Összefoglalók
Gömbös Ervin: "ENSZ60 – alkalom a megújulásra"
A megnyitó előadás első része az ENSZ 60. évfordulója kapcsán rövid elemzést adott az ENSZ helyzetéről. Kiemelve, hogy az ENSZ fő tevékenységi területei fontosak minden nemzet számára, és sokféleképp befolyásolják az egyszerű emberek életét az egész világon. Az ENSZ napirendjén rengeteg feladat szerepel: a béke és biztonság megvalósítása, küzdelem a szegénység ellen, a humanitárius kötelezettségek teljesítése, a fejlődés előmozdítása, a nemzetközi jog és az emberi jogok kiterjesztése, és partnerség a civil társadalom széles rétegeivel. Ezek a kérdések tükrözik a nemzetközi ügyek változó természetét és növekvő bonyolultságát. Az ENSZ hatvanéves történetében ritkán fordultak elő olyan szörnyű előrejelzések a jövőjét illetően, mint napjainkban. Az ENSZ megerősödve kerülhet ki ebből, ha pontosan felmérik, mi történt, gondolkodnak azon, hogy milyen Világszervezetet akarnak a jövőben, és elkezdik a szükséges változtatásokat.
Az előadás második része az ENSZ Társaságok Világszövetségét mutatja be. A WFUNA sokban hasonlít más nem kormányközi szervezetekhez, de több sajátos vonása is van. A legfontosabb az, hogy "létezésének jogalapja" az ENSZ-hez kapcsolódik. Ezt tükrözi az is, hogy az ENSZ Közgyűlés 41. ülésszaka A41/680 sz. határozata felkéri a tagállamokat, hogy a nemzeti ENSZ-társaságok anyagi és erkölcsi támogatásával erősítsék a Világszövetséget, így is járulnak hozzá az ENSZ-tagsággal járó feladataik végrehajtásához. Majd a Magyar ENSZ Társaság és hagyományos programjának, az ENSZ-AKADÉMIÁNAK a bemutatása következett.
Boros Jenő: Magyarország nemzetközi fejlesztési stratégiája és összefüggései
Az előadás arról szólt, hogy milyen gyakorlati lépések, intézményi átalakulások történtek Külügyminisztériumban annak érdekében, hogy a közelmúltban Európai Uniós taggá vált Magyarország az újrafogalmazott nemzetközi irányú fejlesztési politikáját megvalósítsa, mi jellemzi fejlesztési politikánkat és milyen eredményeket értünk el eddig a fejlesztési programok megvalósítása során. A fejlesztés általános célja a szegénység csökkentése, a demokratikus átalakulás, a béke és biztonság előmozdítása, a stabil és fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, a szegény országok felzárkóztatása. Az EU-ban a fejlődő, szegény országok megsegítése az Unió egyik legfontosabb alapelvére, a szolidaritásra épül. Napjainkban az Európai Unió a legnagyobb donor a világon. A magyar kormány 2001-ben fogadta el a nemzetközi fejlesztési együttműködési politika kialakítására vonatkozó koncepcióját. Ennek alapján kezdődött el a NEFE-t,- ahogyan mi rövidítjük a nemzetközi fejlesztési együttműködést - működtető jogi szabályozás megteremtése és a szükséges intézmények kiépítése.
