Második fejezet
"Tudjuk, hogy a jelenlegi hadi kiadások töredéke elég lenne ahhoz, hogy megoldjuk a világot sújtó legfontosabb egészségügyi, oktatási problémákat, valamint az éhezést és a lakáskérdést "
A Nobel-békedíjas Oscar Arias Sanchez az ENSZ-ben, 1995
- Hogyan dolgozik az ENSZ a békéért?
- Mit tesz az ENSZ konfliktusok megelőzésére?
- Mi a szerepe az ENSZ-békeépítésének?
- Mit tesz az ENSZ a terrorizmus elleni harcban?
- Az ENSZ-rendszer harcol a terrorizmus ellen
- Mit tesz az ENSZ, hogy megállítsa a fegyverek terjedését?
- Mit tesz az ENSZ, hogy megszabadítsa a világot a taposó aknáktól?
- Miért nem tudja az ENSZ a békét kikényszeríteni?
- Mi az ENSZ békefenntartó művelet?
- Hogyan finanszírozzák a békefenntartókat?
- Túl sokba kerül a béke fenntartása?
- Ki vezeti az ENSZ békefenntartó műveleteit?
- Mit tesz az ENSZ a békefenntartás hatékonyabbá tétele érdekében?
Hogyan dolgozik az ENSZ a békéért?
Az ENSZ többféle úton támogatja a békét, mind közvetlen és közvetett módon. Nyilvánvaló vagy lassan kibontakozó konfliktushelyzetekben az ENSZ változatos módszereket alkalmaz a közvetítéstől kezdve a békefenntartó erők felvonultatásáig. Megelőzés érdekében az ENSZ igyekszik megszüntetni a háború társadalmi és gazdasági okait. Diplomáciai és vitaközpontként az ENSZ lehetőséget kínál a viták békés rendezésére, ami a konfliktusok hatástalanításának eszköze, még mielőtt elkezdődtek volna. Nemzetközi krízishelyzet esetén a feszültség csökkentésének és a tárgyalások elkezdésének központjaként működik. Az ENSZ továbbá a fejlesztési segítségnyújtáson és az egyre növekvő nemzetközi jogi rendszeren keresztül is előmozdítja a béke ügyét.
Mit tesz az ENSZ konfliktusok megelőzésére?
Az Egyesült Nemzetek számára a konfliktusok megelőzése ugyanolyan fontos, mint a béke fenntartása. A megelőzésnek sok oldala van: magában foglalja a korai figyelmeztetést, a diplomáciát, a leszerelést, a megelőző katonai felvonulást és a szankciók alkalmazását, amikor szükséges. De mindenekfelett, a hatékony megelőzés az adott társadalom olyan strukturális hibáit célozza meg, melyek magukban hordozzák a konfliktus lehetőségét. Bár a szervezet tevékenysége az emberek biztonságára, a jó kormányzásra, a kiegyensúlyozott fejlődésre és az emberi jogok tiszteletére irányul, az ENSZ azzal is segít biztonságosabb világot teremteni, hogy a háborúk alapvető okaival is foglalkozik.
A siker feltétele, hogy a megelőzési tevékenységet a közvetlenül érintett emberek és felek támogassák. Ez magában foglalja az országok, az Egyesült Nemzetek, a szervezetek, a civil társadalom, sőt a privát szektor együttműködését is. A nemzetközi közösség támogatásával az ENSZ integrált megelőzési stratégiákat alkalmaz, hogy megakadályozza a konfliktus által okozott hatalmas anyagi, emberi és erkölcsi károkat. Ezáltal az ENSZ elősegíti az átmenetet a reagáló kultúráról a megelőző kultúrára, amely a kollektív biztonság alappillére.
Mi a szerepe az ENSZ-békeépítésének?
