A XXI. században, hatalmas mértékben kiéleződtek az államok közötti és az államok keretei közötti egyenlőtlenségek. Ugyanakkor rendkívül kicsi az az összeg, amit a fejlett világ ad a fejlődőknek, és messze elmarad a 0,7%-os kötelezettség vállalástól. Jelenleg a GDP 0,2%-a körül van, és ennek egy jelentős része is csak néhány országnak jut. Ugyanakkor a nemzetközi kereskedelem és a magán pénzügyi szféra sem segíti kellő mértékben a fejlődést.

Magyarországnak az ENSZ-, az EU- és az OECD-tagságából adódóan is kötelezettsége a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való részvétel, vagyis a fejlődő (nálunk fejletlenebb) országok fejlődésének elősegítése, felzárkóztatásuk meggyorsítása. (Az említett nemzetközi szervezetek programjában ezt a tevékenységet magas fokú prioritásként kezelik.)

Az elmúlt másfél évtizedben az ENSZ által szervezett nagy nemzetközi konferenciák - többek közt a fenntartható fejlődésről, a fejlődés finanszírozásáról - határozatainak, valamint az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (lásd a függelékben) az integrált és koordinált megvalósítása mellett az EU és az OECD is elkötelezte magát. Az EU 2001-ben politikai állásfoglalást (kommunikációt) adott közre a témában a "Hatékony partnerség építése az ENSZ-szel a fejlődés és a humanitárius ügyek területén" címmel, az Európai Bizottság 2004-ben pedig jelentést készített a Millenniumi Fejlesztési Célok végrehajtásáról (lásd a függelékben).

Az EU a fejlesztési programok hatékony végrehajtása fontos feltételének tartja a projekteket tervező, irányító és végrehajtó "területi szakértők" közös képzését az ENSZ-szel és a fejlesztésben részt vevő más nemzetközi szervezetekkel, továbbá a személyzet cseréjét, közös toborzási szabványok kialakítását. Ez az egyik feltétele a hatékony ország-szintű segélyezés (tevékenységek szinkronizálása, szakértői szintű párbeszéd, koordinált akció a célországokban, a célországok meghatározása) megvalósításának. Az EU által megfogalmazott fejlesztési segítségnyújtás pénzügyi, gazdasági és gazdaságpolitikai feladatai mellett nagy hangsúlyt helyez az intézményi kapacitásépítés, a jó kormányzás és a törvényesség magvalósítására is. A Cotonou-i Egyezmény kiemeli az országonkénti megközelítést, és a fejlesztés fontos elemeinek tartja: a békeépítést, konfliktus-megelőzést, menekültügyet, emberi jogokat, törvényességet, demokráciát stb. E feladatokat hatékonyan csak speciálisan, erre a célra képzett szakemberek tudják ellátni.

Magyarországnak a nemzetközi donor közösséghez történt kapcsolódásával elkezdődött az ENSZ és az EU fejlesztési stratégiájához illeszkedő fejlesztési együttműködési politika kialakítása, figyelembe véve a hazai sajátosságokat, és az e téren korábban szerzett tapasztalatokat (például műszaki-tudományos kormányközi együttműködés). A jelenlegi feltételrendszer azonban alapjaiban eltér a korábbiaktól. Egyrészt más a megközelítés, továbbá a civil szervezetek, és a magánszféra (az adott országban érdekelt vállalatok) is fontos támogatási tevékenységet fejtenek ki.

Az fejlesztési együttműködésre történő felkészülés fontos része a tájékoztatás és képzés. Az új rendszerű fejlesztési támogatás 2003-ban gyakorlatilag beindult, intézményrendszere kialakulóban van, azonban a segélyek tervezésében, menedzselésében és továbbításában résztvevők (állami szervek, civil szervezetek, vállalatok és a magyar társadalom más résztvevői) felkészítése - a fejlesztési kapacitások kialakítása - terén még sok a teendő. A források hatékony felhasználását is lehetővé tevő képességek kifejlesztése első rendű feladat, különösen a civil szervezetek és a magánszféra terén, amelyek elsősorban megbízást kapnak a programok végrehajtására. Szakmai felkészítő programokon keresztül, sokoldalúan kell segíteni ezeket a szervezeteket.

A személyi feltételek kialakítása rendkívül fontos, hogy a magyar fejlesztési szakértők mielőbb be tudjanak kapcsolódni az EU szakmai munkájába, a nemzetközi donor együttműködésbe.

Nemzetközi norma, hogy a költségvetésből finanszírozandó fejlesztési együttműködési programokat széles társadalmi részvétellel, a nyilvánosság bevonásával és az elszámoltathatóság biztosításával kell megvalósítani. A közvélemény ismerete a nemzetközi fejlesztési együttműködésről, a fejlesztési segélyről elenyésző (kivéve a katasztrófák esetén nyújtott humanitárius segélyezést). A társadalom számára ismertebbé kell tenni azt, hogy a nemzetközi szolidaritás, ezen belül a fejlesztési és humanitárius tevékenység az európai értékrend fontos eleme és az egész nemzetközi közösség, benne a donor és a támogatott országok érdekeit is szolgálja. Fontos feladat a nemzetközi fejlesztési együttműködés céljainak megismertetése, társadalmi elfogadottságának a növelése, a minél szélesebb körű társadalmi támogatottság elérése a nyilvánosság jegyében.