Szentes Tamás: Fejlődés és segélyezési politika a felgyorsult globalizáció és regionalizálódás korában
Az elmúlt évtizedekben lényeges változások történtek a világgazdaságban, mint amilyen a rendszer-váltás Kelet-Európában, az információs és kommunikációs technológiák forradalma, a TNC-k ("multik") hálózati tevékenységének kiterjedése, a liberalizációs hullám, és mindezeknek köszönhetően a globalizációs és regionalizálódás felgyorsulása – a nemzetközi fejlődés-szakadék további mélyülése mellett, amely a globalizálódó terrorizmus hátterét adja. Következésképpen, megváltoztak a nemzeti fejlődés főbb meghatározó tényezői is, megnőtt a humán és a szellemi tőkének, a K+F kapacitásoknak és az információs szolgáltatásoknak a szerepe, új technológiák és új dinamikus szektorok jöttek létre, a TNC-k stratégiái és az állam szerepe is módosult, stb. Új veszélyek és új lehetőségek jelentek meg a Dél számára, amely mindinkább differenciálódott. A fejlesztési együttműködés politikáját részben a humanitárius szolidaritás, részben az önérdek figyelembevétele és a nemzetközi nyomás, a fenyegetések és a kötelezettségek motiválják. A fejlesztési együttműködés orientációjának és formáinak így szelektíveknek kell lenniük, és a segélyezés lehetőleg multilateralizmusra és komplementaritásokra épüljön.
Simai Mihály: Az ENSZ és a globális fejlődési folyamat (visszatekintés és kilátások)
Az ENSZ rendszer szerepe a fejlődés elméletének és gyakorlatának előmozdításában, egyszerre történelmi tanulság és fontos tényező a jövő formálásában. A Világszervezet mandátuma e téren az alapokmányra épül, amelyik a történelemben először tette az emberek jólétének kérdését a multilaterális együttműködés egyik központi témájává. A fejlesztési évtizedek bevezetése, a fejlesztéstervezés elmélete és gyakorlata, különböző intézmények, mint például a UNDP alapítása, a humanitárius segítség hálózatának kiépítése, a különböző stratégiai konferenciák szervezése számos fontos globális témában a főbb részei az ENSZ történetének a fejlődés előmozdításában. A Millenniumi Fejlesztési Célok különösen fontossá váltak a XXI. században. Meghatározták azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása globális támogatást igényel. Új súlypontokat alakítottak ki az ENSZ tevékenysége számára a fejlődés előmozdításában. Minden problémája ellenére az ENSZ képesnek bizonyult a fejlődés feltételeinek komplex kezelésére, és hálózatába integrálta a foglalkoztatottság növelésének, a szegénység csökkentésének, a növekedés eredményei igazságosabb elosztásának, az egyenlőtlenségek csökkentésének, a világegészségügynek, a nők és gyermekek helyzete javításának és a környezetvédelemnek bonyolult kérdéseit.
Manbir Singh: India fejlesztési politikája
Az emberiség legtöbb problémája ma a fejlesztés elmaradásából és az ebből származó gazdasági lehetőségek szűkösségéből ered. A mai konfliktusok egy része a nélkülözésből, és abból következik, hogy az emberek nem férnek hozzá az oktatáshoz, az egészségügyhöz, lakáshoz, élelemhez és kereső foglalkozáshoz. Ennek a háttérnek a tudatában érdemes megnézni, hogy egy több mint egymilliárd lakosú ország hogyan emelkedik a szabad világba a kolonializmus és az azt követő fejletlenség történelme után, arra törekedve, hogy emelje népeinek az életszínvonalát, lehetővé téve, hogy élvezzék egy elfogadható életszínvonal előnyeit.
India fejlődése a függetlenség első negyven évében lassú, de kiegyensúlyozott volt. India szakmai tapasztalatokat szerzett és elfogadható infrastruktúrára épített ki a fejlődés felgyorsítása érdekében. A jelenlegi kormány által folytatott liberális és előremutató gazdaságpolitikának a célja India integrálása a globális kereskedelmi rendszerbe. Kétségtelen, hogy az indiai gazdaság gyorsabb ütemben növekszik, és jó állapotban van a lehetőségei megvalósításához.
Bernard Petit: Az Európai Bizottság hozzájárulása a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz
A nemzetközi közösség 2000-ben állapodott meg először egy sor, a szegénység csökkentését célzó egyetemes fejlesztési célkitűzésben, a Millenniumi Fejlesztési Célokban, amelyek az Európai Bizottság fejlesztési együttműködési stratégiájának és tevékenységének a keretévé váltak.
