Kép és valóság

ELŐSZÓ

Az ENSZ központi szerepét ismerték el a béke és a biztonság, a fejlődés és az emberi jogok előmozdításában szerte a világon, amikor. 2001. december 10-én az ENSZ-t és főtitkárát a centenáriumi Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ma minden nemzet részt vesz az emberiség szolgálatára alakult szervezet tevékenységében. Annak ellenére, hogy jelentősen növekedett az ENSZ részvétele a globális ügyekben, munkáját illetően sok kérdés és néhány félreértés még mindig maradt. Ezek az oldalak választ adnak néhány kérdésre, melyek a leggyakrabban hangzanak el napjaink ENSZ-ével kapcsolatban.

A jelen anyag 2006. június 30-ai információkra épül, de számos itt közölt információ (megállapítás) ma is érvényes. Újabb adatok az Alapvető tények az ENSZ-ről linken érhetők el.

Az ENSZ 192 tagállammal rendelkező, egyedülálló nemzetközi szervezet, amelyben lényegében a világ valamennyi országa képviselteti magát. A II. világháború után alapították azzal a céllal, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, fejlessze a baráti kapcsolatokat a nemzetek között, és mozdítsa elő a társadalmi fejlődést, a jobb életkörülményeket és az emberi jogokat. A tagállamok együttműködésének alapját az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott alapelvek adják. Ez egy olyan nemzetközi szerződés, amely a tagországok alapvető jogait és kötelezettségeit tartalmazza.

2000 szeptemberében mintegy 150 állam- és kormányfő és más vezető személyiség találkozott az ENSZ központjában, hogy a jövőről szóló közös elképzelés alapjait meghatározzák. Az eredmény, a „Millenniumi Nyilatkozat”, az ENSZ alapokmányának fő céljait és elveit egy új világra alkalmazza. Az elképzelések megvalósítása érdekében a tagállamok megegyeztek bizonyos elérhető célokban, melyek segítenek az éhínség és a szegénység leküzdésében, a konfliktusok rendezésében, igazodnak Afrika szükségleteihez, hozzájárulnak a demokrácia és a jog terjesztéséhez és a környezet védelméhez. A résztvevők megállapodtak abban is, hogy ezeket a célokat meghatározott időn belül igyekeznek elérni.

Öt évvel később, az ENSZ hatvanadik évfordulója alkalmából, 150 állam- és kormányfő gyűlt össze New Yorkban, hogy újra elkötelezzék magukat ennek a víziónak és tervnek a megvalósítása mellett, beleértve egy széles körű ENSZ-reform napirendjét.

A 2005. évi csúcstalálkozó záródokumentuma

(Átvéve az ENSZ Hírszolgálat által készített anyagból)

A világ vezetői 2005 szeptemberében New Yorkban, az ENSZ Központjában megtartott csúcstalálkozón több fontos kérdésben megegyezésre jutottak, beleértve a szegénység leküzdésére és a fejlődés előmozdítására, a terrorizmus valamennyi formája elítélésére, valamint a közös felelősség a tömegmészárlás és más emberiség elleni bűntettekkel szemben a polgárok megvédésére vonatkozó intézkedéseket. Egyhangúlag elfogadott záródokumentumuk az alábbiakat tartalmazza:

A fejlődésről - valamennyi kormány elkötelezettsége a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGs) 2015-ig történő megvalósítása érdekében; 2010-ig minden évben újabb 50 milliárd amerikai dollár előteremtése a szegénység felszámolása érdekében; további intézkedések mérlegelése az adósság hosszú távú fenntarthatóságának biztosításáról fokozott adományozáson alapuló finanszírozás révén, valamint a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPCs) hivatalos multilaterális és kétoldalú adósságának elengedése.

A terrorizmusról - a terrorizmus fenntartás nélküli elítélése – valamennyi kormány által - „annak minden formájában és megjelenésében"; erős politikai nyomás egy átfogó, egy éven belül kidolgozandó terrorizmus-ellenes konvenció érdekében; támogatás a nukleáris terrorizmusról szóló megállapodás mielőbbi életbelépése érdekében; megállapodás a terrorizmus elleni küzdelem stratégiájának kidolgozásáról, oly módon, amely erősíti a nemzetközi közösséget és gyengíti a terroristákat.

A békeépítésről, békefenntartásról és béketeremtésről - Békeépítő Bizottság felállítása, amely segíti az országok háborúból békébe történő átmenetét, amelyet egy hivatal, valamint egy állandó alap támogat; új állandó rendőri kapacitás az ENSZ békefenntartói tevékenysége számára.

A védelmi felelősségről - közös nemzetközi felelősség fenntartás nélküli elfogadása a lakosság védelme érdekében népirtás, háborús bűnök, etnikai tisztogatás és az emberiség elleni bűntettek esetén; hajlandóság arra vonatkozóan, hogy e célból a Biztonsági Tanácson keresztül kellő időben közös döntő akciót foganatosítanak, amikor a békés eszközök nem bizonyulnak megfelelőnek, és a nemzeti hatóságok ezt nyilvánvalóan nem teszik meg.

Az emberi jogokról, demokráciáról és jogrendről - döntő lépések az ENSZ emberi jogi mechanizmusának megerősítésére, és megegyezés az Emberi Jogi Tanács létrehozásáról a következő év folyamán; az új Demokrácia Alap üdvözlése, amelyre eddig 13 országból mintegy 32 millió amerikai dollár összegű felajánlás érkezett; elkötelezettség a mindent átható, nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés megszüntetése mellett olyan esetekben, mint az oktatásban vagy a tulajdonlásban való egyenlőtlenség, a nők és lányok elleni erőszak és az ilyen erőszak büntetlenségének a végetvetése.

A menedzsment reformról - az ENSZ ellenőrző kapacitásának megerősítése, beleértve a Belső Ellenőrzési Hivatalát, az ellenőrző szolgáltatások kiterjesztését további szervezetekre; egy független ellenőrzési tanácsadó bizottság kialakításának a kérését, továbbá egy új etikai hivatal kifejlesztését.

A környezetről - a klímaváltozások által okozott súlyos kihívás felismerése és elkötelezettség lépések megtételére az ENSZ klímaváltozási keretegyezményén keresztül; segélynyújtás a legsebezhetőbbek, mint például a kis szigetek fejlődő államai; megegyezés mindenfajta természeti veszélyre vonatkozó globális korai jelzőrendszer felállításáról.

A nemzetközi egészségügyről - a HIV/AIDS, a tbc és a malária elleni küzdelem fokozása megelőzésen, gondozáson, kezelésen és támogatáson keresztül, további erőforrások mobilizálása nemzeti, kétoldalú, multilaterális és magán forrásokból; az Egészségügyi Világszervezet járványkitörést jelző globális riasztó-reagáló hálózatának támogatása.

A humanitárius segítségnyújtásról - Továbbfejlesztett Központi Rendkívüli Forgóalap annak biztosítására, hogy a segély megbízhatóan és gyorsan megérkezzen, amikor a katasztrófa bekövetkezik.

Mi is az Egyesült Nemzetek Szervezete?

Az ENSZ-család a következő szervezetekből áll:

  • Az ENSZ 6 fő szervből épül fel. Ezek: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi Bíróság és a Titkárság. Központjuk mind az ENSZ székhelyén, New York-ban található, kivéve a Bíróságot, amely Hollandiában, Hágában székel.
  • Az ENSZ-programok és -alapok - mint az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az Élelmezési Világprogram (WFP) - számos területen jelen vannak, mint például a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és az emberi jogok védelme.
  • Az ENSZ szakosított intézményei és egyéb szervei sokrétű tevékenységet folytatnak. Jelen vannak az egészségügyben, a mezőgazdaságban, a nemzetközi légi közlekedésben és a meteorológiában is. Bár speciális egyezmények az ENSZ-hez kötik őket, vagyis a szakosított intézmények az ENSZ-szel együttműködve végzik munkájukat, de mégis különálló, autonóm szervezetek.

Az ENSZ, a programjai és alapjai, valamint a szakosított intézmények alkotják az „ENSZ–rendszert”. Az ENSZ e szervezetek családjaként rengeteg feladatot lát el, amelyeken keresztül a mindennapi életünkre is hatással van. Ez lehet akár a Biztonsági Tanács határozata egy békefenntartó művelet elindításáról válaszként egy konfliktusra, akár a kommunikációs kompatibilitásra, vagy a légi közlekedés biztonságára vonatkozó szabványok meghatározása; lehet gyorssegély a természeti katasztrófák áldozatainak, az AIDS járvánnyal kapcsolatos intézkedések koordinálása; lehet a szabad és igazságos választások szervezése és irányítása egyes országokban, vagy alacsony kamatú kölcsönök biztosítása a szegény országokban az infrastruktúra fejlesztésére. Tulajdonképpen az ENSZ munkája az egészségesebb, stabilabb világ megteremtése, amelyben mindannyiunk számára több lehetőség és igazságosság van.(lásd: www.unsystem.org)

Miért van szükségünk az ENSZ-re?

Gyakran elhangzik a kijelentés: „ha az ENSZ nem létezne, ki kellene találni”.

  • A konfliktusokkal teli világban az ENSZ azonnali lehetőséget nyújt a kormányok közötti konzultációkra, és fórumot biztosít a hosszú távú problémák kezelésére.
  • Az ENSZ katalizátorként működik olyan főbb globális kérdések megválaszolásában, mint a környezetvédelem vagy a kábítószerek, és a létező legjobb mechanizmust biztosítja a nemzetközi együttműködés kezdeményezésére és fenntartására e kérdések megoldása érdekében.
  • Az ENSZ és szervezetei segítenek a gazdaság építésében és a pénzügyi piacok stabilizálásában. Segítenek a betegségek leküzdésében, az élelmiszertermelés bővítésében és az életkor meghosszabbításában. Védik a menekülteket, élelmiszersegélyt szállítanak, és gyorsan reagálnak a természeti katasztrófákra.
  • Az ENSZ és szervezetei védik az olyan sebezhető csoportokat, mint a gyerekek, menekültek, otthonaikból elüldözött emberek, kisebbségek, őshonos emberek és a mozgássérültek.
  • Az ENSZ és szervezetei mechanizmust biztosítanak technológiai szabványok és jogi normák kidolgozására olyan létfontosságú területeken, mint a légi biztonság vagy az emberi jogok.

Nincs még egy olyan szervezet a világon, amely jobban megfelelne ezeknek a céloknak, mert semelyik más szervezet sem bír az ENSZ egyetemességével és legitimációjával.

Az ENSZ és a Nobel-békedíj

- egy hosszú és tiszteletre méltó történet

 

1945 óta az ENSZ és az ENSZ-család szervezetei, vezető személyiségek, víziókkal bíró személyek és támogatók kaptak összesen legalább 16 Nobel-békedíjat a világbékéjéért, annak különféle vonatkozásaiban tett egyedülálló tevékenységük elismeréseként. Nobel-békedíjat kaptak:

  • Cordell Hull (Egyesült Államok) (1945), korábbi külügyminiszter – „az ENSZ létrehozásának kiemelkedő résztvevője”.
  • Lord (John) Boyd Orr of Brechin (Egyesült Királyság) (1949) – orvos és élelmiszerellátással foglalkozó politikus, aki az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) első főigazgatója volt.
  • Ralph Bunche (Egyesült Államok) (1950) – az ENSZ Gyámsági Főosztályának igazgatója, 1948-ban a palesztiniai konfliktus fő ENSZ-közvetítője, ahol fegyverszünetet kezdeményezett a folytatódó hadviselés befejezésére és mindkét oldalt meggyőzte, hogy fogadják el azt.
  • Léon Jouhaux (Franciaország) (1951) – a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (ICFTU) alelnöke és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Tanácsának tagja.
  • Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR) (1954) – az ENSZ-rendszer menekültvédő szervezete.
  • Lester Bowles Pearson (Kanada) (1957) – korábbi kanadai külügyminiszter és az ENSZ Közgyűlés hetedik ülésszakának elnöke.
  • Dag Hammarskjöld – az ENSZ főtitkára 1953 és 1960 között (poszthumusz, 1961).
  • Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) (1965) – az ENSZ-rendszer része, a világ gyermekei szükségleteinek a kielégítésével foglalkozik.
  • René Cassin (Franciaország) (1968) – az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának alelnöke, a Bizottság elnökével, Eleanor Roosevelt asszonnyal együtt dolgozva fogalmazták meg az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
  • Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) (1969) - az ENSZ-rendszer része, a munkások jogait védő és támogató szervezet.
  • Sean McBride (Írország) (1974) – az emberi jogok előmozdításának aktív figurája világszerte, szolgált az ENSZ namíbiai főbiztosaként. (A díjat megosztva kapta Eisaku Sato japán miniszterelnökkel.)
  • Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR) (1981) – másodszor kapta meg, a „nagy horderejű munka” elismeréseként, és azokért az elvekért, amelyeken ez a munka alapul.
  • Alva Myrdal (Svédország), korábbi kabinetminiszter, és Alfonso Garcia Robles (Mexikó), korábbi külügyminiszter (1982) – „az ENSZ leszerelési Tárgyalásain végzett kiemelkedő munkájukért, ahol mindketten döntő szerepet játszottak, és nemzetközi elismerésre tettek szert”, valamint a világ közvéleményének tájékoztatásához való hozzájárulásukért a leszerelési kérdésektől.
  • Az ENSZ Békefenntartó Erői (1988) – páratlan erőfeszítéseik tisztelete és elismeréseként, valamint „egy komoly megjegyzésként arra a tényre vonatkozóan, hogy egyesíteni kell erőinket és teljes szívvel befektetni az Egyesült Nemzetekbe. Mind világosabbá válik, hogy mit kell tenni az új generációi jövőjének biztosítása érdekében, és együtt kell tenni azt.”

Világkormány az ENSZ?

Az ENSZ nem világkormány, és sosem szándékozott az lenni. Független és szuverén államok szervezeteként csak azt teheti, amiben a tagállamok megállapodtak. Az ENSZ az ő eszközük.

Feladják-e az ENSZ-ben az országok a szuverenitásukat?

Az ENSZ tagjai szuverén nemzetek. Az ENSZ Alapokmánya a szuverenitás egyik legerősebb védelmezője, ez az elv az egyik központi alappillére. Ugyanakkor a világban felmerülő problémák többsége olyan összetett, hogy egyetlen ország nem tud egyedül megbirkózni velük. Az ENSZ az a hely, ahol az országok együttesen kereshetnek megoldást közös problémáikra. Más országokkal történő együttműködés a szuverenitás gyakorlásának egyik módja, és nem annak korlátja. Az ENSZ-en keresztül megvalósuló, meghatározott területen való együttműködés révén az államok kiépítik azokat a struktúrákat, amelyek a nemzetközi életet lehetővé teszik. Az országok önként döntenek az együttműködés mellett, mert érzik, hogy ez az érdekük. Az ENSZ egyetemessége és pártatlansága biztosítja az országok számára, hogy az együttműködésből a lehető legtöbb előny származzon, miközben szuverenitásuk védelme garantált.

A nagyhatalmak eszköze az ENSZ?

Az Egyesült Nemzetek Szervezete az összes tagállam eszköze, amelyek a főbb kérdések megvitatásával és a szavazásokkal alakítják politikáját. A Közgyűlésben minden országnak azonos szavazati joga van, amely azt a legdemokratikusabb nemzetközi intézménnyé teszi. Még a Biztonsági Tanácsban is az Egyesült Államoknak és a másik négy vétóval rendelkező tagnak - bár képesek meggátolni bármilyen akciót, amivel nem értenek egyet - mégis figyelembe kell venniük a többi ország álláspontját, és nem kényszeríthetik rájuk a saját akaratukat. Egyetlen ország, bármilyen erős legyen is, nem képes egyedül arra, hogy az ENSZ politikáját diktálja.

Mivel foglalkozik a Közgyűlés?

A Közgyűlés az egyetlen világfórum, ahol minden tagállam képviseltetve van. Azt mondják, ez a szervezet áll a legközelebb ahhoz, amit a nemzetek parlamentjének hívnak. Itt – és csak itt – foglalkoznak a világ legégetőbb problémáival, ahol az országok kifejthetik eltérő nézeteiket, és megegyezésre juthatnak abban, hogy hogyan haladjanak tovább.

Mint ahogy a demokráciákban az egyéneknek azonos szavazati joguk van, tekintet nélkül arra, hogy szegények vagy gazdagok, hatalmasak vagy gyengék, az ENSZ-ben is minden ország azonos szavazati joggal rendelkezik. A Közgyűlésbeli szavazás ezért a világ véleményének is pontos barométere. Határozatai, bár jogilag nem kötelezőek a tagállamokra nézve, a nemzetek közösségének erkölcsi felhatalmazását jelenti.

Az ENSZ egyedülálló abban a tekintetben, hogy valóban „a nemzetek parlamentje”.

