor a WTO sorrendben ötödik miniszteri konferenciájára. A 146 ország részvételével megrendezett konferencia tétje nem kevesebb volt, mint az, hogy 2005. január 1-jével életbe léphet-e az új világkereskedelmi rend, illetve az ezt közvetítő szabályozórendszer. A cancúni értekezletnek kellett volna kijelölnie a körtárgyalások 2004 végére tervezett megállapodásához szükséges további lépéseket, felvonultatni a tagállamok konkrét javaslatait a különböző tárgyalási témákról és a konszenzus irányáról.

A konferencia végül is eredménytelenül fejeződött be. Ennek egyik oka a tárgyalási témák növekvő komplexitása és sokrétűsége, valamint a tárgyaló felek növekvő száma, ami megnehezíti és hosszadalmassá teszi a megegyezést. A kudarc közvetlen kiváltó oka pedig az volt, hogy a fejlődő országok – Brazília, India és Kína vezette – G21-es csoportjával nem sikerült megállapodni az ún. szingapúri témakörökben, vagyis a beruházás- és versenyszabályozás, a közbeszerzések és a kereskedelmi eljárások tekintetében. A fejlődő országok nem voltak hajlandóak belemenni a feldolgozott termékek és a kereskedelmi szolgáltatások vámjainak csökkentésébe mindaddig, amíg az USA és az Európai Unió nem járul hozzá a mezőgazdasági támogatások teljes felszámolásához. A kizárólag néhány agrárterméket exportáló fejlődő országok ugyanis azt sérelmezik, hogy míg a fejlett országok piacaik megnyitását követelik tőlük, ugyanezt közel sem viszonozzák ilyen mértékben. Habár a felajánlott kedvezmények látszólag elégségesnek tűnnek, ezeket könnyen erodálják a fejlett országok olyan egyéb megfontolásai, mint a környezetvédelmi, az állatjóléti, a növény- és állategészségügyi előírások, élelmiszerbiztonsági követelmények.

Szakértők szerint a cancúni kudarc után aligha van remény arra, hogy 2004 végéig lezáruljanak a WTO-tárgyalások. Az USA az elnökválasztással, az EU pedig a bővüléssel és az új bizottság felállításával volt elfoglalva. A tárgyalások elhúzódásának súlyos következményei lehetnek. A világkereskedelem multilaterális szabályozási keretének megkérdőjelezése oda vezethet, hogy a gyengülő multilateralizmus felerősíti és a mainál is általánosabbá teszi a kívülállókkal szemben diszkriminatív kétoldalú kereskedelmi rendszereket. Ez pedig leginkább a kevésbé fejlett országokat sújtja. [18]

3.3. A fejlődő országok speciális és differenciált kezelése

A Cancúni kudarcból való kilábalást jelenti, hogy 2004. augusztus 1.-én a 147 WTO-tag állást foglalt a Doha Development Agenda (DDA) folytatása mellett és egyetértés született az agrárkereskedelem liberalizálásának kereteit illetően. [19]

Megállapodtak, hogy a legtöbb kereskedelemtorzító belső agrártámogatást jelentős mértékben csökkentik. A végrehajtási időszak első évében 20%-kal csökkentenék ezeket a támogatásokat. Az agrárszektorukat nagymértékben támogató országok jobban csökkentenék a támogatásokat, mint a többi ország. A de minimis [20] adta lehetőségeket korlátoznák. A kék dobozos, vagyis a termeléskorlátozáshoz kötött támogatásokat az agrártermelés 5%-ában maximálnák. A nem-kereskedelemtorzító zöld dobozos támogatásokat változatlanul hagynák.