Ennek alapján a Tanács felkérte a Bizottságot egy összevont EU-jelentés összeállítására a 2005. szeptemberi ENSZ Csúcstalálkozóra, amelyben rávilágít a tagállamok és a Bizottság hozzájárulására a Millenniumi Fejlesztési Célok végrehajtáshoz, továbbá javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogyan lehet felgyorsítani a Célok elérését.
Négy elem alapvetően fontos a Bizottság jelentésében: az ODA (Hivatalos Fejlesztési Segítségnyújtás) jelentős növelése, a hatékonyság fokozása (összehangolás, összeegyeztetés, következetesség), új eszközök kifejlesztése, a kereskedelem liberalizálása.
Helen O’Neill: A Millenniumi Fejlesztési Célok és a három C: az ENSZ és az EU fejlesztési célkitűzéseinek néhány minőségi és mennyiségi vonatkozása
A dolgozat első része a nyolc Millenniumi Fejlesztési Cél eredetét és tartalmát írja le, amelyek szerint 2015-re a szegénységet felére csökkentik, és javítják a világ legszegényebb embereinek életét. A Célokat 2000-ben, az ENSZ Millenniumi Csúcstalálkozóján a tagállamok fogadták el. A dolgozat azt sugallja, hogy számos fejlődő országban, különösen a Szub-Szaharai Afrikában kicsi a valószínűsége annak, hogy a célokat elérjék. Míg az első hét cél a fejlődő országokra irányul, a nyolcadik azt kéri az iparilag fejlett országoktól, hogy növeljék a hivatalos fejlesztési segélyeket. A dolgozat második része az EU tagállamok által tett ígéreteket vizsgálja: milyen mennyiségben növelték hivatalos fejlesztési segélyüket, valamint milyen minőségben tesznek eleget a három C-nek (coordination, complementarity and coherence – koordináció, kiegészítés és összhang).
Loyd Dakin: Politikai menedékjog-keresők és menekültek: egy fejlesztési kihívás
A politikai menedékjog-keresők és menekültek azok a személyek, akik arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek otthonukból üldözés, vagy az üldözéstől való indokolt félelem következtében, az etnikai hovatartozásuk, a nemzetiségük, vallási vagy politikai nézeteik, vagy egy társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt. Nagyon gyakran a konfliktusok eredeti okai és az emberi jogok megsértése - amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy szaladjanak az életükért – olyan problémákhoz kapcsolódnak, mint a szegénység, egyenlőtlenség, diszkrimináció és verseny a szűkös erőforrásokért. Ezek a problémák gyakran fejlődési természetűek. He ezeket a problémákat méltányosan és hatékonyan kezelik, akkor számos menekülésre késztető állapot csökkenthető vagy meg is akadályozható. A menekülésre késztető állapot megoldása gyakran ugyanúgy a fejlődéshez kapcsolódik, mert a helyzet megkívánja a lerombolt gazdaság és infrastruktúra újjáépítését, valamint új megélhetés megteremtését. Ezért alapvetően fontos, hogy a menekültek szükségleteit mind a fogadó országokban, mind a hazájukban – amikor a feltételek megengedik az önkéntes hazatérést – beépítik a fejlesztési tervekbe és programokba. A politikai menedékjog-keresők, a menekültek és visszatérők figyelembevétele a fejlesztési tervekben lehetővé teszi számukra, hogy emberi képességeiket teljes mértékben kifejlesszék a saját szükségleteik kielégítése révén, pozitívan hozzájárulva új vagy korábbi közösségükhöz és újjáépítve életüket.