A Közgyűlést a fejlődő országok uralják?

1960 előtt néhány állam az iparilag fejlett országok „automatikus többsége” miatt panaszkodott. 1960 után, miután sok újonnan függetlenné vált állam csatlakozott az ENSZ-hez, mások a fejlődő országok jelenlétével kialakult „többség zsarnoksága” miatt panaszkodtak. Valójában a szavazási minták nagy változatosságot mutatnak, a napirenden lévő kérdéstől függően. A hasonló gondolkodásmódú országok hasonlóképpen szavaznak, ha kölcsönösen érdekeltek az adott kérdésekben. Azonban a nemzetközi ügyekben az együttműködés szelleme a döntéshozatalban a konszenzust tette tendenciává. A kölcsönösen elfogadható megoldások kidolgozásában a tárgyalások és egymás érdekeinek a figyelembevétele az eredményezték, hogy a legtöbb közgyűlési határozatot ma szavazás nélkül fogadják el.

Csak a kormányokra figyelnek az ENSZ-ben?

Bár az ENSZ az államok világszervezete, a működése lehetővé teszi más szereplők bevonását is, amelyek együttműködése egyre fontosabb a globális problémák megoldásában. A civil társadalom különféle szereplői – nem-kormányzati szervezetek (NGO-k), az üzleti élet szereplői, szakszervezetek, szakmai szövetségek – járulnak hozzá az ENSZ munkájához, és az együttműködésük a világszervezettel egyre nő. Az ENSZ kibővítette az együttműködését a kutató és egyetemi intézetekkel, a fiatalok csoportjaival és más szövetségekkel.

A főtitkár rendszeresen konzultál a privát szektorral, találkozik az üzleti vezetőkkel és szervezetekkel, hogy a segítségüket kérje az ENSZ céljainak eléréséhez. A kapcsolat vezérlőelveként a „Globális Szerződés” (Global Compact) kezdeményezése olyan összefüggésrendszert teremtett, aminek keretében a világ üzleti vezetői elkötelezik magukat bizonyos normák követésére az emberi jogok, a környezetvédelem és a munkakörülmények területén. Északi és déli vállalatok százai, kicsik és nagyok vállalták fel a Szerződésben leírtakat, csakúgy, mint a szakszervezetek és az NGO-k. A hiedelmek ellenére a Szerződés nem fogad el vállalati pénztámogatást. Nem erősíti meg és nem értékeli fel a vállalatokat, és az ENSZ-logó használata szigorúan ellenőrzött marad. A Szerződés arra ösztönzi a vállalatokat, hogy támogassák az ENSZ céljait tanulás, párbeszéd és projektek révén.

A jótékonyságot tekintve, a Time-Warner társelnöke, Ted Turner 1997-ben 1 milliárd dolláros felajánlást tett az ENSZ fejlesztési és segítségnyújtási programjainak, amit az általa létrehozott ENSZ Alapítvány kezel, az ENSZ Nemzetközi Partnerségi Alapjával együttműködve. A Bill és Melinda Gates Alapítvány 2000-ben 750 millió dolláros összeget adott az ENSZ által támogatott Globális Szövetség az Oltóanyagokért és Védőoltásokért szervezetnek. A világ Rotary Clubjai több mint 400 millió dollárt adtak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törekvéseire a járványos gyermekbénulás megszűntetése érdekében, a világ Lions Clubjai pedig sok UNICEF programot támogatnak.

Mi a helyzet a nem kormányzati szervezetekkel?

Az NGO-k (Non-Governmental Organizations – nem kormányzati szervezetek) az ENSZ legkiválóbb szereplői közé tartoznak. Az NGO non-profit szervezet, önkéntes állampolgárok helyi, nemzeti vagy nemzetközi csoportja. Mintegy 2700, a gazdasági és szociális fejlesztés terén aktív NGO-nak van „konzultatív státusza” a Gazdasági és Szociális Tanácsnál – a társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó, fő politikacsináló testületnél - vagyis képviselőiket meghívhatják a Tanács üléseire, és ott felszólalhatnak. Továbbá 1560 olyan NGO - amely az ENSZ-et is foglalkoztató kérdésekben információs programokat működtet - akkreditált jelenleg az ENSZ Tájékoztatási Főosztályánál. Sok NGO-nak van hivatalos képviselője az ENSZ központjában, ezáltal értékes kapcsolatokat teremtve a világ népeivel.

Az NGO-k jelentős nemzetközi és nemzeti tagság nevében beszélnek, és egyre nagyobb hatásuk van az ENSZ munkájára. Kiemelkedő szerepük van az ENSZ-konferenciákon, tagságuk véleményét kifejtve számos kérdésben, a nők jogaitól kezdve az élelmiszerbiztonságig. Fontos szerepük volt az 1997. évi taposóaknákat betiltó egyezmény elfogadtatásában, és a Nemzetközi Büntető Bíróság létrehozásában (1998), amely a fajirtást, a háborús bűnöket és az emberiség ellen elkövetett bűntetteket vizsgálja. A szegényebb országokban az NGO-k az ENSZ-szel együtt kéz a kézben segítik a szükségben szenvedő embereket.

Mi a Biztonsági Tanács szerepe?

A Biztonsági Tanács elsősorban a nemzetközi béke és a biztonság fenntartásáért felelős ENSZ szerv, amely a felmerülő válsághelyzetekkel foglalkozik. Az Alapokmány értelmében a Tanács döntései jogilag kötelezőek. A tagállamok kötelesek azokat végrehajtani.

A Tanács 15 tagból áll, ebből 5 állandó és 10 nem állandó tag, amelyeket az összes tagállam két évre választ. A szavazás növeli az öt állandó tag súlyát, amelyek: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország. Bármelyikük megakadályozhatja egy javaslat elfogadását, ha nemmel szavaz, még ha a többi négy állandó és az összes nem állandó tag igennel is szavaz. Ezt „vétójognak” nevezik.

Szükséges-e a Biztonsági Tanács reformja?

1945 óta jelentősen megnőtt a tagállamok létszáma – főleg a fejlődő országoké - valamint a nemzetközi viszonyok is megváltoztak, a tagállamok szükségesnek tartják a Biztonsági Tanács tagságának felülvizsgálatát. A Közgyűlés elé terjesztett javaslatok – többek között - foglalkoznak az állandó és nem-állandó tagok számának növelésével, a tanácsi tagság rotációjával vagy megosztásával, a vétójog módosításával és a Tanács munkamódszereinek javításával.

Az egyik ilyen javaslat szerint a tagok számát 15-ről 24-re kellene növelni úgy, hogy további öt állandó tag lenne vétójog nélkül (három fejlődő állam és két iparilag fejlett állam), továbbá még négy nem állandó tag. Ez a javaslat Japánnal és Németországgal, valamint három fejlődő országgal növelné az állandó tagok számát. Azt is javasolták, hogy csak nem állandó tagokkal bővítsenek az országok időszakonkénti újraválasztásával az ENSZ békefenntartó és fejlesztési tevékenységéhez való hozzájárulás alapján. Bár egyik javaslat sem nyert teljes körű támogatást, a Közgyűlés tovább folytatja erőfeszítéseit egy elfogadható megoldást kidolgozása érdekében.

A Biztonsági Tanács reformjával az ENSZ-főtitkár 2005. évi jelentése („In Larger Freedom” – Nagyobb szabadságban) is foglalkozik.

Eközben a Biztonsági Tanács számottevő eredményeket ért el munkamódszereinek megreformálásában, az átláthatóság növelése érdekében. 2001-től kezdődően számos olyan változtatást vezettek be, melyek hatással voltak az ülések levezetésére, a dokumentáció és a jegyzőkönyvek formájára. A Tanács folytatja a munkamódszerei átláthatóságának javítása érdekében végzett munkát.

Mi a szerepe a Gazdasági és Szociális Tanácsnak?

A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) a nemzetközi gazdasági és szociális ügyek központi ENSZ-fóruma. Ezeknek a kérdéseknek és humanitárius problémáknak a megvitatásával, valamint politikai irányvonal ajánlásaival a Tanács kulcsszerepet játszik a nemzetközi fejlesztési együttműködés előmozdításában és a prioritások felállításában. A Tanács koordinálja az ENSZ szakosított intézményeinek, programjainak és alapjainak gazdasági és szociális munkáját, valamint kulcsszerepet játszik az ENSZ-konferenciákat követő mechanizmusok kialakításában, a határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében. A Gazdasági és Szociális Tanács 54 tagból áll, őket a Közgyűlés választja 3 évre. Éves fő ülésszakára május és július között kerül sor, amely általában négy hétig tart, és gyakran tartalmaz egy több napos magas szintű részt is, mialatt miniszteri találkozón vitatják meg a főbb gazdasági, társadalmi és humanitárius kérdéseket. Ezen kívül kisebb (néhány napos) üléseket havonta tartanak. A Tanács továbbá lehetőséget ad az NGO-knak szakértelmük megjelentetésére az ENSZ-ben, így tartva fenn alapvető kapcsolatot a Világszervezet és a civil társadalom között.

Az ECOSOC szerepe erősödött az elmúlt években, mivel sok, a globalizáció által kiváltott főbb kihívás kezelésében vezető szerepet játszott. Amellett, hogy koordinálja azoknak a bizottságoknak a munkáját, melyek olyan témákkal foglalkoznak, mint a népesség, a fenntartható fejlődés és társadalmi fejlődés, a Tanács vezető szerepet játszott olyan új kihívások kezelésében, mint a „digitális megosztottság” megszüntetése a fejlődő és a fejlett államok között. Ezért a Tanács foglalkozott információs és kommunikációs technológiákkal is. A Tanács egyre inkább meghatározó tényezővé vált a politikai párbeszédben is. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezető képviselőit összehozta az ENSZ diplomáciai közösségével új politikai irányvonal kidolgozása céljából.

Mi a szerepe az ENSZ főtitkárának?

A főtitkár az ENSZ első számú tisztviselője, fő igazgatási vezetője, a szervezet szimbóluma az egész világon, különösképp, mint a legfőbb nemzetközi közvetítő és béketeremtő. A főtitkár felhívja a világ figyelmét a főbb globális kérdésekre a fejlődéstől kezdve a leszerelésén át az emberi jogokig. Felhatalmazása van arra, hogy a Biztonsági Tanács figyelmét ráirányítsa mindazokra a problémákra, amelyek a nemzetközi biztonságot és a békét fenyegetik. A nemzetközi viták rendezésének elősegítése érdekében a főtitkár felléphet közvetítőként, vagy „csendes diplomáciát” folytathat a színfalak mögött.

A főtitkár pártatlansága az ENSZ egyik legfőbb erénye, lehetővé téve számára a preventív diplomáciát, hogy elejét vegye a nemzetközi viták keletkezésének, fokozódásának, terjedésének. A főtitkárnak vezető szerepe volt abban is, hogy újjászervezze és korszerűsítse az ENSZ működését, szorosan együttműködve a Közgyűléssel és más szervekkel biztosította, hogy a reformok mélyrehatóak és koordináltak legyenek. Így az ENSZ hatékonyabban tud megfelelni a tagállamok igényeinek.

A főtitkár az elnöke az ENSZ-rendszer Felsővezetői Koordináló Testületének (CEB), amely évente kétszer ülésezik, hogy biztosítsa a tevékenységek összehangolását a tagállamok általános céljai elérése érdekében számos kérdésben. A CEB magában foglalja 28 szervezet - köztük ENSZ alapok, programok, és szakosított intézmények, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (autonóm ügynökség az ENSZ égisze alatt), és a Kereskedelmi Világszervezet – első számú vezetőjét, képviselve az egész ENSZ rendszert.

Hogyan nevezik ki a főtitkárt?

A főtitkárt a Közgyűlés nevezi ki, a Biztonsági Tanács ajánlására. A főtitkár-választás alkalmával a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül bármelyik élhet vétójogával.

Az első két főtitkár a norvég Trygve Lie és a svéd Dag Hammarskjöld voltak. Az elmúlt 40 évben az országok között hallgatólagos megegyezés volt abban, hogy régiónként rotálják a főtitkári posztot. Így volt főtitkár Ázsiából (U Thant - Burma, ma Mianmar), Nyugat-Európából (Kurt Waldheim – Ausztria), Latin-Amerikából (Javier Pérez de Culléar – Peru), Afrikából (Boutros Boutros Ghali – Egyiptom, aki egy ciklust szolgált, és az előző főtitkár, Kofi Annan – Ghána). Bár hivatalosan nincs korlátozva, hogy egy főtitkár hány ötéves cikluson át szolgálhat, eddig két ciklusnál tovább senki sem volt hivatalban.

Áttekintés az ENSZ-rendszerről

Az ENSZ-rendszer Felsővezetői Koordináló Testületének (CEB) elnöke az ENSZ főtitkára. Tagjai az ENSZ főtitkára mellett az alábbi szervezetek első számú vezetői:

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 

Egészségügyi Világszervezet (WHO) 

A Világbank-csoport 

Nemzetközi Valutaalap (IMF) 

Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) 

Nemzatközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 

Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 

Egyetemes Postaegyesület (UPU) 

Meteorológiai Világszervezet (WMO) 

Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 

Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) 

Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) 

Idegenforgalmi Világszervezet (UNWTO) 

Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) 

Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 

Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) 

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 

Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) 

Az ENSZ Emberi Települések Központja (UN-HABITAT) 

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 

Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) 

Az ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivatala (UNODC) 

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten (UNRWA) 

Élelmezési világprogram (WFP) 

Hogyan dolgozik az ENSZ a békéért?

Az ENSZ többféle úton támogatja a békét, mind közvetlen és közvetett módon. Nyilvánvaló vagy lassan kibontakozó konfliktushelyzetekben az ENSZ változatos módszereket alkalmaz a közvetítéstől kezdve a békefenntartó erők felvonultatásáig. Megelőzés érdekében az ENSZ igyekszik megszüntetni a háború társadalmi és gazdasági okait. Diplomáciai és vitaközpontként az ENSZ lehetőséget kínál a viták békés rendezésére, ami a konfliktusok hatástalanításának eszköze, még mielőtt elkezdődtek volna. Nemzetközi krízishelyzet esetén a feszültség csökkentésének és a tárgyalások elkezdésének központjaként működik. Az ENSZ továbbá a fejlesztési segítségnyújtáson és az egyre növekvő nemzetközi jogi rendszeren keresztül is előmozdítja a béke ügyét.

Mit tesz az ENSZ konfliktusok megelőzésére?

Az Egyesült Nemzetek számára a konfliktusok megelőzése ugyanolyan fontos, mint a béke fenntartása. A megelőzésnek sok oldala van: magában foglalja a korai figyelmeztetést, a diplomáciát, a leszerelést, a megelőző katonai felvonulást és a szankciók alkalmazását, amikor szükséges. De mindenekfelett, a hatékony megelőzés az adott társadalom olyan strukturális hibáit célozza meg, melyek magukban hordozzák a konfliktus lehetőségét. Bár a szervezet tevékenysége az emberek biztonságára, a jó kormányzásra, a kiegyensúlyozott fejlődésre és az emberi jogok tiszteletére irányul, az ENSZ azzal is segít biztonságosabb világot teremteni, hogy a háborúk alapvető okaival is foglalkozik.

A siker feltétele, hogy a megelőzési tevékenységet a közvetlenül érintett emberek és felek támogassák. Ez magában foglalja az országok, az Egyesült Nemzetek, a szervezetek, a civil társadalom, sőt a privát szektor együttműködését is. A nemzetközi közösség támogatásával az ENSZ integrált megelőzési stratégiákat alkalmaz, hogy megakadályozza a konfliktus által okozott hatalmas anyagi, emberi és erkölcsi károkat. Ezáltal az ENSZ elősegíti az átmenetet a reagáló kultúráról a megelőző kultúrára, amely a kollektív biztonság alappillére.

Mi a szerepe az ENSZ-békeépítésének?

Az ENSZ növekvő mértékben vállal olyan tevékenységeket, amelyek a konfliktusok alapvető okaival és a „fenntartható béke” építésével foglalkoznak – a főtitkár szavaival élve. Az ENSZ-rendszer ezt a jó kormányzás, a polgári jog és rend, az emberi jogok és a demokratizálás támogatásán keresztül éri el a konfliktus következményeivel küszködő országokban. Hazatelepíti a menekülteket, választási segítségnyújtást és humanitárius segítséget biztosít, valamint segít újjáépíteni az államigazgatási, egészségügyi, oktatási és egyéb rendszereket.

Az ENSZ jelenlétének központi szerepe volt Kelet-Timor területén - a mai független Timor-Leste állam - amikor az ottani embereket súlyos nehézségeken segítette át, hogy végül 2002 májusában sikerüljön elérni céljukat, a függetlenséget. Néhány olyan békeépítő tevékenység, mint az 1989-es namíbiai választások felügyelete, az aknafelszedő-programok Mozambikban és intézményépítés Sierra Leone-ban az ENSZ békefenntartó műveletei keretében valósult meg, és ez folytatódhat a művelet befejezése után is.

