Ötödik fejezet
"Az ENSZ anyagi és alkotmányos válságokkal néz szembe, amelyeket meg kell oldanunk, hogy továbbra is hatékony eszköz maradjon. Az Alapokmány nem hagyható figyelmen kívül. A bizalom nem rendülhet meg. A kötelezettségeket teljesíteni kell. A számlákat ki kell fizetni!"
E. Stevensonnak, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttének memoranduma az ENSZ-hez, 1964
- Mit tesz az ENSZ hatékonyságának fenntartása érdekében?
- Mennyibe kerül az ENSZ?
- Mennyi költ a teljes ENSZ-rendszer évente?
- Az ENSZ: az üzleti világ haszna
- Hogyan aránylik az ENSZ költségvetése más szervezetekéhez?
- Hogyan határozzák meg az ENSZ költségvetését?
- Túl gyorsan nő a költségvetés?
- Ki kíséri figyelemmel az ENSZ költekezését?
- Hogyan számítják ki a tagdíjat?
- Az ENSZ rendes költségvetéséhez 2005-ben a legnagyobb összeggel hozzájáruló 10 tagállam
- Igazságtalanul határozzák meg a tagdíjakat?
- Túl sokat fizetnek az iparilag fejlett államok?
- Az ENSZ rendes költségvetéséhez a legnagyobb egy főre jutó összeggel hozzájáruló 10 ország 2005-ben
- Mi történik, ha a tagdíjat nem fizetik?
- Mit lehet tenni, hogy a tagállamok teljesítsék pénzügyi kötelezettségeiket?
- Jobbá tette az ENSZ a világot?
Mit tesz az ENSZ hatékonyságának fenntartása érdekében?
Az elmúlt években az ENSZ fontos reformokat hajtott végre hatékonyságának és eredményességének fokozása érdekében, és a Közgyűlés is további reformokat fogadott el 60. évfordulós ülésszakának elején 2005 szeptemberében.
Kofi Annan főtitkár minden idők legmesszebb menő - a Közgyűlés elé terjesztett - reformjait indította el. Ezek közé tartoztak a következő intézkedések: működési költségek csökkentése; magas szintű pozíciók csökkentése; mintegy 2000 munkahely megszüntetése; erőforrások átcsoportosítása kevésbé fontos területekről és az adminisztratív szolgáltatásoktól a tagállamok által fontosabbnak tartott területekre; adminisztrációs költségek csökkentése és a megtakarítások összpontosítása fejlesztési tevékenységekre. Felügyelte a költségvetés 1994-es szintre történő csökkentését, ahol reál értékben 12 évig meg is maradt.
Első ciklusában (1997-2001) a főtitkár jelentős strukturális reformokat is végrehajtott, az ENSZ munkaprogramját négy területbe szervezte: béke és biztonság, fejlődés, gazdasági és szociális ügyek, és humanitárius ügyek – beleértve az emberi jogokat, mint minden területet érintő kérdést. Kinevezte a főtitkár első helyettesét, aki az ENSZ mindennapi munkáját felügyeli, és koordinálja a reformtörekvéseket, létrehozta a kabinetet az ENSZ magas rangú tisztviselőiből, melynek feladata a döntéshozás meggyorsítása és a koordináció fokozása. Létrehozta a Belső Ellenőrzési Hivatalt – amelynek a feladata a könyvvizsgálatok, értékelések, ellenőrzés, felügyeletek, nyomozások – élére főtitkár-helyettest nevezett ki.
A főtitkár az irányítása alá tartozó minden területen megkezdte a reformokat. Az ENSZ reformok másik aspektusát tekintve a döntéseket közvetlenül az együtt tevékenykedő tagállamoknak kell hozniuk. A 2005. évi „Csúcstalálkozó” záródokumentumában a világ vezetői további, széles körű reformokat fogadtak el, beleértve egy Békeépítő Bizottság létrehozását, amely segíti az országokat a háborúból a békébe történő átmenetben; az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának létrehozása; és az ENSZ Etikai Hivatalának kialakítása.