Az ENSZ növekvő mértékben vállal olyan tevékenységeket, amelyek a konfliktusok alapvető okaival és a „fenntartható béke” építésével foglalkoznak – a főtitkár szavaival élve. Az ENSZ-rendszer ezt a jó kormányzás, a polgári jog és rend, az emberi jogok és a demokratizálás támogatásán keresztül éri el a konfliktus következményeivel küszködő országokban. Hazatelepíti a menekülteket, választási segítségnyújtást és humanitárius segítséget biztosít, valamint segít újjáépíteni az államigazgatási, egészségügyi, oktatási és egyéb rendszereket.
Az ENSZ jelenlétének központi szerepe volt Kelet-Timor területén - a mai független Timor-Leste állam - amikor az ottani embereket súlyos nehézségeken segítette át, hogy végül 2002 májusában sikerüljön elérni céljukat, a függetlenséget. Néhány olyan békeépítő tevékenység, mint az 1989-es namíbiai választások felügyelete, az aknafelszedő-programok Mozambikban és intézményépítés Sierra Leone-ban az ENSZ békefenntartó műveletei keretében valósult meg, és ez folytatódhat a művelet befejezése után is.
Az ENSZ békeépítő tevékenységének a konfliktus utáni helyzetekben gyakran része a több százezer fegyver összegyűjtésének és megsemmisítésének felügyelete, és a korábbi harcosok civil társadalomba történő visszailleszkedésének megkönnyítése. Például 2002 januárjában az ENSZ sikerrel befejezte a lefegyverzési és leszerelési programját Sierra Leonéban, és azonnal megkezdte a szavazók regisztrációját a parlamenti- és az elnökválasztásra. Koszovóban a 2001 novemberében tartott parlamenti választások koalíciós kormány megalakulását eredményezték. Ez idő alatt az ENSZ erőfeszítései Afganisztánban megkönnyítették egy ideiglenes kormány létrejöttét, és az ENSZ-rendszer összehangolt akcióba kezdett a háború sújtotta ország újjáépítésére.
Mit tesz az ENSZ a terrorizmus elleni harcban?
”A terrorizmust akkor győzzük le, ha a nemzetközi közösség kinyilvánítja azt a szándékát, hogy egy nagy koalícióban egyesüljön, különben egyáltalán nem győzzük le.”- mondta Kofi Annan főtitkár. - „Az Egyesült Nemzeteknek egyedülálló lehetősége van, hogy ennek a koalíciónak a fórumaként szolgáljon, és keretén belül megvalósuljanak azok a lépések, melyeket a kormányoknak most meg kell tenniük, külön-külön avagy együtt, hogy globális méretekben harcolhassanak a terrorizmus ellen.”
A 2001. szeptember 11-ei USA elleni terrortámadást követően a Biztonsági Tanácsnak szerepe volt ebben az új globális koalícióban. Szeptember 28-án sokoldalú határozatokat hozott az ENSZ Alapokmánya kényszerítő előírásaival összhangban, hogy megakadályozza a terrorizmus finanszírozását, bűncselekménynek minősítse az ilyen célú adománygyűjtést, és azonnal befagyassza a terroristák pénzügyi befektetéseit. A Tanács felkérte a tagállamokat, hogy gyorsítsák a vonatkozó információcserét, és úgy döntött, hogy a tagállamok adják meg egymásnak a lehető legtöbb segítséget a bűnügyi nyomozásban, illetve a bírósági eljárások során a terrorcselekményekkel kapcsolatban. Megalapítottak továbbá egy Terrorizmusellenes Bizottságot, amely felügyeli a határozat megvalósítását.
A Nukleáris Terrorizmussal kapcsolatos Cselekmények Betiltására vonatkozó Nemzetközi Egyezményt 2005 szeptemberében 91 nemzet írta alá. Akkor lép hatályba, ha megkapják a 22. ratifikációs okmányt.
