Simai Mihály akadémikus megjegyzései az UNHCR állásfoglalásával kapcsolatban

Az UNHCR állásfoglalásával kapcsolatban a Parlament elé került törvénytervezetről több tagunk kérte, hogy a Magyar ENSZ Társaság segítsen bizonyos fontos kérdések megvilágításában.

Néhány kérdésre Simai Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke a következő választ írta:

A migrációhoz való jog része az Emberi Jog Egyetemes Deklarációjának, amelyet az ENSZ 70 évvel ezelőtt fogadott el.

Az Emberi jogok Egyetemes Deklarációjának 13.Cikkelye szerint:

1.Mindenkinek joga van s szabad mozgásra és a tartózkodásra minden állam határain belül.

2.Mindenkinek joga van bármely ország elhagyására, beleértve saját országát is, és a visszatérésre országába.

A menekültek befogadásának kivételével nincsennek azonban megfogalmazva nemzetközi szerződésekben az „önkéntes migráció” esetében a befogadó országok kötelezettségei.

A jelenlegi helyzet egyik tragikus jellemzője az, hogy a menekültek nagy tömegén túl sokmillió ember hagyta már el országát legálisan, akik a menekültekkel gyakran keveredve szörnyű feltételek között tengődnek a fejlődő világ különböző táboraiban, távol Európa, Észak Amerika és Ausztrália gazdag városaitól. Ezek már vállalták az illegális bevándorlással járó veszélyeket Azok, akik már bejutottak a fejlett államokba, a beilleszkedés nehézségeivel küszödnek.

A migráció a XXI század egyik döntő fontosságú összetett hosszú távú és sokoldalú problémája marad. Ennek okai sajátosak az egyes országokban: demográfiai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezők, a tömeges nyomor és kilátástalanság, egyenlőtlenségek, háborúk, terrorizmus és a romló környezeti feltételek, beleértve a szaporodó természeti katasztrófákat. Ezek integrálódtak olyan globális problémává és feladattá, amelynek kezelése csak sokoldalú globális együttműködés réven lehetséges. Ennek közös szervezete csak az ENSZ lehet, globális jellege és átfogó felhatalmazása miatt. Jogi, anyagi és szervezeti lehetőségei azonban korlátozottak. Döntő az államok magatartása.

A célországok, általában a fejlett világ országai, nehéz helyzetbe kerültek. A migráció a politikai konfliktusok egyik csomópontja lett.

Az egyik végletet a globális és a nemzetbiztonság szűkebb értelmezői képviselik, akik korlátozásaikkal igyekeznek a feltételezett vagy tényleges kockázatokat minimálisra csökkenteni és a migrációt különösen nagy biztonsági veszélynek tartják. Ez a politika nem jelent megoldást. A másik véglet a korlátozások nélküli világot tekinti a biztonság alapvető garanciájának. Ez sem vezethet eredményre. A Világszervezet megközelítése képviseli azt a reális felfogást, hogy a közös stratégiai fejlesztési célok megvalósítása és a közösen szabályozott nemzetközi áramlások a globális rendszere segíthetik hosszabb távon a problémák kezelését, rövid távon azonban különböző humanitárius megoldások keresése és társadalmi támogatása döntő fontosságú. Ennek része a társadalmi integráció segítése is azokban az államokban, ahova a bevándorlók és a menekültek tömegei él. Ez magában foglalja megfelelő életfeltételek biztosításának feladatait is.

 

Magyarország nem „befogadó” nem célország. A migrációs áramlásokban tranzitállam és a külföldre távozott állampolgárai számát, a lakossághoz és különösen a munkaképes korú népességhez viszonyított arányát tekintve kibocsátó ország, Alig van magyar család, amelyből legalább egy személy ne tartozna a kint élők, dolgozók vagy munkát keresők közé. Ezért is lényeges Magyarország számára is a nemzetközi szervezetek különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében jelenleg is folyó tárgyalások eredményessége a beáramlottak élet és munkafeltételeinek javítását célzónemzetközi megállapodások elősegítésére.

---ooOoo---