Maria Kadlečikova: A FAO és a nemzetközi fejlesztési együttműködés
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 60. születésnapját ünnepli. Azzal a céllal alapították, hogy megszabadítsa az emberiséget az éhínségtől. Jóllehet a világ ma bőséges élelmiszerkészletekkel rendelkezek, mégis 852 millió alultáplált ember van, főleg a fejlődő országokban. A mezőgazdasági szektortól azt várják, hogy minél több terményt, hőst és halat, valamint rostanyagot termeljen. A becslések szerint a világ népessége hat milliárdról kilenc milliárdra nő az elkövetkező 30 évben. A természeti erőforrások fenntartható használata szerint kell táplálnunk őket, a földet és a vizet, az erdőt és az óceánokat érintetlenül hagyva a jövő generációi szükségletei kielégítése érdekében. Ezért a FAO lépéseket tesz egy hosszú távú reformfolyamat elkezdésére. Amennyiben a tagállamok megerősítik, a FAO jobb válaszokat ad mond a fejlett, mind a fejlődő országok elvárásaira. A FAO egy semleges fórum kell, hogy legyen globális élelmiszer és mezőgazdasági egyezmények megtárgyalására, és segíti az országokat az élelmiszer-szabványok betartásában. A FAO újraértékeli prioritásait, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozzon, mint az olyan vándorló kártékony állatok, mint a sáskák, guelea madarak (magevő afrikai szövőmadarak – a szerk.) és az amerikai sereghernyók, amelyek nagy számban vándorolnak a határok figyelembevétele nélkül, elpusztítják a terményeket, farmerek millióit fosztják meg élelmiszerellátásuktól és megélhetésüktől. A fokozott gyakoriságú mezőgazdasági vészhelyzetek igazolják a koordinált és hatékony nemzetközi reakció fontosságát szárazságok, árvizek, hurrikánok és cunamik esetében.
A FAO reformokat hajt végre a kapacitásépítés terén is, fokozva a tréningeket és az intézményeket megerősítő tevékenységét. Nemcsak a hagyományos északi segély erőforrásokra épít, hanem a Dél-Dél együttműködési programokat is bővíti, kihasználva a fejlődő országokban létező lényeges mezőgazdasági tapasztalatok szakmai és társadalmi-gazdasági vonatkozásait.
Petra Ulshoefer: Az ILO hozzájárulása a tisztességes globalizációhoz a Méltányos Munka Programja révén
A Millenniumi Nyilatkozat arra szólít fel, hogy a globalizáció a világon mindenki számára pozitív erővé váljon. Az ILO által vezetett, a Globalizáció Szociális Dimenziójával Foglalkozó Világbizottság" jelentése erre a felhívásra válaszol, amikor utat mutat a tisztességes globalizáció felé. A tisztességes globalizációnak otthon kell kezdődnie. Az ILO számára ez annak az elismerését jelenti, hogy a szabad, jogos, biztonságos és emberhez méltó feltételek közt végzett méltányos és termelékeny munka elengedhetetlen a nemzeti fejlesztési célok eléréséhez. Következésképp a társadalmi és gazdasági fejlődésnek a törvényesség és az emberi jogok talaján kéz a kézben kell haladnia a kulcsfontosságú szereplők hatékony részvételével, ideértve a munkavállalók és a munkáltatók szervezeteit is. Az ILO elősegíti a méltányos munkát, mint a nemzeti fejlesztési tervek fontos elemét, országprogramjaink pedig a térségben az ILO tudását, eszközeit és pártfogását tripartit tagjaink szolgálatába állítják, hogy megvalósuljon ez a program.