Az ENSZ régóta központi szerepet játszik a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben, és arra törekszik, hogy jogi keretbe foglalják valamennyi aspektusát. Tizenkét globális egyezmény született a témában az ENSZ égisze alatt, mint például az 1979. évi Konvenció a Túszszedés ellen; az 1997. évi Egyezmény a Terrorista Bombatámadások Megszüntetéséért; és az 1999. évi Egyezmény A Terrorizmus Finanszírozásának Megszüntetéséért. Egy további szöveget, a Nukleáris Terrorizmussal kapcsolatos Cselekmények Betiltására vonatkozó Egyezményt, 2005 szeptemberében megnyitották aláírásra. Az ENSZ azon is munkálkodik, hogy megerősítse a globális normát a tömegpusztító fegyverek ellen, véget vessen a kézi lőfegyverek nem állami csoportoknak történő eladásának, megsemmisítse a taposóaknákat, fejlessze a nukleáris és kémiai létesítmények védelmét, továbbá fokozza az éberséget a kiberterrorista fenyegetések ellen.
Az ENSZ-rendszer harcol a terrorizmus ellen
A szeptember 11-ei, Egyesült Államok elleni támadásokat követően a Biztonsági Tanács, a Közgyűlés és a főtitkár akciói mellett az ENSZ-rendszer számos tagja is növelte antiterrorista tevékenységét. Például:
- Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) – A 2005-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett szervezet és főigazgatója erőteljesen munkálkodik a nukleáris terrorizmus fenyegetésének elhárításán. A nukleáris terrorizmus elleni továbbfejlesztett és integrált munkatervének célja a nukleáris és kapcsolódó anyagok lopás elleni védelme és a berendezések őrzése rosszindulatú támadások ellen.
- Szervezet a Vegyi Fegyverek Betiltásáért (OPCW) – az OPCW az ENSZ-rendszer egy másik szervezete, amely nyomon követi mindazon vegyi anyagok mozgását, melyek felhasználhatók ilyen fegyverek készítésére, kutatásokat és információt biztosít a vegyi fegyverek lehetséges használatáról és megvalósítja a Vegyi Fegyverekről Szóló Egyezményben foglaltakat. Legfrissebb információt és stratégiákat biztosít a vegyi terrortámadásokra adandó nemzetközi válaszok mobilizálásához és koordinálásához.
- Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) – néhány hónappal 2001. szeptember 11-e után 154 ország hagyta jóvá az új ICAO stratégiát a nemzetközi légtér biztonságának növelésére, beleértve a rendszeres, kötelező vizsgálatok rendszerét a repterek biztonságának ellenőrzésére.
- Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) – Az IMO által 2002-ben elfogadott Nemzetközi Hajó és Kikötő Berendezések Biztonsági Szabályzata kötelező azon 148 fél számára, akik szerződő részesei az 1974. évi Egyezménynek az Élet Védelméről a Tengeren (SOLAS). Célja a tengeri biztonság javítása és a tengeri terrorizmus valószínűségének csökkentése. Rendelkezései megkövetelik, hogy nemzetközi vizeken valamennyi 500 tonnánál nehezebb hajónak legyen biztonsági terve, és fedélzetén legyenek biztonsági tisztek, valamint legyenek automatikus azonosító rendszerei.
- Egyetemes Postaegyesület (UPU) – Az UPU nemzetközi biztonsági hálózata tanácsokat ad és képzéseket nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan biztosítható, hogy veszélyes anyagok nem kerülnek postai úton továbbításra – valamint annak megszüntetésére, hogy a postai szolgáltatásokat használják drogcsempészésre, pénzmosásra, csalásra és gyermekpornográfia terjesztésére.
- Egészségügyi Világszervezet (WHO) – A WHO számos megfontolandó tanulságra mutatott rá a 2001. évi anthrax fertőzések megjelenését követően és útmutatást adott ki a közegészségügyi rendszerek számára. Azóta folyamatosan külön figyelmet fordít a szándékos járványokkal kapcsolatos készenlétre. (Lásd: www.who.int/csr/delibepidemics/en)
- Kábítószer és Bűnügyi Hivatal (UNODC) – Az UNODC mindennapi munkája során arra koncentrál, hogy megerősítse a terrorizmus elleni jogrendszert. Terrorizmus Megelőzési részlege szakmai segítséget nyújt az országoknak a terrorizmus elleni harcukban.