Az ENSZ rendes költségvetése mintegy évi 1,9 milliárd dollár. Ebből fizetik az ENSZ tevékenységeket, az alkalmazottakat, illetve az alapvető infrastruktúrát, de nem tartoznak ide a békefenntartó műveletek, melyeknek külön költségvetése van. Az Alapokmány – egy nemzetközi szerződés – az ENSZ minden tagállamát arra kötelezi, hogy a költségvetés egy részét fizesse. A tagállamok hozzájárulását a világgazdaságból való részesedésük alapján számítják ki.
Mennyi költ az teljes ENSZ-rendszer évente?
Az ENSZ-rendszer - figyelembe véve az ENSZ-t, annak békefenntartó műveleteit, programjait, alapjait, valamint a szakosított intézményeit, de kizárva a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alapot (IFAD) - évente mintegy 15 milliárd dollárt költ. Ennek az összegnek körülbelül fele érkezik a tagállamok önkéntes hozzájárulásaként, a maradékot a tagállamok kötelező hozzájárulás-kivetése teszi ki.
Az ENSZ és az intézményei, az alapjai és programjai - elsősorban az ENSZ Fejlesztési Programja, az Élelmezési Világprogramja, az ENSZ Gyermekalapja és az ENSZ Népesedési Alapja – mintegy 10 milliárd dollárt költenek évente fejlesztési működési tevékenységre, főleg gazdasági, szociális és humanitárius programokra a világ legszegényebb országainak megsegítése céljából. Emellett a Világbank, az IMF és az IFAD további milliárdokat ad kölcsön évente, amely segíti a szegénység megszüntetését, a fejlesztés elősegítését és a világgazdaság stabilizálását.
A világ hadi kiadásai – elképesztően sok, évente 1 ezermilliárd dollár – több mint 67 éven át fedeznék a teljes ENSZ-rendszert.
Az ENSZ: az üzleti világ haszna
Az üzleti világ az ENSZ munkájának a világon mindenhol haszonélvezője.
- Az üzleti világ és az ENSZ érdekei találkoznak a gazdasági növekedés és stabilitás támogatásában, a munkahelyteremtésben és a befektetések ösztönzésében. Az ENSZ munkájának segítségével – mint például a választások segítése, az írástudatlanság elleni küzdelem, a betegségek felszámolása - stabil, működő demokratikus társadalmak építhetők fel. Lehetővé teszi a "puha befektetéseket” (soft investment), melyek nélkül a magánbefektetések nem tudnának nyereségre szert tenni.
- Mindenhol haszna származik az üzleti életnek abból, hogy az ENSZ támogatja az export növelését, a kereskedelmi akadályok lebontását, a kereskedelmi jogok egységesítését és a szerzői jogok védelmét.
- Az ENSZ-rendszer olyan technikai szabványokat határoz meg a telekommunikáció, a légi közlekedés, a hajózás, és a postaszolgálatok területén, melyek a nemzetközi tranzakciókat lehetővé teszik
- Az ENSZ-nek a piacgazdasági reformok előmozdítása, az üzleti tranzakciók megkönnyítése és az üzletbarát törvénykezése fejlesztése érdekében tett törekvései ösztönzik a közvetlen külföldi beruházásokat a fejlődő országokban, melyek az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) szerint 2004-ben 233 milliárd dollárt tettek ki.
- Az ENSZ-rendszer az árucikkek és szolgáltatások jelentős vásárlója, évente összesen több mint 6,4 milliárd dollárt költ. Az UNICEF a világon gyártott oltóanyagok felét veszi meg, míg az ENSZ Népesedési Alapja a világ legnagyobb fogamzásgátló vásárlója.
- Az ENSZ legnagyobb áru- és szolgáltatásszállítói az amerikai vállalatok, melyek 2004-ben közel 316 millió dollárt kerestek a New York-i ENSZ-központ beszerzései révén, amely a teljes beszerzés több mint 24%-a.
- Az ENSZ-rendszer növekvő mértékben alakít vegyes vállalatot a magánszektor szereplőivel és kormányközi szervezetekkel különböző projektekre, beleértve, hogy az Interneten folyamatosan hozzáférhetővé teszik a műholdas képeket, a képfeldolgozó szolgáltatásokat, térképeket és más földrajzi információkat olyan területekről, ahol ENSZ- intézmények és nem-kormányzati szervezetek humanitárius segítséget nyújtanak, vagy konfliktus után rehabilitációt és újjáépítést végeznek.
Hogyan aránylik az ENSZ költségvetése más szervezetekéhez?