Az exporttámogatásokat illetően az EU arra törekedett, hogy valamennyi exporttámogatási formát egyformán kezeljenek. Ennek elfogadását tükrözi, hogy megállapodtak abban, hogy az exporttámogatásokat, valamint a 180 napos visszafizetési időn túli exporthiteleket, hitelgaranciákat és hitelbiztosítást megszüntetik egy később megállapításra kerülő időpontban. A 180 napon belül visszafizetendő konstrukciók feltételeit, illetve az állami kereskedelmi vállalatok gyakorlatát szigorúan szabályozni fogják. Az arra rászorulók segítését szolgáló élelmiszersegélyt folytatni fogják, de amennyiben ezeket kereskedelemi célra akarják felhasználni, akkor szigorúan fognak eljárni. Ténylegesen csak az ingyenesen nyújtott élelmiszersegélyről fognak tárgyalni.

A piacra jutás könnyítését a vámcsökkentések és a vámkvóta-növelések szolgálnák. A vámcsökkentést úgy hajtanák végre, hogy a magasabb vámokat nagyobb mértékben csökkentenék, mint az alacsonyabbakat. [21] Ugyanakkor tekintettel lennének az ún. érzékeny termékekre, amelyek körét az érintett ország határozhatná meg.

A fejlődő országok speciális és differenciált kedvezményeket [22] kapnának: hosszabb végrehajtási időt az összes kötelezettség vonatkozásában, kisebb mértékű vám- és támogatás-csökkentési kötelezettséget, alacsonyabb szintű piacnyitást a számukra valamilyen szempontból (például élelmezésbiztonság, a lakosság megélhetése) érzékeny termékek esetében, teljes liberalizálást a trópusi termékek vonatkozásában, s a kereskedelmi preferenciák erodálódásának figyelembe vételét. A legkevésbé fejlett fejlődő országoknak (least developed countries) sem vám-, sem támogatás-csökkentési kötelezettséget nem kell vállalniuk. Sőt a fejlett országoknak ajánlott ezen országok termékei számára vám- és vámkvóta-mentes piacra jutást biztosítani. Az EU ezt már megtette az “Everything but Arms” javaslatával, amelynek értelmében az EU 49 kevésbé fejlett országnak 2009-től korlátlan piacra jutást biztosít, a fegyverek kivételével valamennyi termék számára.

Kérdés az, hogy a fenti javaslat megfelel-e a fejlődő országoknak, amelyek a Dohai Fordulón mind számukat tekintve, mind pedig – s különösen – gazdasági súlyukat figyelembe véve, növekvő erőt képviselnek. Az elmúlt évtizedek tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy a kereskedelem liberalizálása, a piacra jutás javulása önmagában nem elég ahhoz, hogy egy ország képes legyen az árucsereforgalomból profitálni.


Irodalomjegyzék

Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Dobi András – Szigetvári Tamás (2003): Világgazdasági régiók, Perfekt Kiadó, Budapest

Decision Adopted by the General Council on 1 August 2004, World Trade Organisation … www.wto.org (letöltve: 2004. 09. 09.)

Farkas, Péter (2000): Középtávú fejlődési alternatívák és prognózisok (A világgazdaság 2005-ig), MTA Világgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 2000. december, 21 pp.

Kiss, Judit (2001): A nemzetközi kereskedelem, mint a magyar gazdaság mozgásterét meghatározó tényező, Budapest, MTA Világgazdasági Kutató Intézet, 48 pp.

Kiss, Judit (2002a): Hungary, in: EU Eastern Enlargement and Development Co-operation (szerk. M. Dauerstadt), Friedrich Ebert Stiftung, Bonn, pp. 30-39.

Kiss, Judit (2002b): A magyar mezőgazdaság világgazdasági mozgástere, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002, 406 pp.

Kiss, Judit – Somai, Miklós (2004): Az EU agrárpolitikai reformja és a WTO Dohai Fordulója: sok hűhó semmiért, MTA Világgazdasági Kutató Intézet, 60 pp.

Meisel Sándor (2003): Mi is történt Cancúnban? = Vélemények, Kommentárok, Információk 64. szám, 2003. október 14., MTA VKI, Budapest, 2 pp.