Az ENSZ békeépítő tevékenységének a konfliktus utáni helyzetekben gyakran része a több százezer fegyver összegyűjtésének és megsemmisítésének felügyelete, és a korábbi harcosok civil társadalomba történő visszailleszkedésének megkönnyítése. Például 2002 januárjában az ENSZ sikerrel befejezte a lefegyverzési és leszerelési programját Sierra Leonéban, és azonnal megkezdte a szavazók regisztrációját a parlamenti- és az elnökválasztásra. Koszovóban a 2001 novemberében tartott parlamenti választások koalíciós kormány megalakulását eredményezték. Ez idő alatt az ENSZ erőfeszítései Afganisztánban megkönnyítették egy ideiglenes kormány létrejöttét, és az ENSZ-rendszer összehangolt akcióba kezdett a háború sújtotta ország újjáépítésére.

Mit tesz az ENSZ a terrorizmus elleni harcban?

”A terrorizmust akkor győzzük le, ha a nemzetközi közösség kinyilvánítja azt a szándékát, hogy egy nagy koalícióban egyesüljön, különben egyáltalán nem győzzük le.”- mondta Kofi Annan főtitkár. - „Az Egyesült Nemzeteknek egyedülálló lehetősége van, hogy ennek a koalíciónak a fórumaként szolgáljon, és keretén belül megvalósuljanak azok a lépések, melyeket a kormányoknak most meg kell tenniük, külön-külön avagy együtt, hogy globális méretekben harcolhassanak a terrorizmus ellen.”

A 2001. szeptember 11-ei USA elleni terrortámadást követően a Biztonsági Tanácsnak szerepe volt ebben az új globális koalícióban. Szeptember 28-án sokoldalú határozatokat hozott az ENSZ Alapokmánya kényszerítő előírásaival összhangban, hogy megakadályozza a terrorizmus finanszírozását, bűncselekménynek minősítse az ilyen célú adománygyűjtést, és azonnal befagyassza a terroristák pénzügyi befektetéseit. A Tanács felkérte a tagállamokat, hogy gyorsítsák a vonatkozó információcserét, és úgy döntött, hogy a tagállamok adják meg egymásnak a lehető legtöbb segítséget a bűnügyi nyomozásban, illetve a bírósági eljárások során a terrorcselekményekkel kapcsolatban. Megalapítottak továbbá egy Terrorizmusellenes Bizottságot, amely felügyeli a határozat megvalósítását.

A Nukleáris Terrorizmussal kapcsolatos Cselekmények Betiltására vonatkozó Nemzetközi Egyezményt 2005 szeptemberében 91 nemzet írta alá. Akkor lép hatályba, ha megkapják a 22. ratifikációs okmányt.

Az ENSZ régóta központi szerepet játszik a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben, és arra törekszik, hogy jogi keretbe foglalják valamennyi aspektusát. Tizenkét globális egyezmény született a témában az ENSZ égisze alatt, mint például az 1979. évi Konvenció a Túszszedés ellen; az 1997. évi Egyezmény a Terrorista Bombatámadások Megszüntetéséért; és az 1999. évi Egyezmény A Terrorizmus Finanszírozásának Megszüntetéséért. Egy további szöveget, a Nukleáris Terrorizmussal kapcsolatos Cselekmények Betiltására vonatkozó Egyezményt, 2005 szeptemberében megnyitották aláírásra. Az ENSZ azon is munkálkodik, hogy megerősítse a globális normát a tömegpusztító fegyverek ellen, véget vessen a kézi lőfegyverek nem állami csoportoknak történő eladásának, megsemmisítse a taposóaknákat, fejlessze a nukleáris és kémiai létesítmények védelmét, továbbá fokozza az éberséget a kiberterrorista fenyegetések ellen.

Az ENSZ-rendszer harcol a terrorizmus ellen

A szeptember 11-ei, Egyesült Államok elleni támadásokat követően a Biztonsági Tanács, a Közgyűlés és a főtitkár akciói mellett az ENSZ-rendszer számos tagja is növelte antiterrorista tevékenységét. Például:

  • Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) – A 2005-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett szervezet és főigazgatója erőteljesen munkálkodik a nukleáris terrorizmus fenyegetésének elhárításán. A nukleáris terrorizmus elleni továbbfejlesztett és integrált munkatervének célja a nukleáris és kapcsolódó anyagok lopás elleni védelme és a berendezések őrzése rosszindulatú támadások ellen.
  • Szervezet a Vegyi Fegyverek Betiltásáért (OPCW) – az OPCW az ENSZ-rendszer egy másik szervezete, amely nyomon követi mindazon vegyi anyagok mozgását, melyek felhasználhatók ilyen fegyverek készítésére, kutatásokat és információt biztosít a vegyi fegyverek lehetséges használatáról és megvalósítja a Vegyi Fegyverekről Szóló Egyezményben foglaltakat. Legfrissebb információt és stratégiákat biztosít a vegyi terrortámadásokra adandó nemzetközi válaszok mobilizálásához és koordinálásához.
  • Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) – néhány hónappal 2001. szeptember 11-e után 154 ország hagyta jóvá az új ICAO stratégiát a nemzetközi légtér biztonságának növelésére, beleértve a rendszeres, kötelező vizsgálatok rendszerét a repterek biztonságának ellenőrzésére.
  • Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) – Az IMO által 2002-ben elfogadott Nemzetközi Hajó és Kikötő Berendezések Biztonsági Szabályzata kötelező azon 148 fél számára, akik szerződő részesei az 1974. évi Egyezménynek az Élet Védelméről a Tengeren (SOLAS). Célja a tengeri biztonság javítása és a tengeri terrorizmus valószínűségének csökkentése. Rendelkezései megkövetelik, hogy nemzetközi vizeken valamennyi 500 tonnánál nehezebb hajónak legyen biztonsági terve, és fedélzetén legyenek biztonsági tisztek, valamint legyenek automatikus azonosító rendszerei.
  • Egyetemes Postaegyesület (UPU) – Az UPU nemzetközi biztonsági hálózata tanácsokat ad és képzéseket nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan biztosítható, hogy veszélyes anyagok nem kerülnek postai úton továbbításra – valamint annak megszüntetésére, hogy a postai szolgáltatásokat használják drogcsempészésre, pénzmosásra, csalásra és gyermekpornográfia terjesztésére.
  • Egészségügyi Világszervezet (WHO) – A WHO számos megfontolandó tanulságra mutatott rá a 2001. évi anthrax fertőzések megjelenését követően és útmutatást adott ki a közegészségügyi rendszerek számára. Azóta folyamatosan külön figyelmet fordít a szándékos járványokkal kapcsolatos készenlétre. (Lásd: www.who.int/csr/delibepidemics/en)
  • Kábítószer és Bűnügyi Hivatal (UNODC) – Az UNODC mindennapi munkája során arra koncentrál, hogy megerősítse a terrorizmus elleni jogrendszert. Terrorizmus Megelőzési részlege szakmai segítséget nyújt az országoknak a terrorizmus elleni harcukban.

Mit tesz az ENSZ, hogy megállítsa a fegyverek terjedését?

A leszerelés központi szerepet játszik az ENSZ törekvéseiben, hogy egy biztonságosabb világban előmozdítsa a békét és a fejlődést. Leszereléssel foglalkozó szerveivel, és a nemzetközi tárgyalási fórumok támogatásával az ENSZ azon dolgozik, hogy a leszerelésre vonatkozó normákat állítson fel, és megerősítse a multilaterális leszerelési alapelveket. Az ENSZ-en keresztül az államok bizalmat alakíthatnak ki egymás iránt, és megbizonyosodhatnak arról, hogy a megállapodásokat tiszteletben tartják.

Az ENSZ támogatásával az olyan többoldalú tárgyalások, mint a Leszerelési Konferencia, sok megállapodást eredményeztek, mint például az atomsorompó-szerződés, az átfogó atomcsend szerződés, atomfegyvermentes övezetek kialakítására vonatkozó szerződések. Emellett számos szerv alakult, hogy elősegítse a tömegpusztító fegyverek ellenőrzését. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség például nukleáris biztonsági és ellenőrző rendszert működtet, míg a Szervezet a Vegyi Fegyverek Betiltásáért abban segédkezik, hogy biztosítsák a vegyi fegyverekről szóló egyezmény betartását. Egyéb bizalomépítő intézkedések körébe tartozik az ENSZ nyilvántartása a hagyományos fegyverekről, és a szabványosított beszámolási rendszer a katonai kiadásokról, melyek nagyobb átláthatóságot biztosítanak a katonai ügyekben.

A 90-es években több mint 2 millió gyerek halt meg, és 6 millió súlyosan megsérült azon konfliktusok során, ahol kézi lőfegyvereket és könnyű fegyvereket használtak, beleértve revolvereket, rohamfegyvereket, aknavetőket, kézigránátokat, hordozható rakétaindítókat. Gátlástalan fegyverkereskedők, korrupt hivatalnokok, kábítószer-kereskedők, terroristák és más hasonló csoportok által az ilyen fegyverek változatlanul halált és súlyos sérüléseket okoznak utcákon, városokban, iskolákban szerte a világon. Az ENSZ azon dolgozik, hogy megfékezze ezeknek, a terroristák, a bűnözők és az irreguláris csapatok által választott fegyvereknek a tiltott kereskedelmét. A 2001-ben rendezett, a kézi lőfegyvereket és könnyű fegyverek illegális kereskedelméről szóló ENSZ-konferencián az államok megállapodtak a nemzetközi együttműködés erősítéséről az illegális fegyverkereskedelem visszaszorítása érdekében.

Mit tesz az ENSZ, hogy megszabadítsa a világot a taposó aknáktól?

Mintegy 15000-20000 embert öl vagy csonkít meg évente akna vagy fel nem robbant löveg, amelyek legalább 60 országban szétszórtan hevernek. Az áldozatok többsége civil, akik olyan országokban laknak, ahol most béke van. Az ENSZ aktív szerepet vállalt azokban az erőfeszítésekben, amelyek célja az, hogy a világot megszabadítsa ezektől a halálos fegyverektől, melyek első áldozatai gyakran gyerekek, nők és idős emberek.

* Az ENSZ-nek döntő szerepe volt az országok bátorításában, hogy támogassák az 1997. évi ottawai Konvenciót, ami teljes körű tiltást vezet be a taposó aknák gyártására, exportálására és használatára, és arra törekszik, hogy az egyezményt egyetemlegesen betartsák. Közel 150 országban ratifikálták az egyezményt, ami ahhoz vezetett, hogy csökkent ezeknek a fegyvereknek a használata, kimutathatóan kevesebb lett az áldozat, a gyártás kiugróan csökkent, majdnem teljes a kereskedelem beszüntetése, gyorsult a tartalékkészletek megsemmisítése és nőtt a humanitárius tevékenységek támogatása. 1999 óta mintegy 38,3 millió felhalmozott gyalogsági aknát semmisítettek meg.

* Mindezek eredményeként még azok az államok is, amelyek nem csatlakoztak az egyezményhez, beszüntették a gyalogsági taposó aknák használatát, felhalmozását, gyártását és eladását. Továbbá egyre több földterület válik aknamentessé – 1999 óta mintegy 1200 négyzetkilométer világszerte – megsemmisítve több mint 4 millió gyalogsági aknát, körülbelül 1 millió járműromboló aknát, és több millió darab fel nem robbant löveget.

* Az ENSZ-rendszer több mint 30 országnak nyújt közvetlen támogatást aknákkal kapcsolatos tevékenységekre. Az ENSZ nem csak aknamentesítést végez, hanem aknaszedőket is képez, irányítja az aknák felkutatását, aknatudatosító oktatás végez, és aknamentesítő iskolákat támogat.

* Az ENSZ segít javítani az egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat az aknabalesetek áldozatainak megsegítésére. Ilyen programokat 1989 óta a harcmezőkön folytatnak, néhány olyan országban, melyek a legérintettebbek: Afganisztán, Angola, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Jemen, Kambodzsa, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, Mozambik és Ruanda. (Lásd az ENSZ aknamentesítő adatbázisát: www.mineaction.org)

Az elfelejtett aknák 20 000 civilt ölnek vagy sebesítnek meg évente.

Miért nem tudja az ENSZ a békét kikényszeríteni?

Az ENSZ-nek nincs kapacitása arra, hogy a békét erővel kikényszerítse. Az ENSZ nem világkormány. Nincs állandó hadserege, nincsenek hadi eszközei. Nem nemzetközi rendőrség. Az ENSZ hatékonysága tagállamainak politikai akaratától függ, akik eldöntik, hogy az ENSZ beavatkozik-e, ha igen, mikor, hol és milyen akciót hajt végre a konfliktus befejezése érdekében.

A Biztonsági Tanácsnak különleges felelősége van a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A Tanács diplomáciai és politikai nyomást gyakorolhat a konfliktus résztvevőire, vagy segítséget nyújthat a viták rendezésére, beleértve a tényfeltárást vagy a közvetítő missziókat. A Közgyűlés a háborús feleket a világ közvéleményének segítségével befolyásolhatja. A főtitkár diplomáciai erőfeszítései és kezdeményezései tárgyalásokhoz és a harcok befejezéséhez vezethetnek. Ha a fegyverszünet megvalósult, a Biztonsági Tanács békefenntartó műveleteket vonultathat fel a térségbe, hogy segítse a feleket a megállapodások betartásában.

Ha a meggyőzési kísérletek kudarcot vallanak, a Biztonsági Tanács komolyabb intézkedéseket is foganatosíthat, mint például a gazdasági szankciók bevezetése, vagy kereskedelmi embargó kinyilvánítása. Nemzetközi törvényszéket állíthat fel, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádlottakat bűnvádi eljárás alá vonják, ahogy ezt a volt Jugoszlávia vagy Ruanda esetében tették. Bizonyos esetekben a Tanács felhatalmazta a tagállamokat, hogy „minden szükséges eszközt” bevessenek, beleértve a fegyveres csapatokat is, hogy kezeljék a háborús konfliktust. Ilyen kikényszerítő akciók – a résztvevő államok felügyelete alatt – zajlottak Kuvaitban, 1991-ben, szuverenitásának helyreállítására, Haitin, 1994-ben a törvényes kormány védelmében, a Közép-Afrikai Köztársaságban, 1997-ben a béke és a biztonság megőrzésére és Kelet-Timorban, 1999-ben az önrendelkezésről szóló referendumot követő erőszakhullám megfékezésére.

„Fenntartható béke építése”

„A békefenntartóknak és a békeépítőknek mindig támogatniuk kell a nemzeti törekvéseket, és az önerőre való támaszkodást… A cél mindig az, hogy fenntartható békét teremtsünk, csakúgy, ahogy fenntartható fejlődést akarunk elérni. Valójában a fenntartható fejlődés maga a tartós béke egyik feltétele.”

- Kofi Annan főtitkár a német szövetségi gyűlésben, 2002. február.

Mi az ENSZ békefenntartó művelet?

A béke fenntartása valóban nemzetközi vállalkozás. A békefenntartó személyzet – katonák, polgári rendőrség, választási szakértők, aknamentesítők, az emberi jogok ellenőrzői, a civil ügyek és a kommunikáció szakértői – sok nemzetiségű.

Az ENSZ békefenntartó műveleteit a Biztonsági Tanács hozza létre, ahol a döntések esetén alkalmazható a Tanács öt állandó tagjának (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Orosz Föderáció) a vétójoga. A Tanács dönt a művelet mandátumáról, méretéről, hatásköréről és időtartamáról a főtitkár ajánlásai alapján, beleértve a pénzügyi információt is, amit a főtitkár szolgáltat. A Közgyűlés szavaz a művelet költségvetéséről.

A Tanács határozza meg a békefenntartók feladatait, alkalmazkodva az adott szituációhoz. Felügyelhetik a tűzszünet betartását, alakíthatnak ütközőzónát, segíthetnek a korábbi ellenfeleknek a békeegyezmény megvalósításában, védhetik a humanitárius segélyek szállítását, segíthetnek a korábbi harcosok leszerelésében és a normális élethez való visszatérésben, aknamentesítő programokat indíthatnak, felügyelhetik vagy levezényelhetik a választásokat, képezhetik a polgári rendőrséget és felügyelhetik az emberi jogok betartását. Az ENSZ missziókat arra is megkérték már, hogy vállalják át bizonyos területek átmeneti igazgatását, ahogy az történt Kelet-Timorban a függetlenné válási folyamatban, 2002-ben.

Az ENSZ műveletében részt vevő csapatok általában viselhetnek könnyű fegyverzetet, de a használat szigorú szabályokhoz kötött. A fegyvert csak önvédelemre lehet használni, vagy ha egy fegyveres csoport meg akarja gátolni a békefenntartókat feladatuk teljesítésében. Az erő alkalmazása ritka a békefenntartó csapatoknál, és mindig nehéz döntéseket és vitát jelent. A békefenntartó leghatékonyabb „fegyvere” a nemzetközi közösség támogatása.