Mit tesz az ENSZ, hogy megállítsa a fegyverek terjedését?
A leszerelés központi szerepet játszik az ENSZ törekvéseiben, hogy egy biztonságosabb világban előmozdítsa a békét és a fejlődést. Leszereléssel foglalkozó szerveivel, és a nemzetközi tárgyalási fórumok támogatásával az ENSZ azon dolgozik, hogy a leszerelésre vonatkozó normákat állítson fel, és megerősítse a multilaterális leszerelési alapelveket. Az ENSZ-en keresztül az államok bizalmat alakíthatnak ki egymás iránt, és megbizonyosodhatnak arról, hogy a megállapodásokat tiszteletben tartják.
Az ENSZ támogatásával az olyan többoldalú tárgyalások, mint a Leszerelési Konferencia, sok megállapodást eredményeztek, mint például az atomsorompó-szerződés, az átfogó atomcsend szerződés, atomfegyvermentes övezetek kialakítására vonatkozó szerződések. Emellett számos szerv alakult, hogy elősegítse a tömegpusztító fegyverek ellenőrzését. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség például nukleáris biztonsági és ellenőrző rendszert működtet, míg a Szervezet a Vegyi Fegyverek Betiltásáért abban segédkezik, hogy biztosítsák a vegyi fegyverekről szóló egyezmény betartását. Egyéb bizalomépítő intézkedések körébe tartozik az ENSZ nyilvántartása a hagyományos fegyverekről, és a szabványosított beszámolási rendszer a katonai kiadásokról, melyek nagyobb átláthatóságot biztosítanak a katonai ügyekben.
A 90-es években több mint 2 millió gyerek halt meg, és 6 millió súlyosan megsérült azon konfliktusok során, ahol kézi lőfegyvereket és könnyű fegyvereket használtak, beleértve revolvereket, rohamfegyvereket, aknavetőket, kézigránátokat, hordozható rakétaindítókat. Gátlástalan fegyverkereskedők, korrupt hivatalnokok, kábítószer-kereskedők, terroristák és más hasonló csoportok által az ilyen fegyverek változatlanul halált és súlyos sérüléseket okoznak utcákon, városokban, iskolákban szerte a világon. Az ENSZ azon dolgozik, hogy megfékezze ezeknek, a terroristák, a bűnözők és az irreguláris csapatok által választott fegyvereknek a tiltott kereskedelmét. A 2001-ben rendezett, a kézi lőfegyvereket és könnyű fegyverek illegális kereskedelméről szóló ENSZ-konferencián az államok megállapodtak a nemzetközi együttműködés erősítéséről az illegális fegyverkereskedelem visszaszorítása érdekében.
Mit tesz az ENSZ, hogy megszabadítsa a világot a taposó aknáktól?
Mintegy 15000-20000 embert öl vagy csonkít meg évente akna vagy fel nem robbant löveg, amelyek legalább 60 országban szétszórtan hevernek. Az áldozatok többsége civil, akik olyan országokban laknak, ahol most béke van. Az ENSZ aktív szerepet vállalt azokban az erőfeszítésekben, amelyek célja az, hogy a világot megszabadítsa ezektől a halálos fegyverektől, melyek első áldozatai gyakran gyerekek, nők és idős emberek.
* Az ENSZ-nek döntő szerepe volt az országok bátorításában, hogy támogassák az 1997. évi ottawai Konvenciót, ami teljes körű tiltást vezet be a taposó aknák gyártására, exportálására és használatára, és arra törekszik, hogy az egyezményt egyetemlegesen betartsák. Közel 150 országban ratifikálták az egyezményt, ami ahhoz vezetett, hogy csökkent ezeknek a fegyvereknek a használata, kimutathatóan kevesebb lett az áldozat, a gyártás kiugróan csökkent, majdnem teljes a kereskedelem beszüntetése, gyorsult a tartalékkészletek megsemmisítése és nőtt a humanitárius tevékenységek támogatása. 1999 óta mintegy 38,3 millió felhalmozott gyalogsági aknát semmisítettek meg.