Az ENSZ kiadásainak tisztánlátása érdekében hasonlítsuk össze azt a kormányok és más testületek kiadásaival. Magának az ENSZ-nek a költségvetése közel 1,9 milliárd dollár évente, az egész ENSZ-rendszeré körülbelül 15 milliárd dollár.
- A Tokiói Tűzoltóság költségvetése 237,5 milliárd yen (megközelítően 2,2 milliárd dollár).
- Time-Warner, a média konszern, 2004-ben közel 3,3 milliárd dollárt költött hirdetésre.
- Az Európai Közösség 25 tagállamának adminisztrációs költségvetése 2004-ben 5,73 milliárd euró (körülbelül 7,3 milliárd dollár).
- New York City Oktatási Tanácsának éves költségvetése – nem számítva a nyugdíjakat és az adósságszolgálati költségeket - mintegy 12,4 milliárd dollár volt.
- A Wall Streeten kifizetett bónuszok 2005-ben minden idők legmagasabb szintjét érték el, 21,5 milliárd dollárt.
- Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO), amely világszerte csökkentette vagy megszüntette számos betegség előfordulását, beleértve a himlőt és a gyermekbénulást, 440 millió dolláros éves költségvetése van. Ez kevesebb mint egy luxus óceánjáró ára (a Holland America Line „Grand Princess”-e több mint 450 millió dollár), vagy a Washingtonban (D.C.) építendő új baseball stadion ára (legalább 535 millió dollár).
Hogyan határozzák meg az ENSZ költségvetését?
Az ENSZ költségvetését szigorú eljárás során határozzák meg, amelyben minden tagállam részt vesz. A költségvetést a főtitkár terjeszti a Közgyűlés elé, miután gondosan megvizsgálta az egyes ENSZ-főosztályok kérését. Ezt követően a 16 főből álló Adminisztratív és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága és a 34 fős Program és Koordinációs Bizottság elemzi a javasolt költségvetést. Majd a két bizottság ajánlása a Közgyűlés – valamennyi tagállam képviselőiből álló - Adminisztratív és Költségvetési Bizottsága elé kerül, mely további vizsgálat alá helyezi a tervezetet. Végül a Közgyűléshez küldik végső áttekintésre és jóváhagyásra.
1988 óta a költségvetést mindig konszenzussal fogadták el, ezáltal olyan gyakorlat alakult ki, hogy az államok meg tudják fékezni a növekedést.
Túl gyorsan nő a költségvetés?
Valós értékben – azaz, figyelembe véve az inflációt és a valutaárfolyam ingadozását – a költségvetés jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, annak ellenére, hogy a tagállamoktól folyamatosan jelentkeznek az igények új programok és tevékenységek iránt.
1994-től, amikor a Közgyűlés alig több mint 2,6 milliárd dolláros kétéves költségvetést fogadott el, 2005-ig a Titkárság ekkora vagy alacsonyabb szintű költségvetéssel végezte munkáját. A 2006-2007-es költségvetés, amely 3,79 milliárd dollár, csak nominálisan több mint az 1994-es költségvetés, amely reálértékben mintegy 3,5 milliárd 2005-ös dollárral egyenlő.
A Wall Streeten kifizetett bónuszok 2005-ben több mint 6 milliárd dollárral haladták meg az egész ENSZ-rendszer büdzséjét.
Ki kiséri figyelemmel az ENSZ költekezését?
Belső ellenőrzés működik, mely biztosítja, hogy a pénzt a lehető leghatékonyabban és csak az engedélyezett célokra költsék el.
- Az ENSZ Programtervező, Költségvetési és Könyvelési Hivatala a fő felügyelő szerv, amelynek élén az ENSZ számvevője áll. Az ENSZ-rendszer minden szakosított intézményének és nagyobb programjának megvan a saját ellenőrző hivatala.
- Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatala, melyet az amerikai főfelügyelőnek megfelelő személy irányít, a világ minden táján ellenőrzi az ENSZ tevékenységét, illetve kivizsgálja az állítólagos pazarlási, csalási, visszaélési és rossz irányítási ügyeket. 1995-ben elkezdett működése óta a Hivatal segítségével az ENSZ 130 millió dollárt takarított meg vagy szerzett vissza. Közvetlenül a Közgyűlés tagállamainak felelős, valamint bizalmas forródróton keresztül értesíthető az állítólagos szabálysértésekről.