A békefenntartás nem minden esetben alkalmazható eszköz, és nem helyettesítője a nemzetközi közösség egyéb akcióinak megfelelő helyzetekben. Azonban realista mandátummal, megfelelő erőforrásokkal, nemzetközi támogatással és a felek közreműködésével a békefenntartó műveletek valóban hatékonyak lehetnek a konfliktus megoldásának és a béke fenntartásának elősegítésében. Jelenleg több mint 65 000 békefenntartó van a terepen, 16 misszióban szolgálva a globális harmónia ügyét világszerte.

Válság közepette az ENSZ jól szervezett segélyműveletei az érintett polgárok számára az életet jelenthetik.

Hogyan finanszírozzák a békefenntartókat?

A békefenntartó műveleteknek saját költségvetésük van. E költségvetést a Közgyűlés a rendes költségvetésen alapuló külön besorolás segítségével állapítja meg. A besorolás itt is nagyobb összeget ír elő a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának: ők vétójoggal rendelkeznek a Tanácsban, és ahogy a Közgyűlés azt hangsúlyozta, „különleges felelősségük” van a békefenntartó műveleteket illetően.

A békefenntartási besorolás szerint – fizetési kapacitásuk alapján - 10 kategóriába sorolják a tagállamokat. A legfelsőbb kategóriában van az „állandó öt” - Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Orosz Föderáció – amelyekre a békefenntartás költségeinek 45%-át vetették ki 2005-ben (leszállítva az 1992. évi 57%-ról). 29 fejlett országból álló csoport besorolása ugyanaz, mint a rendes költségvetés esetében. A legtöbb tagállam a fennmaradó nyolc csoport egyikébe van sorolva, fokozatosan csökkenő tarifát fizetnek az egy főre jutó nemzeti össztermékük (GNP) alapján. Az utolsó csoport a 49 legkevésbé fejlett ország, amelyek 90 százalék engedményt kapnak.

A legnagyobb hazai össztermékkel rendelkező tagállamként, az Egyesült Államoknak épphogy 31% alatt volt a hozzájárulása a békefenntartási költségekhez 1996-ban, amely 2005-re 26,5%-ra csökkent.

A tagállamok kétharmada biztosított katonákat és polgári rendőrséget az ENSZ békefenntartó műveleteihez.

Túl sokba kerül a béke fenntartása?

A békefenntartás költségeit pénzügyileg össze kell vetni a háború hatalmas költségeivel, és mérlegelni az emberi szenvedés szempontjából. Az ENSZ békefenntartó tevékenységének költsége a 2005-2006-os költségvetési évben 3,55 milliárd dollár volt, jóval kevesebb, mint a világ katonai célokra fordított kiadásainak (több mint 1 ezer milliárd dollár évente) fél százaléka, és kevesebb, mint Virginia állam közlekedési költségvetése az USA-ban (3,7 milliárd dollár a 2005-ös költségvetési évben). Összehasonlításként a General Motors Corporation 4 milliárd dollárt költött reklámra 2004-ben.

Ki vezeti az ENSZ békefenntartó műveleteit?

A műveleti irányítás az ENSZ kezében van, mivel az ENSZ-békefenntartók a Biztonsági Tanács fennhatósága alatt tevékenykednek. A főtitkár, a Tanács egyetértésével misszióvezetőt, valamint katonai parancsnokot vagy katonai főmegfigyelőt nevez ki. A misszióvezető, vagy a különmegbízott jelentést tesz a főtitkárnak, aki pedig a Biztonsági Tanácsnak jelent.

A kormányok önkéntes alapon ajánlanak katonai és polgári rendőrségi személyzetet a békefenntartó műveletekhez, minden esetben külön-külön. Minden kormány megtartja saját emberei felett a végső felügyelet jogát. A nemzeti kontingens a saját parancsnoka alatt szolgál. Minden egyenruhás a saját nemzeti egyenruháját viseli. A kék sisak vagy sapka (beré) és az ENSZ-kitűző azonosítja az ENSZ-békefenntartókat. Nincs hűségeskü az ENSZ-hez.

1948 óta 111 országból mintegy 2222 katonai és polgári ENSZ-békefenntartó halt meg szolgálat közben.

Mit tesz az ENSZ a békefenntartás hatékonyabbá tétele érdekében?

A tagállamok, a regionális szervezetek és az ENSZ Titkársága azon dolgoznak, hogy javítsák az általános felkészültséget, a készenléti kapacitást, a logisztikai támogatást és a kiképzést. 2005-re 83 tagállam vett részt valamilyen szinten az ENSZ Készenléti Megoldások Rendszerében. Ebben a rendszerben a tagállamok egy csoportja megalakította a Készenléti Erők Magas Készültségű Dandárját, hogy növeljék csapataik kapacitását a közös békefenntartó szolgálat érdekében.

Az ENSZ Központjában, New Yorkban a Helyzetmegfigyelői Központ 24-órás kapcsolatot biztosít minden békefenntartó művelettel. Brindisiben (Olaszország) az ENSZ ellátmányozási és raktározási lerakata fejleszti az újra felhasználható kellékek tárolását és kezelését, pénzt takarítva meg a beszerzési költségeken, és megkönnyíti az új műveletek gyorsabb felvonultatását.

A tagállamok folytatják erőfeszítéseiket, hogy a békefenntartó műveletek hatékonyabb támogatási struktúráját dolgozzák ki az Egyesült Nemzetek Békeműveleti Paneljének ajánlásai alapján, amely 2000-ben adta ki jelentését. (Lásd www.un.org/peace/reports/peace_operations)

 

Mit tesz az ENSZ a fejlődésért?

"A fejlődéshez való jog elidegeníthetetlen alapvető emberi jog."
A Közgyűlés határozata a fejlődéshez való jogról, 1986

Mit tesz az ENSZ a fejlődés elősegítéséért?

Az egyetlen globális, fejlődésnek elkötelezett szervezetként, az ENSZ a számos gyakorlati programjával számtalan embernek tette jobbá az életét a világ legszegényebb részein. Az ENSZ a fejlődés előmozdítása tekintetében világelső. Az ENSZ Fejlesztési Programja közel 170 országban ott van a terepen, míg az egész ENSZ-rendszer mintegy 10 milliárd dollárt költ a fejlődéssel kapcsolatos gyakorlati tevékenységekre – a menekültek, a szegények és az éhezők segítésére, a gyerekek túlélési esélyeinek növelésére, bűnüldözésre és a kábítószer terjedésének visszaszorítására, a környezetvédelemre, az emberi jogokra, a nők egyenjogúságára és a demokráciára. A Világbank további milliárdokkal toldja meg minden évben fejlesztési kölcsönök formájában – mintegy 22,3 milliárd dollárt több mint 100 fejlődő országnak 2005-ben. Összehasonlításként: a világ katonai célokra fordított kiadásai meghaladják az 1 ezermilliárd dollárt évente.

Az ENSZ aktív szerepet játszik abban is, hogy a világpiacok megnyíljanak a fejlődő országok előtt. A főtitkár már kezdetben támogatta a kereskedelmi tárgyalások „fejlesztési fordulóját”, hogy a gazdag országok termelőinek adott méltánytalan támogatásokat megvonják, és teljesen megnyissák a piacokat a szegény országokból származó munkaerő-intenzív javak exportja előtt. Intézkedéseket sürgetett annak érdekében, hogy a fejlődő országokban mozgósítsák a magánberuházást olyan módon, ami tiszteletben tartja a környezetet, és ez által „fenntartható”. 2001-2002 folyamán három világkonferencián is foglalkoztak ezekkel a témákkal: a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Negyedik Miniszteri Konferenciáján (Katar, Doha), a Fejlődés Finanszírozásáról szóló Nemzetközi Konferencián (Mexikó, Monterrey), és a Fenntartható Fejlődésről szóló Csúcstalálkozón (Dél-Afrika, Johannesburg) – amelyek megalapozták ezekről a kérdésekről szóló tárgyalásokat.

Azonban amíg ezek az erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket, és lehetővé teszik a világ küszködő országainak, hogy kiemelkedjenek az alulfejlettségből, az ENSZ marad a fő technikai és pénzügyi segélyforrásuk. A szegény országok millióinak ezek a segítségnyújtási programok jelentik az ENSZ-t. A kék zászlót tisztelik, mert az embereket segítő embereket jelképezi, akik az igazságos és fenntartható világot építik.

A Globális Szerződés

A svájci Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon 1999. március 31-én Kofi Annan ENSZ főtitkár felhívta a világ üzleti vezetőit, hogy csatlakozzanak a „Globális Szerződéshez” (Global Compact), hogy még jobban segítsék az emberi jogoknak, a környezetnek és a munkaügyi szabványoknak a védelmét, - mind saját vállalati működési körükben, mind támogatva az erre szakosodott megfelelő intézményeket. A főtitkár arra kérte az üzleti világ résztvevőit, hogy:

  • támogassák a nemzetközi emberi jogok védelmét a saját hatáskörükben;
  • biztosítsák, hogy a saját vállalatukon belül nem történnek visszaélések az emberei jogokkal;
  • segítsék elő az egyesülési szabadságot és a kollektív alkuhoz való jogot;
  • segítsék elő a gyerekmunka eltörlését;
  • segítsék elő a diszkrimináció megszüntetését az alkalmazás és foglalkoztatás tekintetében;
  • támogassák a környezeti kihívásokra vonatkozó megelőző intézkedéseket;
  • támogassák a környezetért érzett nagyobb felelősséget;
  • bátorítsák a környezetbarát technológiák elterjedését és fejlesztését.

(További részletek: További részleteket lásd: http://www.unglobalcompact.org/)

Mit tehet meg az ENSZ, amit mások nem?

Számos egyedülálló jellemző teszi az ENSZ-t különösképp hatékonnyá a fejlődés elősegítésében:

  • Egyetemessége: minden országnak van beleszólása a fő politikai döntésekbe.
  • Pártatlansága: az ENSZ nem képvisel semmilyen nemzeti vagy kereskedelmi érdeket. Ezért bizalmi kapcsolatokat tud kiépíteni országokkal és lakóikkal, hogy segítséget nyújtson minden egyéb kötelezettség nélkül.
  • Globális jelenléte: az ENSZ rendelkezik a legnagyobb irodahálózattal a világon a fejlesztési segítségnyújtás megvalósítása céljából.
  • A átfogó mandátuma kiterjed a társadalmi, gazdasági és a vészhelyzetekből adódó szükségletekre.
  • Az elkötelezettsége „az Egyesült Nemzetek összes népe” iránt.

Mit tesz az ENSZ a környezet védelmében?

Az ENSZ a nemzetközi törekvések élvonalában küzd a környezetvédelemért.

Az ENSZ környezetvédelmi szerződéseket köt, melyek például segítettek abban, hogy az 1980-as években 60%-kal csökkenjen a hajók által okozott olajszennyezés; megfékezze a határokon átnyúló szennyezést Észak-Amerikában és Európában; és leállítsa mind az iparilag fejlett, mind a fejlődő országokban az ózon-réteget pusztító gázok gyártását. Az első környezetvédelemmel kapcsolatos ENSZ-konferencia óta (1972) az ENSZ intézményei és programjai több mint 300 nemzetközi szerződés és egyezmény tető alá hozásánál segédkeztek olyan területeken, mint a veszélyeztetett fajok megóvása, a tengeri szennyezés, az ózonréteg vékonyodása, a veszélyes hulladék kezelése, a biológiai sokféleség, a klímaváltozás, az elsivatagosodás, a halászat valamint az ipari vegyszerek és permetezőszerek.

* A Rio de Janeiróban, Brazíliában 1992-ben rendezett Környezet és Fejlődés ENSZ-konferencián (a „Föld Csúcson” ) elfogadott Agenda 21(a XXI. század napirendje) egy átfogó globális terv a környezet szempontjából biztonságos fejlődésre, amely azután sok nemzeti tervnek és helyi kezdeményezésnek is alapja lett. A 2002-es Csúcstalálkozó a Fenntartható Fejlődésről (Johannesburg, Dél-Afrika) lehetőséget adott olyan területek meghatározására, ahol további erőfeszítések és akció-orientált döntések szükségesek, továbbá arra, hogy megújult politikai elkötelezettséget alakítsanak ki.

* Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottsága ösztönzi a „fenntartható” fejlődéshez szükséges társadalmi és gazdasági változásokat azzal a céllal, hogy az emberek életminőségében ma gondoskodjon valódi javulásról, és emellett biztosítsa az erőforrások megőrzését a jövő generációi számára. A Bizottság vizsgálja, hogyan valósítható meg az Agenda 21, és a „Földcsúcs” más megállapodásai nemzetközi, regionális és nemzeti szinten. Támogatja a párbeszédet és a partnerség-építést a kormányok és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó főbb csoportok között. A Bizottság a fenntartható fejlődés nemzetközileg elfogadott mutatóit dolgozta ki abból a célból, hogy segítse az országokat az előrehaladás mérésére vonatkozó adatok gyűjtésében és jelentés-készítésben, továbbá nemzeti fenntartható fejlődési testületek és célok létrahozására ösztönözze a kormányokat.

* Az ENSZ Környezetvédelmi Programja abban segíti az országokat, hogy jobban kezeljék a környezetet, figyeli a bolygó egészségi állapotát, és nemzetközi szerződésekkel és akcióprogramokkal igyekszik konszenzust kialakítani.

* Az ENSZ által szponzorált szakmai testületek felveszik a környezet ritmusát. Az UNEP-WMO Kormányközi Panel a Klímaváltozásról, a világ 2500 vezető tudósának világmérető hálózata, értékeli a globális éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek helyzetét - a változás okait, hatását, mérséklésének és a hozzá való alkalmazkodásnak a lehetőségeit. Nemzetközi szerződések keretében működő, hasonló tudományos és szakmai testületek foglalkoznak az ózon-réteg kérdésével is. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ellenőrzi a tengerek halállományát, és figyelmezteti az országokat a túlhalászás veszélyeire. Az ENSZ által támogatott Millenniumi Ökoszisztéma Felmérés jelentése – a világ több mint 1300 vezető tudósának 2005 júliusában kiadott munkája alapján – a földi életet támogató olyan területeket vizsgál, mint a világ füves vidékei, erdői, folyói és tavai, mezőgazdasági területei és óceánjai. Ezáltal hitelesen alátámasztott tényanyagot ad a döntéshozók kezébe a Föld ökoszisztémájában bekövetkezett változások hatásairól a környezetre és az emberek életkörülményeire.

A Globális Környezeti Eszköz (GEF), amely az UNDP, az UNEP és a Világbank által felügyelt alap, több mint 4,5 milliárd dollárt juttatott, és még 14,5 milliárdot csoportosított át az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentésére, a biológiai sokféleség fenntartható használatára és megőrzésére, a nemzetközi vizek védelmére, és arra, hogy kivonják a forgalomból az ózonkárosító anyagokat, és a makacs szerves környezetszennyezőket 140 fejlődő országban és átalakulás alatt álló gazdaságban.

Az ENSZ kampányt folytat a gyermekkori betegségek elleni teljes körű védőoltásokért, amelyek megszüntették a himlőt és a gyermekbénulási eseteket 99%-kal csökkentették.

Hogyan küzd az ENSZ az AIDS ellen?

A szerzett immunhiányos betegség (AIDS) mára világméretű járvánnyá vált, tekintve, hogy 40 millió ember él AIDS betegként vagy HIV vírussal, ami az AIDS-et okozza. A járvány eddig 60 millió embert érintett, és ez a szám évente 5 millió új fertőzöttel növekszik. Ez a negyedik vezető halálozási ok világszerte.

Közös HIV/AIDS ENSZ-program (UNAIDS), ami a 10 ENSZ-szervezet és –program szakértelmét egyesíti, a globális akció fő szószólója. Vezeti és támogatja azokat a munkákat, melyek célja a HIV vírus terjedésének megakadályozása, az egyének és a közösségek sebezhetőségének csökkentése, a támogatás és a gondoskodás biztosítása, és a járvány hatásainak csökkentése. A UNAIDS elősegíti a kutatásokat, a privát szektort támogatásra mozgósítja, és bátorítja a kormányzatok és a gyógyszeripar közötti kapcsolatok kiépítését. Támogatja azoknak a nagyobb gyógyszergyáraknak az erőfeszítéseit, amelyek vállalták a HIV/AIDS betegek kezelésének és ellátásának elérhetőbbé (olcsóbbá) tételét a fejlődő országokban.