Simai Mihály: Fejlődéselméletek és realitások
A világgazdaságban a dekolonizáció nyomán megszületett új (vagy újjászületett államok) jövőjével kapcsolatos, a társadalmi és gazdasági átalakulással foglalkozó “fejlődés elméletek" az elmaradottság okaira és következményeire ajánlanak válaszokat. A jövőre vonatkozóan általános és specifikus célokat igyekeznek meghatározni, magyarázatokat és feltételeket ajánlanak, ösztönzőket és korlátokat jelölnek meg, s különböző tudományágakra támaszkodnak. Különböző társadalomtudományi iskolákat és irányzatokat képviselnek. A kor jelentős társadalomtudósai, közgazdászai, szociológusai, politikai tudományokkal foglalkozó kutatói, és antropológusai tartoztak a “fejlődéstudományok" címen megindult tudományterületek korai művelői közé a XX. század közepe óta Magyarországon is jelentős kutatómunka folyik. A fejlődéselméletek hozzájárultak számos gyakorlati probléma megoldásához is. A XXI. században a fejlődés feltételein számos új tényező befolyásolja. Ezek között a leglényegesebb a globalizáció. A fejlődő országok differenciálódása nyomán egyes országok képesek voltak gyorsabb előrelépésre, mások lejjebb csúsztak. A világkapitalizmus egyetemessé válása nyomán új érdek és értékviszonyok alakultak ki, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a fejlődő országok jövőjét.
Bassa Zoltán: A Távol-Kelet fejlődő országai
A távol-keleti országok között fejlettségbeli szintjüket tekintve, igen nagyok az eltérések. A nemzetközi fejlesztési segélyekre leginkább az indokínai szubrégió országai vannak rászorulva. A (polgár)háborúk örökségeként az infrastruktúra színvonala gyenge. A terjedő HIV-AIDS és más fertőző betegségek, valamint a drog- és emberkereskedelem ma is súlyos kihívást jelentenek. Az 1997-98-as pénzügyi válság a térség fejlettebb és nyitottabb gazdaságait érintette érzékenyebben, Indonézia kivételével azonban viszonylag gyorsan talpra álltak. Kínában a regionális különbségek, a vidéki lakosság városba áramlása, illetve a jövőben a gabonaellátás jelent nehézségeket. A térség legjelentősebb segélyezője Japán. A nemzetközi szervezetek közül az ENSZ mellett az Ázsiai Fejlesztési Bank finanszírozza a legnagyobb fejlesztési projekteket. A 90-es évek során a térség egyes országai, illetve Kína normalizálták kapcsolataikat, amely lehetőséget teremtett a regionális együttműködésre is.
Farkas Péter: A fejlődő országok főbb térségei és ezek sajátosságai...
...továbbá rövid gondolatok Afrikáról és a Közel-Keletről
A fejezet először a fejlődő országok főbb csoportjait ismerteti, a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyüket, fejlettségüket helyezve előtérbe. Szó esik e országcsoport megnevezésének terminológiai sokszínűségéről, ami értékítéletekre is visszavezethető. A fejezet bemutatja azokat a világgazdasági mechanizmusokat, amelyek (az egy főre jutó jövedelmükben is megmutatkozó) gyorsuló differenciálódásukhoz vezet. Végül Afrika és a Közel-Kelet gazdasági helyzetéről esik szó. Afrika esetében a kontinens marginalizálódásának okain túl a sajátos helyzetű régióit, országcsoportjait is ismertetjük. A Közel-Kelet kapcsán kiderül, hogy a térség korábbi olajjövedelme a nyolcvanas évek második felében a korábbi felére csökkent, ami jelentős mértékben magyarázza a fundamentalizmus erősödését. (Latin-Amerika, továbbá Dél- és Kelet-Ázsia helyzetét részletesebben a következő fejezet tárgyalja.)
