Engedjék meg, hogy a Külügyminisztérium nevében üdvözöljem a Magyar ENSZ Társaság és a HUN-IDA kezdeményezését, a „Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés a XXI. Században” címmel ma induló előadássorozatot, amely az ENSZ alapításának 60. évfordulója és hazánk ENSZ-tagságának 50. évfordulója alkalmából a Külügyminisztérium és az ENSZ Fejlesztési Program támogatásával kerül megrendezésre.

Megtiszteltetés számomra, hogy a mai napi előadók között a Külügyminisztérium nevében üdvözölhetem:

Bernard Petit főigazgató urat, az Európai Unió Fejlesztési Főigazgatóságának vezetőjét;
Helen O’Neill professzor-asszonyt, Írországból;
Lloyd Dakin urat, az ENSZ Menekültügyi Hivatala magyarországi képviselőjét;
Manbir Singh urat, India magyarországi nagykövetét,
Mária Kadlečikova asszonyt, a FAO regionális képviselőjét és
Petra Ulshöfer asszonyt, az ILO regionális igazgatóját.

Külön köszöntöm Szentes Tamás akadémikust, akinek tudományos és oktatói munkássága elősegítette, hogy generációk sora, közte sok magyar diplomata tanulta meg az elmaradottság természetrajzát, a fejlődés tudományát, éppen azt, amiről ma szó lesz.

A kerek évfordulók megünnepléséhez ennél méltóbb és aktuálisabb témát nem is választhattunk volna, hiszen napjainkban, a XXI: század elején a növekvő globális kihívások újrafogalmaztatják velünk a fejlődés problémáit és láthatjuk, hogy a megoldáshoz vezető utak is változóban vannak.

Engedjék meg, hogy a Külügyminisztérium részéről a mai napon elhangzó előadások sorában arról beszéljek, milyen gyakorlati lépések, intézményi átalakulások történtek minisztériumunkban annak érdekében, hogy a közelmúltban Európai Uniós taggá vált Magyarország az újrafogalmazott nemzetközi irányú fejlesztési politikáját megvalósítsa, mi jellemzi fejlesztési politikánkat és milyen eredményeket értünk el eddig a fejlesztési programok megvalósítása során.

Nézzük először a nemzetközi vonatkozásokat:

A nemzetközi segélypolitika sokat változott az elmúlt évtizedekben, s mint ahogyan a névbeli változás is mutatja a nemzetközi fejlesztési együttműködés, -a development cooperation- a nemzetközi viszonyok önálló külkapcsolati formájává vált, amelynek jól látható jellemzői, megkülönböztető jegyei, kritériumai vannak.

A nemzetközi fejlesztési együttműködés, amely magába foglalja a hivatalos fejlesztési támogatás (Official Development Assistance - ODA) és a hivatalos segély (Official Aid – OA) kategóriákat, a fejlett, demokratikus országok értékrendjének, politikai gondolkodásának természetes eleme, amely kifejezi, és konkrét segítségnyújtásban megjeleníti a szegény országokkal vállalt szolidaritást.

Az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottság a donorországok tevékenységét az ODA/GNI (Gross National Income - bruttó nemzeti jövedelem) aránymutató szerint hasonlítja össze. Ezzel méri, hogy az adományozó (donor) államok mennyi vissza nem térítendő támogatást nyújtanak különböző fejlesztési programokra, amelyek alapvetően a támogatott ország fejlesztési stratégiája támaszkodnak.

A cél a szegénység csökkentése, a demokratikus átalakulás, a béke és biztonság előmozdítása, a stabil és fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, a szegény országok felzárkóztatása.

Mi a fejlett országok érdeke?

A fejlett országok szempontjából is fontos, hogy segítik a fejletlen társadalmak demokratizálását, a gazdasági felzárkózást, a konfliktusok megelőzését, a terrorizmus elleni harcot, válságok rendezését, és az azt követő újjáépítést.

A nemzetközi fejlesztési együttműködés tehát egyaránt szolgálja a segélyt fogadó és az adományozó országok nemzeti és közös érdekeit.

A donorok 2002-ben kb. 58 milliárd USD-t, 2003-ban kb. 68 milliárd USD-t költöttek a szegény országok megsegítésére, ennek 95%-át az OECD tagországok adták.