- A Külső Könyvvizsgálók Testülete, mely a Közgyűlés által választott 3 tagállam főrevizorából áll, átvizsgálja a könyvelést. Mindegyik főrevizor kinevez egy revizori munkacsoportot, mely a világ minden részén ellenőrzi az ENSZ-irodákat.
- Emellett a Közös Ellenőrző Egység biztosítja, hogy az ENSZ-rendszer különféle szervezetei tevékenységüket a legtakarékosabban végezzék, és a forrásokat a legoptimálisabban használják fel. Az Egység 11 nemzet ellenőreiből áll, akiket a Közgyűlés nevez ki. Terjedelmes nyomozati jogkörrel bírnak minden olyan ügyben, mely a hatékonyságra, illetve a források megfelelő felhasználására hatással vannak, emellett helyszíni vizsgálódást is végezhetnek.
Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatala segítségével az ENSZ körülbelül 130 millió dollárt takarított meg vagy szerzett vissza 1995 óta.
Hogyan számítják ki a tagdíjat?
A Közgyűlésben a tagállamok elsődlegesen az országok fizetőképességét veszik figyelembe, melyet a bruttó nemzeti össztermék (GNP) és számos olyan módosító tényező alapján számítanak ki, mint a külső adósság és az alacsony egy főre jutó jövedelem. A Közgyűlés ez alapján határozza meg a tagállamok hozzájárulását, mely a minimális 0.001%-tól a maximális 22%-ig terjed, s a legszegényebb országok esetében ez maximálisan 0.01% lehet. 2005-ben 47 ország járult hozzá minimális összeggel, 14 360 dollárral egyenként a költségvetéshez. A legnagyobb mértékben az USA járult hozzá 362 852 996 dollárral.
Az ENSZ rendes költségvetéséhez 2005-ben a legnagyobb összeggel hozzájáruló 10 tagállam
| A hozzájárulás százaléka és összege | ||
|
Ország |
Százalék |
Millió dollár |
|---|---|---|
| USA | 22,00 | 362,7 |
| Japán | 19,47 | 279,6 |
| Németország | 8,66 | 124,4 |
| Egyesült Királyság | 6,13 | 88,0 |
| Franciaország | 6,03 | 86,6 |
| Olaszország | 4,89 | 70,2 |
| Kanada | 2,81 | 40,4 |
| Spanyolország | 2,52 | 36,2 |
| Kína | 2,05 | 29,5 |
| Mexikó | 1,88 | 27,0 |
Igazságtalanul határozzák meg a tagdíjakat?
Mivel a tagdíj-kivetést a bruttó nemzeti termék (GNP) alapján számítják ki, a gazdagabb országok általában többet és a szegényebbek kevesebbet fizetnek be, bár van néhány kivétel. (Például Brazília többel fizet, mint Liechtenstein, annak ellenére, hogy az egy főre jutó jövedelem sokkal alacsonyabb, de teljes GNP-je sokkal magasabb). Ennek eredményeképp a legtöbbet fizető 10 tagállam a rendes költségvetés 76,44 százalékát fedezi.
1974-től kezdődően a Közgyűlés 25%-ban állapította meg a maximális hozzájárulás mértékét, melyet később, 2001-től kezdődően 22%-ra csökkentettek. Ezzel a maximalizálással csak az USA járt jól idáig, amely a tagság össz GNP-jének megközelítően 27%-ával rendelkezik. E nélkül a plafon nélkül a részesedése még magasabb lenne csakúgy, mint más magas egy főre jutó jövedelmű országok esetében, és hozzá kellett volna járulniuk az alacsony egy főre jutó jövedelmű országok esetén alkalmazott csökkentett költségekhez. Így más tagállamok hozzájárulását megemelték, hogy a kieső összeget ebből pótolják.
Japán, mely 2005-ben a második legnagyobb összeget fizette be a költségvetésbe, hozzájárulása 19,5%, 279,6 millió dollár volt. Az EU 25 tagállama együtt a büdzsé mintegy 37,5%-át fizeti be. A hozzájárulási besorolást háromévente áttekintik a legutóbbi nemzeti jövedelem statisztikák alapján, hogy ezáltal biztosítsák a tagdíj-megállapítás igazságosságát és pontosságát.