2001 júniusában, a Közgyűlésnek az AIDS-szel foglalkozó rendkívüli ülésszakán a világ vezetői elkötelezték magukat annak biztosítására, hogy a HIV/AIDS-re adandó globális válasz erőforrásai lényegesek, tartósak és eredmények elérésére irányulnak. A betegség elleni átfogó „haditerv” mellett a Közgyűlés támogatta az AIDS, a Tuberkulózis és a Malária elleni Globális Alap létrehozását a megelőzés, gondozás, támogatás és kezelés finanszírozása érdekében. Az Alap, amely 2002 januárja óta működik, mintegy 3,4 milliárd dollár felajánlást kapott kormányzati és magán forrásokból 2001 és 2004 között. Adományai mintegy 130 országba jutottak el, ahol egyaránt használták gyógyszerek vásárlására, infrastruktúrára, beleértve az oktatást, képzést és más támogató költségeket. 2005 közepéig az Alap 2,7 milliárd felajánlást kapott a 2005-2008-ra vonatkozó szükségleteire.

Mindenegyes nap mindenegyes percében egy gyermek hal meg valahol a világon AIDS-ben. Az ENSZ-rendszer világszerte ott van a terepen és HIV/AIDS-szel kapcsolatos támogatást nyújt.

Támogatja-e anyagilag az ENSZ az abortuszt?

Nem. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) a fő ENSZ-testület, amely népesedési kérdésekkel foglalkozik, nem segíti, és nem ösztönzi az abortuszt egyetlen országban sem, nem nyújt abortusszal kapcsolatos segítséget, nem ad abortusszal kapcsolatos berendezéseket és anyagokat. Szigorúan kitart az 1994-ben, a Népesedési és Fejlődési Nemzetközi Konferencián elfogadott Akcióprogramja mellett, mely kinyilvánítja: „az abortusz semmilyen esetben sem lehet támogatandó módja a családtervezésnek”. Az UNFPA azon dolgozik, hogy családtervezésen keresztül akadályozza meg az abortuszt. Segít az országoknak, hogy szolgáltatásokat biztosítsanak azon nők számára, akik a nem biztonságos abortuszukból eredő komplikációktól szenvednek. Az Alap segít a fejlődő országoknak, hogy nemzeti reproduktív egészségügyi programokat valósítsanak meg, csökkentsék a gyermekágyi betegséget és halandóságot, valamint segédkezik a családtervezésben és a HIV/AIDS megelőzésében is. Az UNFPA abban is segít az országoknak, hogy megbízható demográfiai adatokat gyűjtsenek, és népszámlálásokat tartsanak. A népesedési segítségnyújtás terén legnagyobb nemzetközi forrásként, az UNFPA-t teljes egészében önkéntes hozzájárulásokból finanszírozzák.

Mit tesz az ENSZ a törvénytelen kábítószer-kereskedelem ellen?

A kormányok tisztában vannak azzal, hogy a kábítószerek kérdése nem oldható meg egyoldalúan. Hatásos kábítószer-ellenőrzés globális megközelítést kíván, amelybe mind a kábítószer forrását jelentő országok, mind azok, ahol fogyasztják, bekapcsolódnak. Az ENSZ sokféle módon segít az országoknak a kábítószerek elleni harcban:

  • Az ENSZ Kábítószer Bizottsága az a fő nemzetközi testület, amely a kábítószerekkel kapcsolatos összes üggyel foglalkozik. Elemzi a kábítószer-fogyasztás helyzetét a világon, és javaslatokat tesz a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés erősítésére.
  • Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület (INCB) arra törekszik, hogy szigorítsa a tudományos és orvosi célra használt drogokhoz való hozzáférést, megakadályozza, hogy ezek illegális csatornákba vándoroljanak, és küzd az illegális kereskedelem ellen.
  • A Bécsben székelő ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivataláé a vezető szerep az illegális kábítószerek elleni nemzetközi küzdelemben. Azért dolgozik, hogy erősítse a nemzetközi fellépést a kábítószer-termesztés, -kereskedelem, és a vele kapcsolatos bűncselekmények ellen, beleértve a pénzmosást is. Támogatja a termésfigyelést, és segít a farmereknek váltani a drogtermesztésről egyéb kultúrák termesztésére. Amellett, hogy pontos statisztikát szolgáltat, a Hivatal segít a kábítószer-ellenes törvény előkészítésben és a bírósági alkalmazottak képzésében.

Az ENSZ menekültügyi szervezete több mint 19 millió menekültet és otthonából elüldözött embert segít szerte a világon.

Hogyan kezeli az ENSZ a rendkívüli segélynyújtást?

Amikor egy katasztrófa bekövetkezik, az ENSZ adott szervei rögtön odautaznak a területre, hogy segítsenek a katasztrófa sújtotta lakosságon. Az ENSZ mentőcsapatok, humanitárius nem kormányzati szervezetekkel szorosan együttműködve ellátást juttatnak az ember által okozott és a természeti válságok áldozatai millióinak, függetlenül attól, hogy a kiváltó ok háború, politikai viszály, áradás, szárazság vagy terméskiesés. Ez a következőkből áll: élelmiszersegélyek a Élelmezési Világprogramon (WFP) keresztül; menedék és védelem az ENSZ Menekültügyi Főbiztosi Hivatalától; segély az anyáknak és a gyerekeknek az ENSZ Gyermekalapjától; járványok (mint az ebola) ellenőrzése az Egészségügyi Világszervezeten (WHO) keresztül; és hosszú távú fejlesztési tevékenységek az ENSZ Fejlesztési Programján keresztül.

Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala, amelynek az élén az ENSZ Rendkívüli Segélynyújtás Koordinátora áll, koordinálja az ENSZ valamennyi rendkívüli segélynyújtását. Az Intézményközi Állandó Bizottság fogja össze az ENSZ humanitárius szervezeteit, és a jelentős segélynyújtó világszervezeteket a koordinált globális válasz érdekében. Az ENSZ 2004. évi humanitárius felhívásaival több, mint 2,2 milliárd dollárt gyűjtöttek emberek millióinak a megsegítésére 30 országban és régióban szerte a világon. Gyakorlatilag minden humanitárius segély önkéntes felajánlásokból finanszírozott.

A Élelmezési Világprogram (WFP), az ENSZ elsőszámú élelmezési segélyszervezete, évente több mint 5 millió tonna élelmiszert szállít, ezzel mintegy 113 millió embert lát el élelemmel 80 országban.

Mit tesz az ENSZ az emberi jogok és az igazságosság érdekében?

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van"
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1948

Mit tesz az ENSZ az emberi jogokért?

Az ENSZ egyik jelentős vívmánya az emberi jogokra vonatkozó törvények átfogó rendszerének megalkotása volt, melyhez a világ valamennyi nemzete csatlakozhat. Ugyanakkor az ENSZ hatásos módszereket dolgozott ki az emberi jogok védelmére, amelyből az embereknek haszna származik szerte a világon.

Az ENSZ sokféle módon támogatja az emberi jogok védelmét:

  • Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa felveti a problémát kormányoknak, reagál az emberi jogokkal való visszaélésekre, és lépéseket tesz az erőszak megakadályozása érdekében.
  • Az ENSZ főtitkára és az Emberi Jogi Főbiztos különféle emberi jogi helyzetekben és kérdésekben bizalmasan felhívja a kormányok figyelmét olyan emberi jogi problémákra, mint például az elítéltekkel való bánásmód, illetve a halálbüntetés átváltoztatásának ügye.
  • Bizonyos ENSZ emberi jogi egyezmények alapján az állampolgárok fellebbezéssel élhetnek az államokkal szemben jogaik állítólagos megsértése miatt, bizonyos előfeltételek megléte esetén, beleértve minden hazai jogorvoslati lehetőség kimerítését.
  • 2006. március 15-én a Közgyűlés létrehozta az Emberi Jogi Tanácsot a korábbi ENSZ Emberi Jogok Bizottsága helyett. Az új testület, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az ENSZ emberi jogi szervezetének javítsa a hatékonyságát és emelje státuszát – közvetlenül a Közgyűlésnek jelent. (Lásd alább az Emberi Jogi Tanácsot.)

AZ EMBERI JOGI TANÁCS

Elismervén, hogy a béke és biztonság, a fejlődés és az emberi jogok az ENSZ-rendszer pillérei, valamint a kollektív biztonság és jólét alapjai, a Közgyűlés 2006. március 15-én létrehozta az új Emberi Jogi Tanácsot, amely a korábbi ENSZ Emberi Jogok Bizottságát helyettesíti.

Az új Tanács felépítése tükrözi a folyamatos reform szellemét az ENSZ-nél. Egyrészt továbbviszi és épít a korábbi Bizottság eredményeire, másrészt az Emberi Jogi Tanács jelentős új jellemvonásokat testesít meg. Például:

  • Az Emberi Jogi Tanács 47 tagjának meg kell szereznie a szavazatok többségét a 192 tagú Közgyűlésben, és a választás titkos szavazással történik. A korábbi Bizottságnak 53 tagja volt, akiket a regionális csoportok jelöltek közfelkiáltással vagy 28 vagy kevesebb többségi szavazattal történő elfogadásra.
  • A Tanács tagjait három évre választják, és maximum két egymást követő ciklusban lehetnek tagok.
  • A Tanács tagjainak a megválasztásakor figyelembe veszik az emberi jogok támogatásához és védelméhez való hozzájárulásukat, valamint önkéntes felajánlásaikat és elkötelezettségüket azokhoz. A tagoktól elvárják, hogy az emberi jogok támogatása és védelme terén megfelelnek a legmagasabb normáknak, és teljes mértékben együttműködnek a Tanáccsal.
  • Ezért a Tanács valamennyi tagját alávetik egy általános periodikus felülvizsgálatnak annak biztosítása érdekében, hogy betartják-e azokat a normákat, amelyek érvényesítését szorgalmazzák. Az emberi jogok durva és rendszeres megsértése miatt a Közgyűlés felfüggesztheti tagságukat a Közgyűlésben jelenlévők és szavazók kétharmados többségének szavazata által.
  • Az új Tanács az emberi jogi válságokkal akkor foglalkozik, amikor azok felmerülnek. Nem úgy mint a Bizottság, amely évente egy hathetes ülésszakot tartott, az Emberi Jogi Tanács nem kevesebb, mint három ülésszakot tart évente, nem kevesebb mint tíz hétig összesen – továbbá rendkívüli sürgősségi ülésszakokat hirdethetnek bármikor tagjai egyharmadának a támogatásával.
  • A Közgyűlés – öt évvel a létrehozása után - 2011-ben tekinti át a Tanács munkáját és a működését, amikor is fennáll annak a lehetősége, hogy megegyeznek abban, hogy az ENSZ főszerve rangjára emeljék.
  • A Tanács által kinevezett – a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok - nemzetközileg elismert szakértői figyelemmel kísérik, és jelentést tesznek meghatározott országok emberi jogi helyzetéről, valamint az emberi jogok megsértéséről a világ bármely részében.
  • Az Emberi Jogi Főbiztosság támogatja mindezeket az erőfeszítéseket. Olyan tevékenységeken keresztül nyújt szakmai segítséget a kormányoknak - segítvén az emberi jogi kötelezettségek betartását - mint például a rendőrség és bírók képzése, törvényhozási tanácsadás és nemzeti emberi jogi intézmények létrehozása.
  • A sokoldalú békefenntartó műveletek mandátumának része az érintett népesség emberi jogainak védelme és előmozdítása.
  • Az ENSZ támogatja a nemzetközi emberi jogokat és a humanitárius jogokat súlyosan megsértők felelősségre vonhatóságát. Az ENSZ két Nemzetközi Törvényszéke - melyeket kifejezetten a volt Jugoszláviában, illetve Ruandában elkövetett bűntettek kivizsgálása érdekében hoztak létre – segítette a háborús bűnösök bíróság elé állítását.
  • 2002 januárjában az ENSZ és Sierra Leone kormánya Külön Bíróságot hozott létre azzal a céllal, hogy az ország évtizedes polgárháborúja idején a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzeti jogot súlyosan megsértő személyeket bíróság elé állítsák. A Bíróság független az ENSZ-től és a kormánytól. A jugoszláviai és ruandai törvényszékekkel ellentétben ezt közvetlenül a tagállamok önkéntes hozzájárulásából finanszírozzák.

Az emberi jogok előmozdítása érdekében…

Az ENSZ segítségével az emberi jogok az emberek ügyévé váltak mindenhol, melyet a kormányok egyre kevésbé hagyhatnak figyelmen kívül. Az ENSZ úttörő munkát a végzett a következő területeken:

  • Az ENSZ megalkotta az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét, mely magában foglalja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (1948), és a két 1966. évi Nemzetközi Emberi Jogi Egyezségokmányt - a polgári és politikai, illetve gazdasági, szociális és kulturális jogokról - amelyek a Nyilatkozat számos előírását jogilag is kötelezővé teszik a részes államok számára.
  • Az ENSZ több mint 80 nemzetközi egyezményt, nyilatkozatot és más okiratot dolgozott ki és fogadott el a politikai, polgári, gazdasági, szociális és kulturális jogok terén.
  • Az ENSZ tartós apartheid-ellenes kampányával – kezdve a fegyver-embargótól egészen a nemzetközi egyezményekig - hozzájárult Dél-Afrikában az 1948-tól 1994-ig tartó, intézményesített faji megkülönböztetésen alapuló apartheid rezsim eltörléséhez. A fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó türelmetlenséggel szembeni világkonferencia 2001-ben konkrét javaslatokat dolgozott ki az emberi sokféleséget fenyegető erők ellensúlyozása érdekében.
  • Az ENSZ sikeresen tárgyalta meg a Gyermek jogairól szóló 1989. évi Egyezmény két fakultatív jegyzőkönyvét, mely szerint a részes államok megegyeztek abban, hogy megtiltják 18 év alatti gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételét; továbbá megegyeztek abban, hogy megtiltják a gyermekek, a gyermek prostitúció és gyermek pornográfia árusítását. Mindkettő 2002 elején lépett hatályba.

Hogyan védi az ENSZ a társadalom sebezhető csoportjait?

Az ENSZ a társadalom sebezhető csoportjainak - a különösen nehéz körülmények közt élő kisebbségek, vendégmunkások, menekültek, őshonos lakosok, és gyermekek - védelmezője, helyzetük javítása érdekében dolgozik. A a társadalom sebezhető csoportjainak védelme érdekében olyan nemzetközi szerződéseket tárgyaltak meg az ENSZ-en keresztül, mint a Gyermek Jogairól szóló 1989. évi, valamint Valamennyi Vendégmunkás és Családjaik Jogainak Védelméről szóló 1990. évi egyezmény. Különféle ENSZ-mechanizmusok ellenőrzik, hogy az országok betartják-e a sebezhető csoportok jogaira vonatkozó emberi jogi egyezményekben megfogalmazott kötelezettségeiket, és a megsértésért felelősségre vonják az országokat.

Az ENSZ nemzetközi kampányokat is szervez annak érdekében, hogy növelje a globális tudatosságot a sebezhető csoportokat érintő problémákról. A világ 300 millió őshonos lakosa nevében az ENSZ meghirdette a Világ Őshonos Lakosainak az Évét (1993), és a Világ Őshonos Lakosainak a Nemzetközi Évtizedét (1994-2004), és tárgyalásokat folytat a jogaikra vonatkozó nyilatkozatról. A főtitkárnak a „gyermekek és a fegyveres konfliktusok” ügyével foglalkozó különmegbízottja a körülbelül 300 000 gyermek-katona legfőbb védelmezője. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet globális programot működtet a gyermekmunka felszámolása érdekében, miközben az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) az utcákon élő, háborús konfliktusokban érintett, illetve dolgozó gyermekek életkörülményeinek javítása érdekében projekteket valósít meg.

Mit tesz az ENSZ a nők egyenjogúságának előmozdítása érdekében?

Az ENSZ nagyban hozzájárult a nők helyzetének javításához azáltal, hogy élen járt a változások szorgalmazásában és felhívta a világ figyelmét a nők jogaira.