Simai Mihály: A szegénység globális problémái és a fejlesztési együttműködés
A szegények és a gazdagok közötti szakadék világméretekben hatalmas. A korábbi évszázadokban a nem voltak ilyen hatalmas különbségek és szakadékok államok között a jövedelem és vagyonmegoszlás, a gazdaság a tudomány és a technika fejlettségét illetően. A XXI. század elejére annak ellenére súlyos globális problémák és lényeges kihívásként maradt a szegénység, hogy egyes országokban nem jelentéktelen eredmények születtek a nyomor legrosszabb formáinak mérséklésében. A világ több térségében, például a rendszerváltó országokban nőtt is a szegények száma és aránya. A statisztikai adatok szerint a világ szegényei közül kb. 1 milliárd falun él. Különösen súlyos probléma a gyermek-szegénység. A fejlődő világban a következő két-három évtizedben a falusi szegénység azonban egyre nagyobb tömegben “települ át" a városokba. A múltbeli nemzetközi tapasztalatok szerint a piaci viszonyok csak bizonyos feltételek mellett képesek elősegíteni a szegénység csökkentését. Ezek közé tartozik például a gazdasági növekedés és a népesség növekedésének harmonizálása, a gyors és tartós gazdasági növekedés, a magas szintű és növekvő a kereslet a munkaerő iránt. A szegénység elleni küzdelemnek fontos mérföldkövei voltak az ENSZ keretei között 1995. márciusában, Koppenhágában szervezett, a világ szociális problémáival foglalkozó globális csúcstalálkozó és az ENSZ millenniumi közgyűlése 2000-ben. Az itt elfogadott Millenniumi Fejlesztési Program egyik központi célja a szegénység legrosszabb formáinak csökkentése.
Kiss Judit: A világkereskedelem, a nemzetközi pénzügyek és a fejlődő országok
Az előadás a legfrissebb statisztikai adatok tükrében vizsgálja a fejlődő országok külkereskedelmi és pénzügyi helyzetét, különös tekintettel ezen országok világkereskedelmi szerepére, kereskedelmi forgalmuk alakulására, eladósodottságára és segélyezésére. A fejlődő országok világgazdasági helyzetét jól érzékelteti, hogy a világnépesség 85%-át felölelő országcsoport a világ GDP-jének közel felét termelte 2003-ban, ugyanakkor a világ áru- és szolgáltatásexportjának csak 26,6%-át adta, és a külföldi közvetlen befektetések 20%-át fogadta. Míg a fejlődő országok árukereskedelmi egyenlege 2003-ban 246 milliárd dollárnyi többlettel zárt, addig szolgáltatáskereskedelmük 62 milliárd dolláros hiánnyal. Bár a fejlődő országok folyó fizetési mérlege 2000 óta pozitív, tőke- és pénzügyi mérlegük 2003-ban 178 milliárd dolláros hiánnyal zárt. 2724 milliárd dolláros adósságállományukat csak kismértékben tudja enyhíteni a 69 milliárd dollárnyi segélynyújtás. Kérdés, hogy a WTO Dohai Fordulóján igényelt speciális és differenciált kezelés mennyiben fogja elősegíteni a fejlődő országok világgazdasági pozíciójának javulását.
Fodor Erika: A nemzetközi és magyar humanitárius segélypolitika alakulása
Aktualitások a délkelet-ázsiai szökőár katasztrófa kapcsán
A nemzetközi kapcsolatokban az elmúlt években a humanitárius tevékenység szerepe növekedett. Egyre nagyobb összegeket fordítunk humanitárius célokra a katasztrófák számának, súlyosságának növekedése miatt. Az OECD DAC statisztika által nyilvántartott ún. Official Humanitarian Aid (OHA) 1990-2000 között a teljes ODA 5,63 %-áról 10,5 %-ra nőtt és ez a növekedés folyamatos.
A magyar humanitárius tevékenység az EU tagság óta jelentősen átalakult, mivel így tudunk bekapcsolódni az ECHO munkájába. A magyar Külügyminisztérium koordinálja a hazai kormányzati és civil humanitárius együttműködést és a nemzetközi donorkoordinációban való részvételünket. Ez különösen segítette hatékony részvételünket a cunami okozta nemzetközi segítségnyújtásban. A magyar kormányzati segítségnyújtás és felajánlás a kötött segélynyújtási felajánlással együtt 4260 millió forint, a társadalmi adakozás összege pedig 1500 millió forint volt.