Page, Sheila (2004): Special and differentiated treatment or divide rule? European Union trade policy towards developing countries, Overseas Development Institute, Development Research Briefing, 2004. No. 3, 7 pp.

Simai, Mihály – Gál, Péter (2000): Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Vállalatok, államok, nemzetközi szervezetek, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000, 400 pp.

Szabó Jenő (2004): A cancúni kudarc I. = Magyar Mezőgazdaság 59. évf., 3. szám, 2004. január 14. pp. 10-11.

Text of the “July package” – the General Council’s decision, Doha Development Agenda: Doha Work Programme = http://www.wto.org/english/… letöltve: 2004/09/09, 24 pp.

World Economic Outlook, September 2004, IMF, Washington, 2004

World Economic Situation and Prospects 2003, UN, New York, 2003

World Investment Report 2004, UNCTAD, Geneva, 2004, 436 pp.

WTO Annual Report, 2004. Geneva, World Trade Organization, 2004, 173 old.

The WTO framework agreement for fairer farm trade = Newsletter, No. 66, July/August 2004, European Commission, Directorate General for Agriculture, 2 pp.

www.oecd.org


[1] Az exportnak és az importnak a GDP-hez viszonyított aránya 1985 és 1997 között a fejlett országokban 16,6%-ról 24,1%-ra, a fejlődő országokban pedig 22,8%-ról 38%-ra nőtt.

[2] 1998-ben a világtermék 1/3-át a transznacionális vállalatok állították elő és a világkereskedelem csaknem fele transznacionális vállalati rendszerek keretében bonyolódik.

[3] A világkereskedelem világgazdaságban játszott szerepéről részletesen lásd: Simai – Gál, 2000.

[4] Ennek egyértelmű bizonyítéka az 1997-es, Ázsiából kiindult pénzügyi válság világkereskedelmi hatása.

[5] Ezekről, illetve a világgazdaság ezredvégi helyzetéről lásd: Farkas (2000)

[6] A DAC (= Development Assistance Committee) az OECD fejlesztési bizottsága.

[7] A világ fogyasztóinak 20%-át adó Kína a világ 11. legnagyobb kereskedője.

[8] Az előzetes elképzelések szerint 2005. január elsején szerették volna lezárni a Dohai Fordulót.

[9] A Dohai Fordulóról részletesen lásd: Kiss, 2002b, III. fejezet.

[10] A Cancúni kudarcről lásd: Kiss-Somai, 2004.

[11] Lásd: The WTO framework … 2004.

[12] A GATT Mezőgazdasági Megállapodása szerint nem kell csökkenteni azokat a belső támogatásokat, amelyek értéke termékspecifikus támogatás esetén nem éri el az adott termék teljes termelési értékének 5%-át (a fejlődő országok esetében 10%-át), illetve nem termékpsecifikus támogatás esetén a bruttó agrártermelési érték (GAP) 5, illetve 10%-át.

[13] Ez az ún. “tiered formula”.

[14] Special and differentiated treatment.

[15] A világ fogyasztóinak 20%-át adó Kína a világ 11. legnagyobb kereskedője.

[16] Az előzetes elképzelések szerint 2005. január elsején szerették volna lezárni a Dohai Fordulót.

[17] A Dohai Fordulóról részletesen lásd: Kiss, 2002b, III. fejezet.

[18] A Cancúni kudarcről lásd: Kiss-Somai, 2004.

[19] Lásd: The WTO framework … 2004.

[20] A GATT Mezőgazdasági Megállapodása szerint nem kell csökkenteni azokat a belső támogatásokat, amelyek értéke termékspecifikus támogatás esetén nem éri el az adott termék teljes termelési értékének 5%-át (a fejlődő országok esetében 10%-át), illetve nem termékpsecifikus támogatás esetén a bruttó agrártermelési érték (GAP) 5, illetve 10%-át.

[21] Ez az ún. “tiered formula”.

[22] Special and differentiated treatment.

Virtuart Web SolutionsFALEXX Portal System