Túl sokat fizetnek az iparilag fejlett államok?
Amikor a tagállamokat az ENSZ-hez való hozzájárulás alapján rangsorolják, világosan kiderül, hogy néhány államra vetik ki a költségek nagy részét, mivel a világ jövedelméből nagyobb mértékben részesülnek. Más ismérvet figyelembe véve, más képet kapunk. Ha például az 1 főre jutó hozzájárulást vizsgáljuk, 3 kisebb ország és négy észak-európai (skandináv) állam az elsők között van.
Néhány nagy iparilag fejlett ország az ENSZ-rendszernek adott pénz nagy részét visszakapja, hiszen az ENSZ sok pénzt költ anyagbeszerzésre, fizetésekre és működésre ezekben az országokban. 2004-ben az egész ENSZ-rendszer beszerzéseinek (összesen 6,44 milliárd dollár) 59,5 %-át az iparilag fejlett országokban bonyolította, ahol összesen mintegy 3,8 milliárd dollár értékű árut és szolgáltatást vásárolt. Az amerikai vállalatok ebből 637 millió dollárt kaptak, több mint kétszeresét, mint a következő legnagyobb áru- és szolgáltatásbeszállító és messze többet, mint a legtöbb tagállam.
Az ENSZ rendes költségvetéséhez a legnagyobb egy főre jutó összeggel hozzájáruló 10 ország 2005-ben
|
Ország |
Dollár |
|---|---|
| Luxemburg | 3,49 |
| Svájc | 3,31 |
| Japán | 3,06 |
| Liechtenstein | 3,03 |
| Norvégia | 3,01 |
| Dánia | 2,69 |
| Izland | 2,38 |
| Katar | 2,14 |
| Ausztria | 2,13 |
| Hollandia | 2,10 |
Mi történik, ha a tagdíjat nem fizetik?
Az elmúlt két évtizedben az ENSZ gyakran volt pénzügyi válságban - mi történik, ha a tagállamok nem fizetik be az általuk megszavazott program költségének önrészét. Néhány országnak nem sikerül tagdíját időben befizetni költségvetési nehézségei, vagy csak egyszerűen szegénysége miatt. Mások az ENSZ-re történő politikai nyomásgyakorlás céljából vagy politikai okok miatt tartják vissza befizetéseiket. Egyetlen állam vagy magánvállalat sem tudna működni ilyen feltételek mellett, amikor a tagállamok mind többet és többet kérnek az ENSZ-től, miközben a tagdíjat visszatartják.
2005. december 31-én rendes költségvetésben az államok összes hátraléka 333,4 millió dollárt tett ki, melyből 314 millió dollár a folyó évre vonatkozott. Ehhez még hozzájött 24,9 millió dollár hátralék a volt Jugoszláviával és Ruandával foglalkozó Nemzetközi Bűntető Törvényszékekkel kapcsolatban, továbbá 10,2 millió dollár az ENSZ New York-i épületeinek renoválását szolgáló „építészeti főterv” (Capital Master Plan) kapcsán.
Amikor beleszámítjuk a békefenntartást, a kifizetetlen hozzájárulások összege 3,3 milliárd dollárra ugrik, ebből 2,9 milliárddal tartoznak egyedül a békefenntartásnak. A teljes tartozások mintegy 33,8 százaléka (több mint 1,1 milliárd dollár) az USA kifizetetlen hozzájárulásait jelenti, amelyből 767,7 millió dollár a jelenlegi időszakra vonatkozik, és 343,2 millió dollár pedig az előző időszakokra. 2005 utolsó napjaiban a nehézségek halmozódtak, amikor a Közgyűlés – abból a célból, hogy egyhangúságot érjen el a 3,79 milliárd dollárnyi 2006-2007-es, kétéves költségvetést illetően – egy kikötést fogadott el, amely szerint 2006 első felében a kiadásokat 950 millió dollárban korlátozta. Mivel a kiadások várhatóan mintegy 1,9 milliárd dollárt érnek el az év folyamán, egy bizonyos ponton a főtitkárnak vissza kell térnie a Közgyűléshez, hogy felhatalmazást kérjen a további kiadásokra az ENSZ működőképességének fenntartása érdekében.