Az EU-ban a fejlődő, szegény országok megsegítése az Unió egyik legfontosabb alapelvére, a szolidaritásra épül. Az Európai Unió és tagállamai 2003-ban kb. 30 milliárd eurót fordítottak hivatalos fejlesztési támogatásra. Az új tagállamok belépésével, bár szerényen, de tovább nő ez az összeg, s napjainkban az Európai Unió a legnagyobb donor a világon.

Az Unió és a tagállamok nagy hangsúlyt helyeznek a tagállami és a közösségi segélyezés harmonizálására, a kül- és biztonságpolitikai, kereskedelemi célok és a fejlesztési támogatás összehangolására, azaz az ún. koherencia megteremtésére.

Nézzük a hazai vonatkozásokat:

Hazánknak is részt vállal a világ szegény országainak megsegítésében. Ez fakad belső erkölcsi megfontolásainkból és az EU-n belül vállalt közös értékrendből egyaránt.
Magyarországnak fejlett segélypolitikája volt a rendszerváltás előtt is, amelynek során főleg szakemberképzést, segély-hitelezést folytatott és humanitárius segítséget nyújtott, alapvetően politikai-ideológiai alapon kiválasztott országoknak.

1990 és 1996 között, az OECD tagságunkig a nemzetközi segélyezésünkre a határainkon túl élő magyar közösségek támogatása volt a jellemző.

1996-tól kezdődően, az EU tagságunkra készülés részeként alakítottuk ki fejlesztési politikánkat, hogy az átmeneti státuszból, - amikor mi is kaptunk támogatást, de már adtunk is-, folyamatosan a nemzetközi normákhoz igazodó donor országgá váljunk.

A magyar kormány 2001-ben fogadta el a nemzetközi fejlesztési együttműködési politika kialakítására vonatkozó koncepcióját. Ennek alapján kezdődött el a NEFE-t,- ahogyan mi rövidítjük a nemzetközi fejlesztési együttműködést - működtető jogi szabályozás megteremtése és a szükséges intézmények kiépítése.

Külkapcsolataink kibővítése a nemzetközi fejlesztési együttműködéssel egyben magyar érdek is, mert bővíti kül- és biztonságpolitikai és külgazdasági mozgásterünket, erősíti céljaink érvényesítésének lehetőségeit az EU-n kívüli térségekben, és növeli presztízsünket a világban.

Fontos szempont az is, hogy a magyar társadalom nyitottá válik a globális problémák iránt s a kifelé megnyilvánuló szolidaritás jótékonyan hat vissza a hazai, belső szolidaritás erősítésére is.

A magyar NEFE célja az OECD által hivatalos fejlesztési támogatásra jogosult országok köréből kiválasztott, a magyar érdekek szempontjából fontos országok megsegítése, fenntartható fejlődésük, demokratizálódásuk, stabilitásuk előmozdítása.

A kormánykoncepció megszületését követően Kormányrendelet és Kormányhatározatok születettek a Külügyminisztérium mandátumáról, a tervezés és végrehajtás terén egyaránt szoros minisztériumközi koordinációról, a tevékenység célországainak kiválasztási módjáról stb.

2002-ben külön főosztály jött létre a KÜM-ben, a NEFEFO, amely ma már az érdekelt társosztályokkal együttműködve végzi a tervezést, majd végrehajtó szakintézményével együtt a programozást, végrehajtást és ellenőrzést.

A külügyminiszter elnökletével megalakult a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Tárcaközi Bizottság, amely első ülésén 2003-július 29.-én, kijelölte a NEFE partnerországokat a preferált együttműködési területeket és a NEFE politika és intézményrendszer fejlesztésének irányait. A TB mellett Társadalmi Tanácsadó Testület működik. Rangját jól mutatja, hogy elnöke a volt köztársasági elnök, Göncz Árpád, tagjai parlamenti politikai pártok képviselői, közéleti személyiségek, tudósok, gazdasági érdekképviseleti szervezetek és NGO-k képviselői.

A magyar fejlesztési együttműködés elsősorban azokra a területekre összpontosít, ahol hazánk komparatív előnyökkel rendelkezik:

• a magyar gazdasági és politikai átalakulással kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok átadása, oktatás és szakemberképzés, kutatás és fejlesztés, egészségügy, mezőgazdaság, vízgazdálkodás, környezetvédelem, információs társadalom fejlesztése.
• NEFE tevékenység keretében teszünk eleget biztonságerősítő nemzetközi kötelezettség-vállalásoknak,
• támogatunk fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi szervezeteket,
• részt veszünk Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által kezdeményezett, a legszegényebb országokat érintő adósság elengedési programban,
• nyújtunk kedvezményes hiteleket magyar cégek külpiaci tevékenységének bizonyos elemeihez és
• humanitárius segítségnyújtást folytatunk.