* Mindezek eredményeként még azok az államok is, amelyek nem csatlakoztak az egyezményhez, beszüntették a gyalogsági taposó aknák használatát, felhalmozását, gyártását és eladását. Továbbá egyre több földterület válik aknamentessé – 1999 óta mintegy 1200 négyzetkilométer világszerte – megsemmisítve több mint 4 millió gyalogsági aknát, körülbelül 1 millió járműromboló aknát, és több millió darab fel nem robbant löveget.
* Az ENSZ-rendszer több mint 30 országnak nyújt közvetlen támogatást aknákkal kapcsolatos tevékenységekre. Az ENSZ nem csak aknamentesítést végez, hanem aknaszedőket is képez, irányítja az aknák felkutatását, aknatudatosító oktatás végez, és aknamentesítő iskolákat támogat.
* Az ENSZ segít javítani az egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat az aknabalesetek áldozatainak megsegítésére. Ilyen programokat 1989 óta a harcmezőkön folytatnak, néhány olyan országban, melyek a legérintettebbek: Afganisztán, Angola, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Jemen, Kambodzsa, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, Mozambik és Ruanda. (Lásd az ENSZ aknamentesítő adatbázisát: www.mineaction.org)
Az elfelejtett aknák 20 000 civilt ölnek vagy sebesítnek meg évente.
Miért nem tudja az ENSZ a békét kikényszeríteni?
Az ENSZ-nek nincs kapacitása arra, hogy a békét erővel kikényszerítse. Az ENSZ nem világkormány. Nincs állandó hadserege, nincsenek hadi eszközei. Nem nemzetközi rendőrség. Az ENSZ hatékonysága tagállamainak politikai akaratától függ, akik eldöntik, hogy az ENSZ beavatkozik-e, ha igen, mikor, hol és milyen akciót hajt végre a konfliktus befejezése érdekében.
A Biztonsági Tanácsnak különleges felelősége van a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A Tanács diplomáciai és politikai nyomást gyakorolhat a konfliktus résztvevőire, vagy segítséget nyújthat a viták rendezésére, beleértve a tényfeltárást vagy a közvetítő missziókat. A Közgyűlés a háborús feleket a világ közvéleményének segítségével befolyásolhatja. A főtitkár diplomáciai erőfeszítései és kezdeményezései tárgyalásokhoz és a harcok befejezéséhez vezethetnek. Ha a fegyverszünet megvalósult, a Biztonsági Tanács békefenntartó műveleteket vonultathat fel a térségbe, hogy segítse a feleket a megállapodások betartásában.
Ha a meggyőzési kísérletek kudarcot vallanak, a Biztonsági Tanács komolyabb intézkedéseket is foganatosíthat, mint például a gazdasági szankciók bevezetése, vagy kereskedelmi embargó kinyilvánítása. Nemzetközi törvényszéket állíthat fel, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádlottakat bűnvádi eljárás alá vonják, ahogy ezt a volt Jugoszlávia vagy Ruanda esetében tették. Bizonyos esetekben a Tanács felhatalmazta a tagállamokat, hogy „minden szükséges eszközt” bevessenek, beleértve a fegyveres csapatokat is, hogy kezeljék a háborús konfliktust. Ilyen kikényszerítő akciók – a résztvevő államok felügyelete alatt – zajlottak Kuvaitban, 1991-ben, szuverenitásának helyreállítására, Haitin, 1994-ben a törvényes kormány védelmében, a Közép-Afrikai Köztársaságban, 1997-ben a béke és a biztonság megőrzésére és Kelet-Timorban, 1999-ben az önrendelkezésről szóló referendumot követő erőszakhullám megfékezésére.
„Fenntartható béke építése”
„A békefenntartóknak és a békeépítőknek mindig támogatniuk kell a nemzeti törekvéseket, és az önerőre való támaszkodást… A cél mindig az, hogy fenntartható békét teremtsünk, csakúgy, ahogy fenntartható fejlődést akarunk elérni. Valójában a fenntartható fejlődés maga a tartós béke egyik feltétele.”