Alapvetően fontos, hogy a tagállamok – pénzügyi kötelezettségeiknek teljes mértékben és időben eleget téve - demonstrálják elkötelezettségüket azokhoz a célokhoz és elvekhez, amelyekért az ENSZ-t létrehozták. Ez önmagában helyreállíthatja a Világszervezet pénzügyi stabilitását, és biztosítja a képességét, hogy nemes küldetését teljes hatékonysággal folytassa földünk népei javára.
Mit lehet tenni, hogy a tagállamok teljesítsék pénzügyi kötelezettségeiket?
Az ENSZ Alapokmánya 19. cikkelye alapján a tagállam megfosztható közgyűlési szavazati jogától, amennyiben hátraléka eléri vagy meghaladja az előző két évre szóló tagdíját. Több tagállam részesült ebben a büntetésben az évek során.
Jobbá tette az ENSZ a világot?
Miközben az ENSZ-rendszer sok eredménye jól ismert, közülük sokat, melyek az emberek hasznára vannak mindenhol, természetesnek vesznek.
- Az ENSZ és intézményei milliók egészségügyi helyzetét javították - a világ gyermekeinek védőoltásán, a malária, és más kóros betegségek elleni harcon, a fogyasztók egészségvédelmén, a biztonságos ivóvíz ellátáson keresztül. Ennek köszönhetően világszerte emelkedett az életkor és a várható élettartam.
- Több nemzetközi törvényt fogadtak el az ENSZ-ben az elmúlt hat évtizedben, mint az emberiség teljes korábbi történetében.
- Az ENSZ segélyszervezetei együttesen mintegy 23,3 millió menekült és otthonából elüldözött személy segélyezését és védelmét látják el világszerte.
- Az ENSZ 1948-ban alkotta meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely minden nőt és férfit megillető jogok és szabadságok történelmi kiáltványa. Mintegy 80 ENSZ egyezmény véd és támogat meghatározott emberi jogokat.
- Az ENSZ és intézményei, többek közt a Világbank és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) a szegényebb országokban a fejlődés előmozdításának elsődleges motorjai, évente több mint 30 milliárd dollár értékű segélyezéssel.
- Az ENSZ több mint 85 országban járult hozzá a demokratikus folyamatok megerősítéséhez a választások segítésén keresztül.
- A UNDP az ENSZ-rendszer fő fejlesztési tanácsadó, pártfogó és pénzügyi támogatást nyújtó szerve. A UNDP világszerte számos fejlesztési projektet támogat körülbelül 1 milliárd dolláros éves ráfordítással.
- Az ENSZ felhívására évente több mint 2 milliárd dollár gyűlik össze sürgősségi segítségnyújtásra a háború és természeti katasztrófák által sújtott emberek számára. 2004-ben egyedül több mint 2,2 milliárd dollár gyűlt össze 31 intézményközi felhívás eredményeképp segítve emberek millióit 30 országban és régióban. 2005-ben – részben az indiai-óceáni földrengés (cunami) miatt – az intézményközi felhívások révén 3,2 milliárd dollár gyűlt össze segélyezési erőfeszítésekre.
- Az Élelmezési Világprogram, mely a világ legnagyobb élelmezés-segélyező szervezete, 2004-ben közel 3 milliárd dollárt gyűjtött 113 millió ember élelmezésére mintegy 80 országban.
- Az ENSZ a dekolonizáció nagy mozgalmának támogatója volt, melynek köszönhetően több mint 80 nemzet vált függetlenné.
- Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kampányának köszönhetően teljes mértékben sikerült felszámolni a himlőt a világban. Egy másik, 1998-ban indult WHO kampány célja, hogy teljes mértékben felszámolják a gyermekbénulást. 1998-ban ez a betegség 125 ország közel 1000 lakosát támadta meg naponta. 2005 végére már csak 1392 ilyen eset fordult elő az egész világon, és a betegséget sikerült felszámolni 16 ország kivételével valamennyi országban.
- Évente 3 millió gyermek életét mentik meg a védőoltások, de majdnem ugyanennyien halnak meg olyan betegségekben, melyek megelőzhetők lennének. Az UNICEF, a WHO, a Világbank-csoport, magánalapítványok, a gyógyszeripar és kormányok csatlakoztak a “Globális Szövetség az Oltóanyagokért és a Védőoltásokért” nevű kezdeményezéshez, mely célul tűzte ki, hogy ezt a számot nullára csökkentsék.