Simai Mihály: A civil társadalom és a fejlődési folyamat
A civil társadalom politikai fontosságának jelenlegi koncepciója a liberális demokrácia angolszász elméletében gyökerezik. Ez az elmélet igen lényegesnek tekinti egy meghatározott típusú politikai társadalom kialakítását, amelyik az állampolgári jogokra, a részvételre alapozott demokratikus képviseletre és a jog szabályaira épül. Ez sokkal több, mint a különböző érdekek és célok alapján szerveződött társadalmi csoportok tevékenysége. Sajnos a magyar gyakorlatban is erre szűkítik sokan a civil társadalom lényegét. A civil szervezetek hozzájárulása a fejlődéshez az e területen érvényesülő befolyásukra épül. Gyakran legitimáló szerepet töltenek be a hivatalnokok és a társadalom viszonyában. A civil szervezetek szerepet játszhatnak abban, hogy a társadalom bizonyos csoportjai aktív szerepet vállaljanak a közéletben. A fejlődésben játszott sokoldalú szerepük különösen a humanitárius segélynyújtás terén nélkülözhetetlen. Jelentős anyagi eszközöket és önkéntes munkát biztosítanak gyakran igen nehéz helyzetekben. A nem kormányközi szervezetek globális méretekben megosztottak, ami megnehezíti a multilaterális szervezetekben szerepük formális intézményesítését.
Simai Mihály: Az egyházak és a XXI. század világának szociális kihívásai
A tanulmány a vallási testületekkel, szervezeteik, intézményeik szerepével foglalkozik az emberiség közös gondjai értelmezésének s különösen a világ szociális problémái menedzselésének folyamatában. A vallások értékrendjének pozitív elemei, éppúgy, mint az emberiség vallási megosztottságának következményei évezredek óta befolyásolták a történelem menetét. Az egyházak, különösen a nagyobb és jelentősebb közösségek a múltban is igyekeztek kiépíteni azokat a nemzetközi intézményeket, amelyek révén aktív szerepet játszhatnak a számukra lényeges területeken és kérdésekben, képesek befolyásolni és összehangolni követőik közösségeit. Ezek az intézmények mindenekelőtt hiteles és megfelelő tekintélyű politikaformáló testületeket jelentenek, amelyek képesek hosszú távú stratégiák kimunkálására és végrehajtások előmozdítására. Egyre több egyház alakított ki sajátos diplomáciai szervezetet is, amelyik a nemzetközi szervezetekben folytatandó tevékenységet, s a kormányokkal folytatott párbeszédet hivatott előmozdítani. Az egyházak jövője a XXI. században nemcsak munkájuk lelki aspektusaitól vagy értékrendjük vonzóerejétől függ, hanem attól a szereptől, amelyet az emberi szenvedés, a nélkülözés mérséklésében játszanak s készségüktől ennek megfelelő társadalompolitikák támogatására. A hívők jelentős tömegei világméretekben szegénynek tekintettek közé tartoznak. Még jelentősebb azok száma követőik között, akik a legsebezhetőbbek a globális változások társadalmi következményei nyomán.