- Kofi Annan főtitkár a német szövetségi gyűlésben, 2002. február.
Mi az ENSZ békefenntartó művelet?
A béke fenntartása valóban nemzetközi vállalkozás. A békefenntartó személyzet – katonák, polgári rendőrség, választási szakértők, aknamentesítők, az emberi jogok ellenőrzői, a civil ügyek és a kommunikáció szakértői – sok nemzetiségű.
Az ENSZ békefenntartó műveleteit a Biztonsági Tanács hozza létre, ahol a döntések esetén alkalmazható a Tanács öt állandó tagjának (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Orosz Föderáció) a vétójoga. A Tanács dönt a művelet mandátumáról, méretéről, hatásköréről és időtartamáról a főtitkár ajánlásai alapján, beleértve a pénzügyi információt is, amit a főtitkár szolgáltat. A Közgyűlés szavaz a művelet költségvetéséről.
A Tanács határozza meg a békefenntartók feladatait, alkalmazkodva az adott szituációhoz. Felügyelhetik a tűzszünet betartását, alakíthatnak ütközőzónát, segíthetnek a korábbi ellenfeleknek a békeegyezmény megvalósításában, védhetik a humanitárius segélyek szállítását, segíthetnek a korábbi harcosok leszerelésében és a normális élethez való visszatérésben, aknamentesítő programokat indíthatnak, felügyelhetik vagy levezényelhetik a választásokat, képezhetik a polgári rendőrséget és felügyelhetik az emberi jogok betartását. Az ENSZ missziókat arra is megkérték már, hogy vállalják át bizonyos területek átmeneti igazgatását, ahogy az történt Kelet-Timorban a függetlenné válási folyamatban, 2002-ben.
Az ENSZ műveletében részt vevő csapatok általában viselhetnek könnyű fegyverzetet, de a használat szigorú szabályokhoz kötött. A fegyvert csak önvédelemre lehet használni, vagy ha egy fegyveres csoport meg akarja gátolni a békefenntartókat feladatuk teljesítésében. Az erő alkalmazása ritka a békefenntartó csapatoknál, és mindig nehéz döntéseket és vitát jelent. A békefenntartó leghatékonyabb „fegyvere” a nemzetközi közösség támogatása.
A békefenntartás nem minden esetben alkalmazható eszköz, és nem helyettesítője a nemzetközi közösség egyéb akcióinak megfelelő helyzetekben. Azonban realista mandátummal, megfelelő erőforrásokkal, nemzetközi támogatással és a felek közreműködésével a békefenntartó műveletek valóban hatékonyak lehetnek a konfliktus megoldásának és a béke fenntartásának elősegítésében. Jelenleg több mint 65 000 békefenntartó van a terepen, 16 misszióban szolgálva a globális harmónia ügyét világszerte.
Válság közepette az ENSZ jól szervezett segélyműveletei az érintett polgárok számára az életet jelenthetik.
Hogyan finanszírozzák a békefenntartókat?
A békefenntartó műveleteknek saját költségvetésük van. E költségvetést a Közgyűlés a rendes költségvetésen alapuló külön besorolás segítségével állapítja meg. A besorolás itt is nagyobb összeget ír elő a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának: ők vétójoggal rendelkeznek a Tanácsban, és ahogy a Közgyűlés azt hangsúlyozta, „különleges felelősségük” van a békefenntartó műveleteket illetően.
A békefenntartási besorolás szerint – fizetési kapacitásuk alapján - 10 kategóriába sorolják a tagállamokat. A legfelsőbb kategóriában van az „állandó öt” - Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Orosz Föderáció – amelyekre a békefenntartás költségeinek 45%-át vetették ki 2005-ben (leszállítva az 1992. évi 57%-ról). 29 fejlett országból álló csoport besorolása ugyanaz, mint a rendes költségvetés esetében. A legtöbb tagállam a fennmaradó nyolc csoport egyikébe van sorolva, fokozatosan csökkenő tarifát fizetnek az egy főre jutó nemzeti össztermékük (GNP) alapján. Az utolsó csoport a 49 legkevésbé fejlett ország, amelyek 90 százalék engedményt kapnak.