Fontos, hogy hazánk megismerje és átvegye az EU közösségi és tagállami elvárásait és módszereit, és a magyar érdekeknek megfelelően aktívan kapcsolódjon be a nemzetközi fejlesztési együttműködési politika formálásába, és a közösségi és tagállami projektekbe.

A Külügyminisztériummal 2002. decemberében kötött megállapodás értelmében a UNDP segíti hazánk felkészülését a donor szerepre. Ennek keretében megvalósuló program végrehajtója a HUN-IDA magyar közhasznú társaság.

Magyarország donorrá válása, amely egyelőre szimbolikus jelentőségű, a jövőben elkerülhetetlenül kell, hogy számoljon az Európai Unió kötelezettségvállalásával. Szerepe alapján a nemzetközi multilaterális szervezetek közül mindenek előtt a UNDP-vel fontos az együttműködés.

A Magyar ENSZ Társaságnak a HUN-IDÁ-val közösen szervezett programja, az ENSZ-AKADÉMIA azt a célt szolgálja, hogy segítsen

1. a kapacitásépítésben
2. a személyi feltételek kialakításában
3. a közvélemény tájékoztatásában és megnyerésében
4. a hazai üzleti szféra érdeklődésének felkeltésében.

Az ENSZ alapításának 60. és hazánk ENSZ-tagságának 50. évfordulója alkalmából a Magyar ENSZ Társaság és a HUN-IDA Kht. (a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési együttműködési programjának végrehajtó szakintézménye) az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) és a Külügyminisztérium támogatásával széles körű programot indított, amelynek célja: a nemzetközi fejlesztési együttműködés céljainak megismertetése, társadalmi elfogadottságának a növelése, valamint szakmai felkészítő programok (képzés) szervezése az állami szervek, civil szervezetek, vállalatok és a magyar társadalom más résztvevői részére. A program kiemelkedő eseménye volt az ENSZ-AKADÉMIA a nemzetközi fejlesztési segítségnyújtásról “A nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században" címmel. (2004. november 19-én egész napos konferencia, november 25-től 2005. március 10-ig - a felsőoktatási vizsgaidőszakot kivéve - minden csütörtökön 16.00 és 17.30 között előadás és konzultáció. 2005. március 21-én egész napos konferencia a Magyar Tudományos Akadémián.) Az ENSZ-AKADÉMIÁRA több mint 300 fő jelentkezett, az előadásokat rendszeresen mintegy 150 fő látogatta, akik a záró konferencián oklevelet kaptak. (Részéletes tájékoztató a Magyar ENSZ Társaság honlapján és a HUNIDA honlapján található. A nyitó konferencia fővédnöke Mádl Ferenc, köztársasági elnök volt.

Jelen kötetben tesszük közzé az ENSZ-AKADÉMIÁN elhangzottakat, ezúton is köszönetet mondva az előadóknak odaadó és színvonalas munkájukért. Nem szándékunk nevek felsorolása, de nem tehetjük meg, hogy külön ne említsük meg Simai Mihály akadémikust, aki öt - kiemelkedő színvonalú - előadást tartott, és oroszlán része volt a szakmai program összeállításában. Az ENSZ-AKADÉMIA vendége volt Mizsei Kálmán, a UNDP ENSZ-főtitkár-helyettesi rangban lévő helyettes vezetője, Gerald Noone professzor, (Egyesült Királyság, Royal Geographic Society) és Ray Kirkland, a regionális USAID iroda igazgatója is, előadásaikat - a rendezőkkel történt megállapodás szerint - írásban azonban nem adták le.

Az előadásokat - anyagi okok miatt - azon a nyelven tesszük közzé, amelyen elhangzottak. A függelékben viszont valamennyi előadás rövid összefoglalója megtalálható mind magyarul, mind angolul. Ugyanígy találja meg az olvasó az előadók (szerzők) rövid szakmai életrajzát.

Köszönetet kell mondanunk a rendező szervezetek (Magyar ENSZ Társaság, HUN-IDA Kht.), valamint a támogatók (Külügyminisztérium, UNDP) munkatársainak, akik jelentős mértékben hozzájárultak az ENSZ-AKADÉMIA sikeréhez.

Külön köszönet illeti meg Bárány Ibolyát, a HUN-IDA Kht. ügyvezető igazgatóját, aki kezdeményezte az ENSZ-AKADÉMIÁT, és szakadatlanul, nagy lelkesedéssel dolgozott megvalósításáért. Ugyancsak itt kell megemlítenünk Vizi Lászlót, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályának vezetőjét, akinek a támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg e sikeres program.

A szerkesztő