Surányi Sándor: Nemzetközi fejlesztési együttműködés Afrikában
Afrika fejlődésére vonatkozólag az 1970-es évekre jellemző lelkesedést stagnálás és kiábrándultság váltotta fel. A kontinens teljesen kimaradt a globális gazdaságból és periféria jellege tovább fokozódott. Az un. fejlesztési segélyek korábbi rendszere nem volt eredményes, a szakadék növekedése, az eladósodás és a belső differenciálódás tovább fokozódott. Az utóbbi néhány évre azonban óvatos optimizmus jellemző. Az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata külön fejezetben foglalkozott Afrikával és a fejlett országok mindinkább érzékelik felelősségüket a kontinens országainak nyújtott gazdasági segítség terén. Ennek olyan területekre kell koncentrálódni, mint a demokrácia megszilárdítása, regionális és szubregionális mechanizmusok kiépítése a konfliktusok megelőzésére, nem utolsó sorban pedig a politikai stabilitás megteremtése. Szükség van a felhalmozódott adósság eltörlésére és a hivatalos segélyek célszerűbb felhasználására éppúgy, mint a piacra jutási feltételek javítására, valamint az AIDS és más fertőző betegségek terjedésének a megakadályozására. Mindez természetesen nem mehet végbe sikeresen az afrikai országok aktív közreműködése, az együttműködés új formáinak kidolgozása nélkül. Ebben a folyamatban az USA és a fejlett világ más országai és szervezetei mellett az Európai Unió is aktív szerepet játszik.
Adrie de Groot: Multilaterális fejlesztési programok (UNIDO)
Az előadás bemutatja az UNIDO-t, az ENSZ egyik szakosított intézményét, és vázolja a nemzetközi fejlesztési együttműködés három fő prioritását: "kereskedelmi kapacitásépítés", "a szegénység csökkentése produktív tevékenység keresztül" és "az energia és környezet". Majd megmagyarázza, hogy az UNIDO hogyan tevékenykedik a fejlődő országokban projektek és integrált programok révén, hangsúlyozva más nemzetközi szervezetekkel és helyi partnerekkel való együttműködés fontosságát mindenegyes lényeges területen a fejlesztési kérdések átfogó és hatékony módon történő kezelése érdekében. Az UNIDO támogatja ezt a gyakorlati modellt az ENSZ-en belüli fokozott együttműködés érdekében az ENSZ széles körű reformjáról szóló vitákban.
Jakab Péter: Magyarország részvétele a fejlesztési segítségnyújtásban
Az előadás bemutatta a magyar Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési (NEFE) Program nemzetközi hátterét, így elsősorban az Európai Unióhoz, mint a globális szinten a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás több mint felét biztosító legnagyobb donorközösséghez való magyar csatlakozásból adódó feladatokat és lehetőségeket, az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) irányelveit, az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait és az Európai Unió tagállamainak ezek teljesítéséhez kapcsolódó kötelezettségvállalásait. Ismertette a magyar NEFE Program jogi és intézményi hátterét: a 82/2003 (07.06.) Korm. rend. kiegészítette a Külügyminiszter feladat- és hatáskörét a NEFE tevékenység koordinálásával és irányításával, a 2121/2003 (06.06.) Korm. hat. létrehozta a Külügyminiszter elnökletével működő, NEFE stratégiát kialakító Tárcaközi Bizottságot, amelynek munkáját Tárcaközi Szakértői Munkacsoport segíti. A Társadalmi Tanácsadó Testület szerepe az államigazgatáson kívüli társadalmi csoportok véleményének megjelenítése a magyar NEFE politika formálásában. A Külügyminisztériumban NEFE Munkabizottság működik, amely a konkrét projektek támogatására tesz javaslatot. A Külügyminisztérium évente beszámolót készít az Országgyűlés Külügyi- és Költségvetési Bizottságának. A magyar NEFE Program kialakításában fontos szerepe volt a kapacitásépítésnek, amiben a UNDP, az ODACE és az EU Task Force nyújtott segítséget a Külügyminisztériumnak. Az előadás bemutatta a magyar NEFE program partnerországait és együttműködési területeit, melyek közül kiemelkedik a rendszerváltással és az EU-integrációval összefüggő magyar tapasztalatok átadása. Részletesen tárgyalta a projektek finanszírozási hátterét, a 2003-as és 2004-es év eredményeit, valamint kitért a magyar NEFE előtt álló feladatokra és kihívásokra, hangsúlyozva a NEFE oktatás bevezetésének és a társadalmi tudatosság növelésének fontosságát.