A legnagyobb hazai össztermékkel rendelkező tagállamként, az Egyesült Államoknak épphogy 31% alatt volt a hozzájárulása a békefenntartási költségekhez 1996-ban, amely 2005-re 26,5%-ra csökkent.
A tagállamok kétharmada biztosított katonákat és polgári rendőrséget az ENSZ békefenntartó műveleteihez.
Túl sokba kerül a béke fenntartása?
A békefenntartás költségeit pénzügyileg össze kell vetni a háború hatalmas költségeivel, és mérlegelni az emberi szenvedés szempontjából. Az ENSZ békefenntartó tevékenységének költsége a 2005-2006-os költségvetési évben 3,55 milliárd dollár volt, jóval kevesebb, mint a világ katonai célokra fordított kiadásainak (több mint 1 ezer milliárd dollár évente) fél százaléka, és kevesebb, mint Virginia állam közlekedési költségvetése az USA-ban (3,7 milliárd dollár a 2005-ös költségvetési évben). Összehasonlításként a General Motors Corporation 4 milliárd dollárt költött reklámra 2004-ben.
Ki vezeti az ENSZ békefenntartó műveleteit?
A műveleti irányítás az ENSZ kezében van, mivel az ENSZ-békefenntartók a Biztonsági Tanács fennhatósága alatt tevékenykednek. A főtitkár, a Tanács egyetértésével misszióvezetőt, valamint katonai parancsnokot vagy katonai főmegfigyelőt nevez ki. A misszióvezető, vagy a különmegbízott jelentést tesz a főtitkárnak, aki pedig a Biztonsági Tanácsnak jelent.
A kormányok önkéntes alapon ajánlanak katonai és polgári rendőrségi személyzetet a békefenntartó műveletekhez, minden esetben külön-külön. Minden kormány megtartja saját emberei felett a végső felügyelet jogát. A nemzeti kontingens a saját parancsnoka alatt szolgál. Minden egyenruhás a saját nemzeti egyenruháját viseli. A kék sisak vagy sapka (beré) és az ENSZ-kitűző azonosítja az ENSZ-békefenntartókat. Nincs hűségeskü az ENSZ-hez.
1948 óta 111 országból mintegy 2222 katonai és polgári ENSZ-békefenntartó halt meg szolgálat közben.
Mit tesz az ENSZ a békefenntartás hatékonyabbá tétele érdekében?
A tagállamok, a regionális szervezetek és az ENSZ Titkársága azon dolgoznak, hogy javítsák az általános felkészültséget, a készenléti kapacitást, a logisztikai támogatást és a kiképzést. 2005-re 83 tagállam vett részt valamilyen szinten az ENSZ Készenléti Megoldások Rendszerében. Ebben a rendszerben a tagállamok egy csoportja megalakította a Készenléti Erők Magas Készültségű Dandárját, hogy növeljék csapataik kapacitását a közös békefenntartó szolgálat érdekében.
Az ENSZ Központjában, New Yorkban a Helyzetmegfigyelői Központ 24-órás kapcsolatot biztosít minden békefenntartó művelettel. Brindisiben (Olaszország) az ENSZ ellátmányozási és raktározási lerakata fejleszti az újra felhasználható kellékek tárolását és kezelését, pénzt takarítva meg a beszerzési költségeken, és megkönnyíti az új műveletek gyorsabb felvonultatását.
A tagállamok folytatják erőfeszítéseiket, hogy a békefenntartó műveletek hatékonyabb támogatási struktúráját dolgozzák ki az Egyesült Nemzetek Békeműveleti Paneljének ajánlásai alapján, amely 2000-ben adta ki jelentését. (Lásd www.un.org/peace/reports/peace_operations)