  • A nők egyenlő jogait az Alapokmány Bevezetője és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tartalmazza, amelyek az alapvető emberi jogok közé emelik a nemek egyenlőségét.
  • Az ENSZ nemzetközi normákat állapított meg a nőket megillető jogokat illetően, és kidolgozta az ezek betartását az egész világon ellenőrző eszközrendszert. 1979-ben elfogadta "A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről" szóló egyezményt, amely egy nemzetközi törvény a nők jogainak védelmében, és elfogadott egy akciótervet is, amely e jogok garantálását tűzi ki célul az országokban. 2005 márciusáig 180 ország ratifikálta az Egyezményt, amely így már jogilag is kötelezi őket, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a nőknek. Egy független szakértőkből álló speciális ENSZ-bizottság ellenőrzi az Egyezmény végrehajtását.
  • Az 1946-ban megalakult, „Nők Helyzetével Foglalkozó ENSZ-bizottság” évenkénti ülésein megvitatja a nők jogait érintő kérdéseket, s javaslatokat tesz gyors intézkedést igénylő problémák megoldására, valamint elősegíti a nők jogainak támogatására vonatkozó nemzetközi törvényhozást.
  • Az ENSZ közreműködött a nők mozgósításában szerte a világon. Az 1975. évet a Nők Nemzetközi Évének nyilvánították, az 1976-tól 1985-ig tartó időszakot pedig a Nők ENSZ Évtizedének, azzal a céllal, hogy a nők jogaira irányítsák a figyelmet. Az ENSZ fórumot biztosít a világ női állampolgárainak, hogy egyesült erővel küzdhessenek jogaikért. 1975-ben rendezték meg a nők számára valaha is tartott legelső világkonferenciát Mexikóvárosban, melyet a koppenhágai (1980), a nairobi (1985), a pekingi (1995) világkonferencia követett. 2000 júniusában a Közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartott a pekingi konferencia folytatásaként a „Nemek Közötti Egyenlőség, Fejlődés és Béke a XXI. Században” témában.
  • Két ENSZ testület kizárólag a nők ügyeivel foglalkozik. Az ENSZ Fejlesztési Alapja a Nők Számára (UNIFEM) nőket szolgáló innovációs fejlesztéseket finanszíroz, főként a fejlődő világ vidéki területein. A Nők Előrehaladásával foglalkozó Nemzetközi Kutató és Oktató Intézet (INSTRAW) új információs technológiákat használ annak érdekében, hogy elősegítse a nők előmenetelét, és csatlakozását az információs társadalomhoz.(www.un.org/womenwatch)

Hogyan segíti az ENSZ a demokratizálódást?

Az ENSZ egyre több, a segítségét igénylő országokban támogatja a demokratizálódást. A választások előkészítésében és megtartásában adott szakmai segítségével az ENSZ több mint 85 országban erősítette meg a demokratikus folyamatot. Megszervezte az 1993. évi kambodzsai választásokat, illetve független megfigyelőket küldött a választások szabadságának és tisztaságának biztosítása érdekében olyan országokba, mint Namíbia, Nicaragua, Haiti, El Salvador, Dél-Afrika és Libéria. Az ENSZ elősegítette a fegyveres ellenálló mozgalmak pártokká szerveződését - például El Salvadorban, Mozambikban és Guatemalában.

A demokrácia megerősítése érdekében az ENSZ segít kiépíteni és megerősíteni jól funkcionáló, számon kérhető folyamatokat és intézményeket politikai, jogi és közigazgatási területeken. Az ENSZ Fejlesztési Programja sok országban támogatja a demokratikus kormányzatot a parlamentáris folyamatok megerősítésében, a jogrendszer fejlesztésében és a korrupció elleni harcban. Az Emberi Jogi Főbiztossága tanácsot ad az emberi jogi törvények kibővítésére, a büntető törvénykönyvek fejlesztésére, illetve a szólásszabadság védelmére vonatkozóan.

Az ENSZ több mint 85 országban segítette a választásokat a demokratikus folyamat megerősítése érdekében.

Miért van szükségünk Nemzetközi Büntető Bíróságra?

A Nemzetközi Büntetőbíróságot a népirtás, háborús, illetve emberiség ellen elkövetett bűnök kivizsgálására hozták létre. Megalakítása már régóta az ENSZ napirendjén volt, de kambodzsai, ruandai, illetve a volt jugoszláviai rémületet keltő mészárlások még inkább sürgőssé tették ezt. A Közgyűlés által, több mint 100 tagállam részvételével felállított bizottság dolgozta ki a Bíróság Alapszabályát, amelyet 120 tagállam hagyott jóvá egy Rómában tartott, 1998-as konferencián. Miután a minimálisan 60 tagállam ratifikálta a dokumentumot, a Bíróság 2002. július 1-jén megkezdte működését. 2006 elejéig 100 tagállam ratifikálta a Bíróság Alapszabályát.

A hollandiai Hágában székelő Bíróság 18 nemzetközileg elismert, 9 évre rotációs alapon választott bíróból áll. Így minden harmadik évben választásokat tartanak a testület hat helyének a betöltésére. A Bíróság nem része az ENSZ-nek, s azon államoknak tartozik felelősséggel, melyek ratifikálják Alapszabályát. Ezek az országok elfogadják, hogy a saját jogszabályok szerint bűnelkövetéssel vádolt állampolgárok ellen vádat emelhetnek, vagy átadják őket a Bíróságnak tárgyalásra.

A Bíróság Alapszabálya védelmez a jogtalan vádemeléssel szemben. Elsőbbséget biztosít a nemzeti bíróságoknak, egyúttal megköveteli, hogy az ő büntetőbíróságuk járjon el első fokon. A Bíróság csak akkor avatkozhat be, ha a nemzeti bíróságok képtelenek, illetve nem kívánnak döntést hozni. Ezen felül az ügyészeknek döntéseiket a jól meghatározott nemzetközi normák alapján kell megindokolni, mely eleve kizárja a politikailag motivált vádakat. Végezetül a Biztonsági Tanács az arra vonatkozó hivatalos kérése révén felfüggeszthet bármely bűnvádi eljárást alkalmanként maximum egy évig. Amint a Bíróság mindinkább a nemzetközi közösségre támaszkodik egyedülálló funkciója végrehajtásának érdekében, remélhetően véget vet a büntetlenségnek, és visszatartja a potenciális háborús bűnösöket.

Megéri az ENSZ a rá költött pénzt?

"Az ENSZ anyagi és alkotmányos válságokkal néz szembe, amelyeket meg kell oldanunk, hogy továbbra is hatékony eszköz maradjon. Az Alapokmány nem hagyható figyelmen kívül. A bizalom nem rendülhet meg. A kötelezettségeket teljesíteni kell. A számlákat ki kell fizetni!"

E. Stevensonnak, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttének memoranduma az ENSZ-hez, 1964

Mit tesz az ENSZ hatékonyságának fenntartása érdekében?

Az elmúlt években az ENSZ fontos reformokat hajtott végre hatékonyságának és eredményességének fokozása érdekében, és a Közgyűlés is további reformokat fogadott el 60. évfordulós ülésszakának elején 2005 szeptemberében.

Kofi Annan főtitkár minden idők legmesszebb menő - a Közgyűlés elé terjesztett - reformjait indította el. Ezek közé tartoztak a következő intézkedések: működési költségek csökkentése; magas szintű pozíciók csökkentése; mintegy 2000 munkahely megszüntetése; erőforrások átcsoportosítása kevésbé fontos területekről és az adminisztratív szolgáltatásoktól a tagállamok által fontosabbnak tartott területekre; adminisztrációs költségek csökkentése és a megtakarítások összpontosítása fejlesztési tevékenységekre. Felügyelte a költségvetés 1994-es szintre történő csökkentését, ahol reál értékben 12 évig meg is maradt.

Első ciklusában (1997-2001) a főtitkár jelentős strukturális reformokat is végrehajtott, az ENSZ munkaprogramját négy területbe szervezte: béke és biztonság, fejlődés, gazdasági és szociális ügyek, és humanitárius ügyek – beleértve az emberi jogokat, mint minden területet érintő kérdést. Kinevezte a főtitkár első helyettesét, aki az ENSZ mindennapi munkáját felügyeli, és koordinálja a reformtörekvéseket, létrehozta a kabinetet az ENSZ magas rangú tisztviselőiből, melynek feladata a döntéshozás meggyorsítása és a koordináció fokozása. Létrehozta a Belső Ellenőrzési Hivatalt – amelynek a feladata a könyvvizsgálatok, értékelések, ellenőrzés, felügyeletek, nyomozások – élére főtitkár-helyettest nevezett ki.

A főtitkár az irányítása alá tartozó minden területen megkezdte a reformokat. Az ENSZ reformok másik aspektusát tekintve a döntéseket közvetlenül az együtt tevékenykedő tagállamoknak kell hozniuk. A 2005. évi „Csúcstalálkozó” záródokumentumában a világ vezetői további, széles körű reformokat fogadtak el, beleértve egy Békeépítő Bizottság létrehozását, amely segíti az országokat a háborúból a békébe történő átmenetben; az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának létrehozása; és az ENSZ Etikai Hivatalának kialakítása.

Mennyibe kerül az ENSZ?

Az ENSZ rendes költségvetése mintegy évi 1,9 milliárd dollár. Ebből fizetik az ENSZ tevékenységeket, az alkalmazottakat, illetve az alapvető infrastruktúrát, de nem tartoznak ide a békefenntartó műveletek, melyeknek külön költségvetése van. Az Alapokmány – egy nemzetközi szerződés – az ENSZ minden tagállamát arra kötelezi, hogy a költségvetés egy részét fizesse. A tagállamok hozzájárulását a világgazdaságból való részesedésük alapján számítják ki.

Mennyi költ az teljes ENSZ-rendszer évente?

Az ENSZ-rendszer - figyelembe véve az ENSZ-t, annak békefenntartó műveleteit, programjait, alapjait, valamint a szakosított intézményeit, de kizárva a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alapot (IFAD) - évente mintegy 15 milliárd dollárt költ. Ennek az összegnek körülbelül fele érkezik a tagállamok önkéntes hozzájárulásaként, a maradékot a tagállamok kötelező hozzájárulás-kivetése teszi ki.

Az ENSZ és az intézményei, az alapjai és programjai - elsősorban az ENSZ Fejlesztési Programja, az Élelmezési Világprogramja, az ENSZ Gyermekalapja és az ENSZ Népesedési Alapja – mintegy 10 milliárd dollárt költenek évente fejlesztési működési tevékenységre, főleg gazdasági, szociális és humanitárius programokra a világ legszegényebb országainak megsegítése céljából. Emellett a Világbank, az IMF és az IFAD további milliárdokat ad kölcsön évente, amely segíti a szegénység megszüntetését, a fejlesztés elősegítését és a világgazdaság stabilizálását.

A világ hadi kiadásai – elképesztően sok, évente 1 ezermilliárd dollár – több mint 67 éven át fedeznék a teljes ENSZ-rendszert.

Az ENSZ: az üzleti világ haszna

Az üzleti világ az ENSZ munkájának a világon mindenhol haszonélvezője.

  • Az üzleti világ és az ENSZ érdekei találkoznak a gazdasági növekedés és stabilitás támogatásában, a munkahelyteremtésben és a befektetések ösztönzésében. Az ENSZ munkájának segítségével – mint például a választások segítése, az írástudatlanság elleni küzdelem, a betegségek felszámolása - stabil, működő demokratikus társadalmak építhetők fel. Lehetővé teszi a "puha befektetéseket” (soft investment), melyek nélkül a magánbefektetések nem tudnának nyereségre szert tenni.
  • Mindenhol haszna származik az üzleti életnek abból, hogy az ENSZ támogatja az export növelését, a kereskedelmi akadályok lebontását, a kereskedelmi jogok egységesítését és a szerzői jogok védelmét.
  • Az ENSZ-rendszer olyan technikai szabványokat határoz meg a telekommunikáció, a légi közlekedés, a hajózás, és a postaszolgálatok területén, melyek a nemzetközi tranzakciókat lehetővé teszik
  • Az ENSZ-nek a piacgazdasági reformok előmozdítása, az üzleti tranzakciók megkönnyítése és az üzletbarát törvénykezése fejlesztése érdekében tett törekvései ösztönzik a közvetlen külföldi beruházásokat a fejlődő országokban, melyek az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) szerint 2004-ben 233 milliárd dollárt tettek ki.
  • Az ENSZ-rendszer az árucikkek és szolgáltatások jelentős vásárlója, évente összesen több mint 6,4 milliárd dollárt költ. Az UNICEF a világon gyártott oltóanyagok felét veszi meg, míg az ENSZ Népesedési Alapja a világ legnagyobb fogamzásgátló vásárlója.
  • Az ENSZ legnagyobb áru- és szolgáltatásszállítói az amerikai vállalatok, melyek 2004-ben közel 316 millió dollárt kerestek a New York-i ENSZ-központ beszerzései révén, amely a teljes beszerzés több mint 24%-a.
  • Az ENSZ-rendszer növekvő mértékben alakít vegyes vállalatot a magánszektor szereplőivel és kormányközi szervezetekkel különböző projektekre, beleértve, hogy az Interneten folyamatosan hozzáférhetővé teszik a műholdas képeket, a képfeldolgozó szolgáltatásokat, térképeket és más földrajzi információkat olyan területekről, ahol ENSZ- intézmények és nem-kormányzati szervezetek humanitárius segítséget nyújtanak, vagy konfliktus után rehabilitációt és újjáépítést végeznek.

Hogyan aránylik az ENSZ költségvetése más szervezetekéhez?

Az ENSZ kiadásainak tisztánlátása érdekében hasonlítsuk össze azt a kormányok és más testületek kiadásaival. Magának az ENSZ-nek a költségvetése közel 1,9 milliárd dollár évente, az egész ENSZ-rendszeré körülbelül 15 milliárd dollár.

  • A Tokiói Tűzoltóság költségvetése 237,5 milliárd yen (megközelítően 2,2 milliárd dollár).
  • Time-Warner, a média konszern, 2004-ben közel 3,3 milliárd dollárt költött hirdetésre.
  • Az Európai Közösség 25 tagállamának adminisztrációs költségvetése 2004-ben 5,73 milliárd euró (körülbelül 7,3 milliárd dollár).
  • New York City Oktatási Tanácsának éves költségvetése – nem számítva a nyugdíjakat és az adósságszolgálati költségeket - mintegy 12,4 milliárd dollár volt.
  • A Wall Streeten kifizetett bónuszok 2005-ben minden idők legmagasabb szintjét érték el, 21,5 milliárd dollárt.
  • Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO), amely világszerte csökkentette vagy megszüntette számos betegség előfordulását, beleértve a himlőt és a gyermekbénulást, 440 millió dolláros éves költségvetése van. Ez kevesebb mint egy luxus óceánjáró ára (a Holland America Line „Grand Princess”-e több mint 450 millió dollár), vagy a Washingtonban (D.C.) építendő új baseball stadion ára (legalább 535 millió dollár).

Hogyan határozzák meg az ENSZ költségvetését?

Az ENSZ költségvetését szigorú eljárás során határozzák meg, amelyben minden tagállam részt vesz. A költségvetést a főtitkár terjeszti a Közgyűlés elé, miután gondosan megvizsgálta az egyes ENSZ-főosztályok kérését. Ezt követően a 16 főből álló Adminisztratív és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága és a 34 fős Program és Koordinációs Bizottság elemzi a javasolt költségvetést. Majd a két bizottság ajánlása a Közgyűlés – valamennyi tagállam képviselőiből álló - Adminisztratív és Költségvetési Bizottsága elé kerül, mely további vizsgálat alá helyezi a tervezetet. Végül a Közgyűléshez küldik végső áttekintésre és jóváhagyásra.

1988 óta a költségvetést mindig konszenzussal fogadták el, ezáltal olyan gyakorlat alakult ki, hogy az államok meg tudják fékezni a növekedést.

Túl gyorsan nő a költségvetés?

Valós értékben – azaz, figyelembe véve az inflációt és a valutaárfolyam ingadozását – a költségvetés jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, annak ellenére, hogy a tagállamoktól folyamatosan jelentkeznek az igények új programok és tevékenységek iránt.

1994-től, amikor a Közgyűlés alig több mint 2,6 milliárd dolláros kétéves költségvetést fogadott el, 2005-ig a Titkárság ekkora vagy alacsonyabb szintű költségvetéssel végezte munkáját. A 2006-2007-es költségvetés, amely 3,79 milliárd dollár, csak nominálisan több mint az 1994-es költségvetés, amely reálértékben mintegy 3,5 milliárd 2005-ös dollárral egyenlő.

A Wall Streeten kifizetett bónuszok 2005-ben több mint 6 milliárd dollárral haladták meg az egész ENSZ-rendszer büdzséjét.

Ki kiséri figyelemmel az ENSZ költekezését?

Belső ellenőrzés működik, mely biztosítja, hogy a pénzt a lehető leghatékonyabban és csak az engedélyezett célokra költsék el.

  • Az ENSZ Programtervező, Költségvetési és Könyvelési Hivatala a fő felügyelő szerv, amelynek élén az ENSZ számvevője áll. Az ENSZ-rendszer minden szakosított intézményének és nagyobb programjának megvan a saját ellenőrző hivatala.
  • Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatala, melyet az amerikai főfelügyelőnek megfelelő személy irányít, a világ minden táján ellenőrzi az ENSZ tevékenységét, illetve kivizsgálja az állítólagos pazarlási, csalási, visszaélési és rossz irányítási ügyeket. 1995-ben elkezdett működése óta a Hivatal segítségével az ENSZ 130 millió dollárt takarított meg vagy szerzett vissza. Közvetlenül a Közgyűlés tagállamainak felelős, valamint bizalmas forródróton keresztül értesíthető az állítólagos szabálysértésekről.
  • A Külső Könyvvizsgálók Testülete, mely a Közgyűlés által választott 3 tagállam főrevizorából áll, átvizsgálja a könyvelést. Mindegyik főrevizor kinevez egy revizori munkacsoportot, mely a világ minden részén ellenőrzi az ENSZ-irodákat.
  • Emellett a Közös Ellenőrző Egység biztosítja, hogy az ENSZ-rendszer különféle szervezetei tevékenységüket a legtakarékosabban végezzék, és a forrásokat a legoptimálisabban használják fel. Az Egység 11 nemzet ellenőreiből áll, akiket a Közgyűlés nevez ki. Terjedelmes nyomozati jogkörrel bírnak minden olyan ügyben, mely a hatékonyságra, illetve a források megfelelő felhasználására hatással vannak, emellett helyszíni vizsgálódást is végezhetnek.

Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatala segítségével az ENSZ körülbelül 130 millió dollárt takarított meg vagy szerzett vissza 1995 óta.

Hogyan számítják ki a tagdíjat?

A Közgyűlésben a tagállamok elsődlegesen az országok fizetőképességét veszik figyelembe, melyet a bruttó nemzeti össztermék (GNP) és számos olyan módosító tényező alapján számítanak ki, mint a külső adósság és az alacsony egy főre jutó jövedelem. A Közgyűlés ez alapján határozza meg a tagállamok hozzájárulását, mely a minimális 0.001%-tól a maximális 22%-ig terjed, s a legszegényebb országok esetében ez maximálisan 0.01% lehet. 2005-ben 47 ország járult hozzá minimális összeggel, 14 360 dollárral egyenként a költségvetéshez. A legnagyobb mértékben az USA járult hozzá 362 852 996 dollárral.

Az ENSZ rendes költségvetéséhez 2005-ben a legnagyobb összeggel hozzájáruló 10 tagállam

A hozzájárulás százaléka és összege

Ország

Százalék

Millió dollár

USA 22,00 362,7
Japán 19,47 279,6
Németország 8,66 124,4
Egyesült Királyság 6,13 88,0
Franciaország 6,03 86,6
Olaszország 4,89 70,2
Kanada 2,81 40,4
Spanyolország 2,52 36,2
Kína 2,05 29,5
Mexikó 1,88 27,0

 

Igazságtalanul határozzák meg a tagdíjakat?

Mivel a tagdíj-kivetést a bruttó nemzeti termék (GNP) alapján számítják ki, a gazdagabb országok általában többet és a szegényebbek kevesebbet fizetnek be, bár van néhány kivétel. (Például Brazília többel fizet, mint Liechtenstein, annak ellenére, hogy az egy főre jutó jövedelem sokkal alacsonyabb, de teljes GNP-je sokkal magasabb). Ennek eredményeképp a legtöbbet fizető 10 tagállam a rendes költségvetés 76,44 százalékát fedezi.

1974-től kezdődően a Közgyűlés 25%-ban állapította meg a maximális hozzájárulás mértékét, melyet később, 2001-től kezdődően 22%-ra csökkentettek. Ezzel a maximalizálással csak az USA járt jól idáig, amely a tagság össz GNP-jének megközelítően 27%-ával rendelkezik. E nélkül a plafon nélkül a részesedése még magasabb lenne csakúgy, mint más magas egy főre jutó jövedelmű országok esetében, és hozzá kellett volna járulniuk az alacsony egy főre jutó jövedelmű országok esetén alkalmazott csökkentett költségekhez. Így más tagállamok hozzájárulását megemelték, hogy a kieső összeget ebből pótolják.

Japán, mely 2005-ben a második legnagyobb összeget fizette be a költségvetésbe, hozzájárulása 19,5%, 279,6 millió dollár volt. Az EU 25 tagállama együtt a büdzsé mintegy 37,5%-át fizeti be. A hozzájárulási besorolást háromévente áttekintik a legutóbbi nemzeti jövedelem statisztikák alapján, hogy ezáltal biztosítsák a tagdíj-megállapítás igazságosságát és pontosságát.

Túl sokat fizetnek az iparilag fejlett államok?

Amikor a tagállamokat az ENSZ-hez való hozzájárulás alapján rangsorolják, világosan kiderül, hogy néhány államra vetik ki a költségek nagy részét, mivel a világ jövedelméből nagyobb mértékben részesülnek. Más ismérvet figyelembe véve, más képet kapunk. Ha például az 1 főre jutó hozzájárulást vizsgáljuk, 3 kisebb ország és négy észak-európai (skandináv) állam az elsők között van.

Néhány nagy iparilag fejlett ország az ENSZ-rendszernek adott pénz nagy részét visszakapja, hiszen az ENSZ sok pénzt költ anyagbeszerzésre, fizetésekre és működésre ezekben az országokban. 2004-ben az egész ENSZ-rendszer beszerzéseinek (összesen 6,44 milliárd dollár) 59,5 %-át az iparilag fejlett országokban bonyolította, ahol összesen mintegy 3,8 milliárd dollár értékű árut és szolgáltatást vásárolt. Az amerikai vállalatok ebből 637 millió dollárt kaptak, több mint kétszeresét, mint a következő legnagyobb áru- és szolgáltatásbeszállító és messze többet, mint a legtöbb tagállam.

Az ENSZ rendes költségvetéséhez a legnagyobb egy főre jutó összeggel hozzájáruló 10 ország 2005-ben

Ország

Dollár

Luxemburg 3,49
Svájc 3,31
Japán 3,06
Liechtenstein 3,03
Norvégia 3,01
Dánia 2,69
Izland 2,38
Katar 2,14
Ausztria 2,13
Hollandia 2,10

Mi történik, ha a tagdíjat nem fizetik?

Az elmúlt két évtizedben az ENSZ gyakran volt pénzügyi válságban - mi történik, ha a tagállamok nem fizetik be az általuk megszavazott program költségének önrészét. Néhány országnak nem sikerül tagdíját időben befizetni költségvetési nehézségei, vagy csak egyszerűen szegénysége miatt. Mások az ENSZ-re történő politikai nyomásgyakorlás céljából vagy politikai okok miatt tartják vissza befizetéseiket. Egyetlen állam vagy magánvállalat sem tudna működni ilyen feltételek mellett, amikor a tagállamok mind többet és többet kérnek az ENSZ-től, miközben a tagdíjat visszatartják.

2005. december 31-én rendes költségvetésben az államok összes hátraléka 333,4 millió dollárt tett ki, melyből 314 millió dollár a folyó évre vonatkozott. Ehhez még hozzájött 24,9 millió dollár hátralék a volt Jugoszláviával és Ruandával foglalkozó Nemzetközi Bűntető Törvényszékekkel kapcsolatban, továbbá 10,2 millió dollár az ENSZ New York-i épületeinek renoválását szolgáló „építészeti főterv” (Capital Master Plan) kapcsán.

Amikor beleszámítjuk a békefenntartást, a kifizetetlen hozzájárulások összege 3,3 milliárd dollárra ugrik, ebből 2,9 milliárddal tartoznak egyedül a békefenntartásnak. A teljes tartozások mintegy 33,8 százaléka (több mint 1,1 milliárd dollár) az USA kifizetetlen hozzájárulásait jelenti, amelyből 767,7 millió dollár a jelenlegi időszakra vonatkozik, és 343,2 millió dollár pedig az előző időszakokra. 2005 utolsó napjaiban a nehézségek halmozódtak, amikor a Közgyűlés – abból a célból, hogy egyhangúságot érjen el a 3,79 milliárd dollárnyi 2006-2007-es, kétéves költségvetést illetően – egy kikötést fogadott el, amely szerint 2006 első felében a kiadásokat 950 millió dollárban korlátozta. Mivel a kiadások várhatóan mintegy 1,9 milliárd dollárt érnek el az év folyamán, egy bizonyos ponton a főtitkárnak vissza kell térnie a Közgyűléshez, hogy felhatalmazást kérjen a további kiadásokra az ENSZ működőképességének fenntartása érdekében.

Alapvetően fontos, hogy a tagállamok – pénzügyi kötelezettségeiknek teljes mértékben és időben eleget téve - demonstrálják elkötelezettségüket azokhoz a célokhoz és elvekhez, amelyekért az ENSZ-t létrehozták. Ez önmagában helyreállíthatja a Világszervezet pénzügyi stabilitását, és biztosítja a képességét, hogy nemes küldetését teljes hatékonysággal folytassa földünk népei javára.

Mit lehet tenni, hogy a tagállamok teljesítsék pénzügyi kötelezettségeiket?

Az ENSZ Alapokmánya 19. cikkelye alapján a tagállam megfosztható közgyűlési szavazati jogától, amennyiben hátraléka eléri vagy meghaladja az előző két évre szóló tagdíját. Több tagállam részesült ebben a büntetésben az évek során.

Ugrás az oldal tetejére

Jobbá tette az ENSZ a világot?

Miközben az ENSZ-rendszer sok eredménye jól ismert, közülük sokat, melyek az emberek hasznára vannak mindenhol, természetesnek vesznek.

 

  • Az ENSZ és intézményei milliók egészségügyi helyzetét javították - a világ gyermekeinek védőoltásán, a malária, és más kóros betegségek elleni harcon, a fogyasztók egészségvédelmén, a biztonságos ivóvíz ellátáson keresztül. Ennek köszönhetően világszerte emelkedett az életkor és a várható élettartam.
  • Több nemzetközi törvényt fogadtak el az ENSZ-ben az elmúlt hat évtizedben, mint az emberiség teljes korábbi történetében.
  • Az ENSZ segélyszervezetei együttesen mintegy 23,3 millió menekült és otthonából elüldözött személy segélyezését és védelmét látják el világszerte.
  • Az ENSZ 1948-ban alkotta meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely minden nőt és férfit megillető jogok és szabadságok történelmi kiáltványa. Mintegy 80 ENSZ egyezmény véd és támogat meghatározott emberi jogokat.
  • Az ENSZ és intézményei, többek közt a Világbank és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) a szegényebb országokban a fejlődés előmozdításának elsődleges motorjai, évente több mint 30 milliárd dollár értékű segélyezéssel.
  • Az ENSZ több mint 85 országban járult hozzá a demokratikus folyamatok megerősítéséhez a választások segítésén keresztül.
  • A UNDP az ENSZ-rendszer fő fejlesztési tanácsadó, pártfogó és pénzügyi támogatást nyújtó szerve. A UNDP világszerte számos fejlesztési projektet támogat körülbelül 1 milliárd dolláros éves ráfordítással.
  • Az ENSZ felhívására évente több mint 2 milliárd dollár gyűlik össze sürgősségi segítségnyújtásra a háború és természeti katasztrófák által sújtott emberek számára. 2004-ben egyedül több mint 2,2 milliárd dollár gyűlt össze 31 intézményközi felhívás eredményeképp segítve emberek millióit 30 országban és régióban. 2005-ben – részben az indiai-óceáni földrengés (cunami) miatt – az intézményközi felhívások révén 3,2 milliárd dollár gyűlt össze segélyezési erőfeszítésekre.
  • Az Élelmezési Világprogram, mely a világ legnagyobb élelmezés-segélyező szervezete, 2004-ben közel 3 milliárd dollárt gyűjtött 113 millió ember élelmezésére mintegy 80 országban.
  • Az ENSZ a dekolonizáció nagy mozgalmának támogatója volt, melynek köszönhetően több mint 80 nemzet vált függetlenné.
  • Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kampányának köszönhetően teljes mértékben sikerült felszámolni a himlőt a világban. Egy másik, 1998-ban indult WHO kampány célja, hogy teljes mértékben felszámolják a gyermekbénulást. 1998-ban ez a betegség 125 ország közel 1000 lakosát támadta meg naponta. 2005 végére már csak 1392 ilyen eset fordult elő az egész világon, és a betegséget sikerült felszámolni 16 ország kivételével valamennyi országban.
  • Évente 3 millió gyermek életét mentik meg a védőoltások, de majdnem ugyanennyien halnak meg olyan betegségekben, melyek megelőzhetők lennének. Az UNICEF, a WHO, a Világbank-csoport, magánalapítványok, a gyógyszeripar és kormányok csatlakoztak a “Globális Szövetség az Oltóanyagokért és a Védőoltásokért” nevű kezdeményezéshez, mely célul tűzte ki, hogy ezt a számot nullára csökkentsék.

Kik dolgoznak az ENSZ-nél?

"... az ENSZ tisztviselői kara nem kérhet és nem kaphat utasítást ... semmilyen más hatóságtól ..."
Az ENSZ Alapokmánya, 1945

Kik dolgoznak az ENSZ-nél, és mivel foglalkoznak?

Közgazdászok, fordítók, statisztikusok, titkárnők, tv producerek, számítógépes szakemberek, orvosok, asztalosok - ez csak néhány a sokféle szakmával és hátérrel rendelkező ember közül, akik az ENSZ alkalmazottaiként dolgoznak.

Az ENSZ Titkárságán mintegy 7750 személy dolgozik a rendes költségvetés, és mintegy 8230 fő külön finanszírozás keretében: Közel 175 országból származó munkatársak adminisztrálják az ENSZ politikáját és programjait New Yorkban, illetve más szolgálati helyeken szerte a világon. Az egész ENSZ-rendszer - maga az ENSZ, a hozzá kapcsolódó programok és a szakosított intézmények, beleértve a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot is - világszerte mintegy 63 450 embert foglalkoztat.

Hogyan választják ki a munkatársakat?

Az ENSZ Alapokmánya kimondja, hogy a leendő munkatársak kiválasztásának elsődleges szempontja “ a munkateljesítmény, a hozzáértés és az erkölcsi feddhetetlenség legmagasabb fokának biztosítása”. Megfelelő figyelmet kell fordítani arra, hogy „a tisztviselői kar kiválogatása a lehető legszélesebb földrajzi alapon történjék”. A Titkárság munkatársainak tükröznie kell az ENSZ teljes tagságát, annak érdekében, hogy fogékonyak legyenek a világ sokféle politikai, társadalmi és kulturális rendszereire, s minden tagállam bízzon bennük. A sokféleség biztosítása érdekében az ENSZ a világ minden tájáról foglalkoztat alkalmas embereket, toborozva mind globálisan, mind helyileg. Kezdő- és középszinten a szakértő tisztviselőket versenyvizsgákon választják ki.

Az ENSZ-nél szolgáló diplomaták is tagjai a tisztviselői karnak?

Nem. A nyilvánosság számára is látható módon, ezek a diplomaták kormányaikat képviselik, és azoknak dolgoznak, nem az ENSZ-nek. Minden tagállam állandó missziót tart fenn New Yorkban, melyeket valójában a tagállamok ENSZ-hez akkreditált nagykövetségei. A missziókat nagykövetek vezetik, akiket állandó képviselőknek nevezünk, és akik a New York-i diplomáciai közösség magját képezik. Az ENSZ-hez akkreditált diplomaták mindazokat a nemzetközi jogban meghatározott jogi előnyöket, illetve mentességeket élvezik, mint a diplomaták bárhol. Mintegy 2230 diplomata akkreditált az ENSZ Központjához New Yorkban.

Igazságosan vannak mind a fejlett, mind a fejlődő országok képviselve az ENSZ tisztviselői karában?

2005 közepén a felső és politika-csináló szinten lévő ENSZ-állások közel 46,8 százalékát a fejlett országok állampolgárai töltötték be, őket követték a fejlődő országok (42,9 százalék), és az átmeneti gazdasággal rendelkező országok (10,3 százalék). A teljes személyi állomány 50,1 százaléka a fejlődő országokból, 39,7 százaléka a fejlett országokból, és 10,2 százaléka az átalakulás alatt lévő országokból érkezett - annak ellenére, hogy az ENSZ 192 tagállamából 150 fejlődő ország, amelyek a világ népességének közel 84 százalékát adják.

Milyen a nők képviselete?

2005-ben a lényeges szakértői állások 41,3 százalékát nők foglalták el.. A Titkárság vezető szintű dolgozói 31,8 százaléka nő. Az ENSZ egyenlő lehetőséget kíván biztosítani a nőknek. A főtitkár számos kiváló nőt nevezett ki magas szintű ENSZ-állásba. Ide tartozik a főtitkár első helyettese, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, a Népesedési Alap (UNPF) főigazgatója és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi főtitkára. Nő vezeti az ENSZ Emberi Települések Programját (UNHABITAT), az ENSZ Gyermekalapját (UNICEF) és az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát a Közel-Keleten (UNRWA). Szintén nő vezeti az ENSZ Nyugat-Ázsiai Regionális Bizottságát, amely - Afrika, Ázsia és a Csendes-óceáni térség, Európa, Latin-Amerika és a Karib-térség Regionális Bizottságaival együtt - a regionális gazdasági fejlődés érdekében kezdeményez intézkedéseket.

Túl sokan dolgoznak az ENSZ-nél?

Az ENSZ által az egész világon mindenféle minőségben alkalmazott személyek száma – közel 16 000 az ENSZ Titkárságon és mintegy 63 450-en a teljes ENSZ-rendszernél – feltűnően alacsony egy globális méretekben tevékenykedő szervezetek rendszere esetében, amely gyakorlatilag az emberi jólét valamennyi területével foglalkozik, a béke előmozdításától a fejlődés támogatásáig, a humanitárius segély megszervezéséig. Összehasonlításképp: az USA Oktatási Minisztériuma közel 71 000 embert foglalkoztat; Ontario városnak (Kanada) több mint 80.000 közalkalmazottja van; és a Coca Colának 74 000 alkalmazottja van.

ENSZ-alkalmazottak elleni támadások

Az ENSZ alkalmazottak elleni támadások száma az elmúlt néhány évben drámaian megnőtt, amit jól jellemez a bagdadi ENSZ-központ bombázása 2003. augusztus 19-én. Ebben a támadásban 150-en megsérültek, 22-en meghaltak, köztük Sergio Vieira de Mello a misszió vezetője, az ENSZ-erőfeszítéseinek kiemelkedő személyisége világszerte.

1992 óta több mint 230 civil ENSZ-alkalmazottat öltek meg szándékos bűncselekmények eredményeként. 2004 júliusa és 2005 júniusa között egyedül 11 civil alkalmazottat öltek meg, továbbá:

  • három alkalommal volt túszejtés, 17 emberrablás, 4 esetben nemi erőszak, és hat esetben szexuális zaklatás az ENSZ-személyzet ellen;
  • 119 esetben fegyveres rablás, esetenként jelentős ENSZ-vagyontárgyakért; 9 olyan támadás, amelyben humanitárius konvojban és műveletben résztvevő ENSZ-személyzet meghalt vagy megsérült; és 123 esetben zaklatták a humanitárius konvojokat;
  • 220 olyan incidens, amelyben ellenőrző pontokon vagy útlezárással megtiltották az ENSZ-személyzet célba érését; 108 esetben zaklatás, sértegetés és tettleges bántalmazás ellenőrző pontokon vagy útlezáráskor; és az UNRWA (ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten ) személyzetének rendszeres feltartóztatása az ellenőrző pontokon;
  • 160 esetben megfélemlítő gyalázkodó beszéd; 407 esetben tettleges bántalmazás és lövöldözés; továbbá 88 terrorizmushoz köthető fenyegetés ENSZ-személyzet és a terepen lévő létesítmények ellen;
  • 121 behatolás vagy behatolási kísérlet ENSZ-létesítményekbe; és lopás 333 esetben.

Továbbá a szóban forgó időszakban 26-ról 43-ra emelkedett azoknak az ENSZ-alkalmazottat a száma, akiket letartóztattak, fogva tartottak vagy eltűntek, és akik tekintetében az ENSZ képtelen volt élni a védelem jogával.

Az ENSZ békefenntartó műveleteiben 1948 óta 111 országból több mint 2222 katona és civil személy halt meg szolgálat közben, köztük 2005-ben több mint 120.

A Biztonsági Tanács valamennyi ilyen támadást elitélve arra figyelmeztetett, hogy az ENSZ-missziók biztonságának biztosítása továbbra is a fogadó ország, illetve a konfliktus résztvevőinek felelőssége. 2005 decemberében a Közgyűlés egy fakultatív jegyzőkönyvet fogadott el az ENSZ és Társult Személyzet Biztonságáról szóló egyezményhez, amely arra kötelezi az országok kormányait, ahol ENSZ-békefenntartó műveleteket vezetnek, hogy védjék az ENSZ személyzetét, és hozzanak megfelelő intézkedéseket gyilkosság és erőszakos emberszöktetés ellen. A fakultatív jegyzőkönyv, amely az egyezményt kiterjeszti sürgősségi segélyt vagy békeépítés során humanitárius, politikai és fejlesztési segélyt nyújtó személyzetre, akkor lép hatályba, ha 22 ország ratifikálja.

Túlfizetik az ENSZ-alkalmazottakat?

A magas színvonalú ENSZ-személyzet biztosítása érdekében a tagállamok megállapodtak abban, hogy az ENSZ olyan fizetéseket ad, mint amilyet a legjobban fizetett nemzeti közszolgálatban. Azonban az ENSZ bérezési szintje jelentős mértékben esett a nemzeti közszolgálatokhoz és a nemzetközi szervezetekhez képest, és még inkább elmarad számos ország magánszektorának fizetéseitől. Sok ENSZ-szervezet vezetője, és a főtitkár is, kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a munkafeltételek már nem versenyképesek. A francia, német, japán és sok más országból származó szakemberek számára a felmondás és az ENSZ-hez való csatlakozás alacsonyabb fizetést és kevesebb juttatást jelentene.

Jóllehet a legtöbb alkalmazott a Világszervezet eszméinek támogatása miatt csatlakozik az ENSZ-hez, az ENSZ-nek mégis nehézségei vannak, hogy a magas fizetést nyújtó országok állampolgárait elcsábítsa és megtartsa. Amennyiben az ENSZ továbbra is vonzó akar maradni a jó felkészültségű és elkötelezett szakemberek számára, versenyképes munkaadóvá kell válnia, és vonzó feltételeket kell ajánlania.

AZ ENSZ szakembereinek fizetése jelentős mértékben alacsonyabb, mint más nemzetközi szervezeteknél dolgozóké.

Túl sok juttatásban részesülnek az ENSZ alkalmazottai?

Nem. Szabadság, egészségügyi biztosítás, nyugdíj stb. tekintetében az ENSZ rendszere hasonló a kormányokéhoz és a magánszektorhoz, amikor alkalmazottaik külföldön dolgoznak.

Az ENSZ alkalmazottainak többsége nem élvez diplomáciai státuszt, és annak az országnak a joghatósága alá tartozik, ahol tevékenykedik. A személyzet “alkalmazotti hozzájárulást” fizet, amely tulajdonképpen egy olyan jövedelemadófajta, melyet a bruttó fizetésből vonnak le egy progresszív skála szerint. Ez olyan rögzített mértékű adó, mely esetében nem lehetséges visszaigénylés. Néhány diplomáciai státusszal rendelkező kivételével, az ENSZ alkalmazottjai ugyanakkora mértékű forgalmi, ingatlan és más típusú adót fizetnek, mint bárki más. Miközben az emberek az ENSZ-beli munkavállalást New Yorkkal azonosítják, sok alkalmazott a Központtól távol, gyakran szegénység és háború sújtotta országokban él és dolgozik.

Hogyan támogathatom az ENSZ munkáját?

"Mi együtt vagyunk az alapvető hatalom.
Együttes erőfeszítéssel szinte bármit el tudunk érni.
Mind, akik itt élünk a Földön - 
Mi, Emberek."
Kofi Annan ENSZ Főtitkár, 1998

Hol találhatok több információt az ENSZ-ről?

Ha fel akarjuk venni a kapcsolatot az országban, vagy régióban található ENSZ Információs Központtal, érdemes megtekinteni a www.un.org/aroundworld/unics weboldalt, illetve kapcsolatba is lépni a Központi Közönségtájékoztató Egységgel, melynek címe: Room GA-53, United Nations, New York, NY 10017, USA (fax: 212/963-0071; email: inquiries@un.org; website: www.un.org/geninfo/faq).

A több mint 100 országban tevékenykedő ENSZ-társaságok (UNA-k) feladata, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot az ENSZ globális kérdésekben játszott szerepéről.

Naponta frissülő információk érhetőek el az ENSZ internetes honlapján (www.un.org), mely alapvető információkat tartalmaz az ENSZ-rendszerről, a legfrissebb ENSZ hírekről, sajtóközleményekről, napi eseményekről, kiadványokról, illetve egy virtuális túra keretében bemutatja az ENSZ Központját. Egy kattintással információt kaphatunk az ENSZ intézményeiről és programjairól ("UN system"), az ENSZ Genfi Irodájáról ("About the United Nations") és még sok másról. Emellett a diákok és tanárok böngészhetik az "UN CyberSchoolBus" weboldalt. Gyakorlatilag az ENSZ-rendszer minden szervezete megtalálható az Interneten a www.unsystem.org cím alatt.

Sok ENSZ-kiadvány áll a nyilvánosság rendelkezésére, amelyek híreket, információkat és a világon elérhető, a legmegbízhatóbbak közé tartozó gazdasági és szociális mutatókat tartalmazzák. Megrendelheti az ENSZ könyveit és kiadványait online: http://www.un.org/Pubs. További segítségért vegye fel a kapcsolatot:

  • United Nations Publications, 2 United Nations Plaza, Room DC2-0853, New York, NY 10017, USA. Phone: 212/963-8302 (csak Észak-Amerikában: 1-800-253-9646). Fax: 212/963-3489. E-mail: publications@un.org.
  • United Nations Publications, Sales and Marketing Section, Bureau E-4, CH-1211 Geneva 10, Switzerland. Tel: 41 (22) 917-2614/2600; Megrendelések: 41 (22) 917-2615; Fax: 41 (22) 917-0027 (előfizetők és folyamatos megrendelés esetén). E-mail: unpubli@unog.ch
  • Vagy Interneten a www.un.org/Pubs cím alatt.

Közel egymillió látogató tekinti meg a New York-i ENSZ-központot minden évben.

Hogyan támogathatom az ENSZ munkáját?

Az ENSZ tevékenységét az átlagember a legjobban az ENSZ-szel kapcsolatban álló nem kormányzati szervezetek hálózatán keresztül támogathatja. Több mint 100 országban van ENSZ-társaság (UNA), sok esetben helyi tagozattal is. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) számos országban van nemzeti bizottsága, amely az UNICEF programjaira hívja fel a figyelmet, illetve segíti összegyűjteni azok megvalósításához szükséges pénzt. Több mint 90 országban mintegy 3600 UNESCO klub, központ és társaság tevékenykedik az oktatás, tudomány, kultúra és kommunikáció területén. A legfontosabb kapcsolatteremtő pontok világszerte az ENSZ információs központok és szolgálatok

Ha szakismeretekkel rendelkezik olyan területeken, mint a mezőgazdaság, orvostudomány, oktatás, információs technológia vagy szakoktatás, emberi jogok előmozdítása, ipar és népesedés, illetve rendelkezik a szükséges rugalmassággal és elkötelezettséggel, az ENSZ-önkéntesek Program (UNV) kiküldheti egytől kétéves időszakra egy megfelelő ENSZ fejlesztési projektre egy fejlődő országba. Vegye fel a kapcsolatot az ENSZ-önkéntesek Programmal: UN Volunteers, P.O. Box 260111, D-53153 Bonn, Germany (Tel: 49 (228) 815-2000; Fax: 49 (228) 815-2001; Email: information@unvolunteers.org; vagy a honlapjukon keresztül: www.unv.org).

Az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata: a célok

A 2000 szeptemberében, az ENSZ Központjában, 147 állam - és kormányfő részvételével megalkotott Millenniumi Nyilatkozat egy új korszak napirendjét határozza meg.

A Millenniumi Nyilatkozat alapján az ENSZ tagállamai célokat határoztak meg a következő területeken: béke, biztonság és leszerelés; fejlesztés; a környezetvédelem; emberi jogok, demokrácia és jó kormányzás; a sebezhetők védelme; Afrika különleges szükségleteinek kielégítése; és az ENSZ megerősítése.

Íme néhány, a Millenniumi Nyilatkozathoz kapcsolódó célok közül:

  • Béke, biztonság és leszerelés:

Nemzetközi jogrend ---- Erősítsük meg a Nemzetközi Bíróság határozatainak a végrehajtását, és tartsuk be az ENSZ Alapokmányának előírásait; összehangoltan cselekedjünk a nemzetközi terrorizmus ellen; kétszerezzük meg erőfeszítéseinket a nemzetközi kábítószer-probléma és a transznacionális bűnözés ellen.

Az ENSZ és a fegyveres konfliktusok ---- Biztosítsuk az ENSZ számára azokat az erőforrásokat, melyek szükségesek a konfliktusok megelőzéséhez, a viták békés rendezéséhez, a békefenntartáshoz, valamint a háború utáni békeépítéshez és újjáépítéshez, erősítsük meg az együttműködést a regionális testületekkel.

Leszerelés ---- Törekedjünk a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére, szólítsuk fel a tagállamokat a Taposóaknákról szóló Egyezményhez való csatlakozás megfontolására, állítsuk le a könnyű fegyverek és kézi lőfegyverek illegális kereskedelmét

Véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek

Megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást

Előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget és segítik a nők felemelkedését

Csökkentik a gyermekhalandóságot

Javítják az anyai egészségügyet

Küzdenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen

Biztosítják a környezeti fenntarthatóságot

A fejlesztés érdekében globális partnerséget építenek ki

  • Közös környezetünk védelme

Csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását; fokozzuk az erőfeszítéseket az erdők fenntartható fejlődése érdekében; sürgessük meg a Biológiai Sokféleségről és Elsivatagosodásról szóló Egyezmények végrehajtását; állítsuk meg a vízi erőforrások fenntarthatatlan kizsákmányolását, biztosítsuk az egyenlő hozzáférést és a megfelelő készleteket; fokozzuk az együttműködést a természeti, és az ember okozta katasztrófák számának és hatásának csökkentése érdekében; biztosítsuk az emberi géntérképre vonatkozó információkhoz való szabad hozzáférést

  • Emberi jogok, demokrácia és jó kormányzás

Támogassuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának betartását, törekedjünk a mindenkit megillető polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok betartására; erősítsük a tagállamok kapacitását a demokrácia és az emberi jogok elveinek és gyakorlatának megvalósítására; harcoljunk a nők elleni erőszak ellen; és valósítsuk meg a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések kiküszöböléséről szóló egyezményt.

Tegyünk intézkedéseket a bevándorlók, a vendégmunkások és családjuk emberi jogainak védelme érdekében, a rasszizmus, és az idegengyűlölet okozta cselekmények megszüntetése érdekében; a nagyobb tolerancia és harmónia támogatása érdekében; munkálkodjunk együtt a minél több embert magában foglaló politikai folyamatokért; biztosítsuk a sajtó szabadságát és a nyilvánosság jogát az információ eléréséhez

  • A sebezhetők védelme

Fokozzuk a bonyolult veszélyhelyzetekben lévő civilek védelmét, és erősítsük meg a terhek megosztását a menekülteket fogadó országok megsegítése érdekében; segítsünk minden menekültnek és otthonából elüldözött személynek, hogy önként térhessenek vissza biztonságos hazai környezetbe; ösztönözzük a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény és a fegyveres konfliktusokról, gyermekprostitúcióról és pornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyveinek megvalósítását

  • Afrika sajátságos szükségleteinek kielégítése

Támogassuk teljes mértékben a kialakuló demokráciák intézményi és politikai struktúráit, illetve a regionális és szubregionális mechanizmusokat a stabilitás megőrzése és konfliktusok megelőzése érdekében; biztosítsuk az erőforrások megbízható áramlását a békefenntartó műveletek számára

Tegyünk speciális intézkedéseket a szegénység megszüntetésére és a fenntartható fejlődés kihívásainak kezelésére, beleértve az adóságok eltörlését, a piacok jobb elérését, a fokozott hivatalos fejlesztési segítségnyújtást és a fokozott közvetlen külföldi befektetéseket, valamint a technológia átadását; segítsük Afrikát a HIV/AIDS és más fertőző betegségek leküzdésében.

  • Az ENSZ megerősítése

Erősítsük meg a Közgyűlés szerepét, az ENSZ fő tanácskozó, politika-csináló szervét; fokozzuk erőfeszítéseiket a Biztonsági Tanács reformját illetően; erősítsük tovább a Gazdasági és Szociális Tanácsot, erősítsük a Nemzetközi Bíróságot.

Ösztönözzük a rendszeres konzultációkat és koordinációt az ENSZ fő szervei között; biztosítsuk, hogy az ENSZ időben és előre látható módon megkapja a feladatai végrehajtásához szükséges erőforrásokat; ösztönözzük a Titkárságot, hogy az erőforrásokat a legjobb menedzsment gyakorlat és rendelkezésre álló technológiák alkalmazásával használják ki; támogassuk az ENSZ és Társult Személyzete Biztonságáról szóló Egyezményt.

Biztosítsuk a politikai irányvonalbeli nagyobb következességet az ENSZ, szakosított intézményei, a Bretton Woods-i Intézmények, a Kereskedelmi Világszervezet és más multilaterális testületek között; erősítsük tovább az együttműködést az Interparlamentáris Unióval; biztosítsunk nagyobb lehetőséget a magánszektornak, a nem kormányzati szervezeteknek és általában a civil társadalomnak általában, hogy ezek hozzájáruljanak az ENSZ céljainak, programjainak végrehajtásához

***

Copyright© United Nations • UN WEBSITE SECTION - UNWS/DPI • 2008

A jelen anyag 2006. június 30-ai információkra épül.