A magyar NEFE elsődleges célterülete a Nyugat-Balkán

Szerbia és Montenegró, valamint Bosznia-Hercegovina kiemelt NEFE partnerünk, míg Macedónia az egyéb partnerországok kategóriájába került. A KÜM-höz rendelt NEFE források nagyobb részét ebben a régióban használjuk fel.

Vietnam, a Palesztin Hatóság - kiemelt partnerként - Kína, Mongólia megjelenítése egy-egy projekt erejéig kapcsolódik a magyar NEFÉ-hez, kapcsolódik a magyar külpolitika és külgazdaság azon törekvéséhez, hogy diverzifikálja kapcsolatrendszerét és az Európán kívüli térségekben is erősítse együttműködését néhány kiemelt partnerrel. Olyan súlypontok ezek, ahol kapcsolatainknak vannak nemcsak gazdasági perspektívái, hanem olyan sajátos vonásai is, amelyek hozzáadott értéket jelentenek az uniós szinten.

Fentieken kívül olyan országokat támogatunk, ahol nemzetközi vállalások alapján biztonságerősítő tevékenységet végzünk (Afganisztán, Irak), vagy a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítése jegyében a legszegényebb országokat segítjük, ilyen a célországok között: Etiópia, Laosz, Kambodzsa, Jemen.

Nemzetközi fejlesztési együttműködésünk másik súlypontja a költséghatékony technikai segítségnyújtási, azaz képzési programok, amelyek elsősorban a gazdasági és társadalmi átmenet tapasztalatainak átadására összpontosítanak.

Az uniós NEFE politika szegénységcsökkentési fókuszát és a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítésének igényét szem előtt tartva megvalósítottunk néhány, a partnerország lakosságának közvetlen életkörülményeit javító, hagyományos fejlesztési projektet.

A kiemelt partnerországokkal kormányközi vagy tárcaközi Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Megállapodást kötünk. A nemzetközi fejlesztési együttműködés multilaterális keretekben főleg az ENSZ szakosított intézményein keresztül valósul meg.

A magyar bilaterális fejlesztési együttműködés végrehajtói a magyar gazdálkodó szervezetek, civil szervezetek, állami és magán intézmények és a KÜM NEFE Végrehajtó Szakintézménye, a HUN-IDA.

A nemzetközi fejlesztési együttműködés sajátossága, hogy számos ágazatot, szakmai területet ölel fel, az állami, a magán- és civil szféra egyaránt részt vesz benne, és a kormányzat irányításával alapvetően külföldön, ottani partnerrel együttműködve valósul meg. Ezáltal a NEFE politika irányítói és végrehajtói hasznos információkhoz jutnak a segélyt fogadó országról, a gazdasági lehetőségekről, a NEFE projektek későbbi üzleti kapcsolatokat alapozhatnak meg.

A NEFE nem kereskedelemfejlesztő tevékenység, nem az az elsődleges célja, hogy a nemzeti vállalatok állami megrendelésekhez jussanak, hanem a kormány külföldre irányuló szegénység csökkentési programjainak sikeres végrehajtása a támogatott ország saját stratégiája alapján.

A magyar NEFE politikánkban az EU fejlesztési politikájához igazodva a belső koherencia megteremtésére törekszünk.

A NEFE tevékenység összetettsége, sokszereplős jellege miatt nehéz feladat a különböző csoportok érdekeit összehangolni a magyar külpolitikai célokkal és biztosítani, hogy tevékenységüket a nemzetközi fejlesztési politika végrehajtására vonatkozó speciális szabályok alapján végezzék.

A NEFE tervezését és végrehajtását irányító Külügyminisztérium folyamatosan párbeszédet folytat a végrehajtásban résztvevő partnerekkel, a gazdasági szereplőkkel, az NGO-kal, a szakmai intézményekkel, a tudományos élet szereplőivel stb.

A magyar donorpolitika része a humanitárius segítségnyújtás is.

A természeti katasztrófák, ember által előidézett válsághelyzetek során nyújtott sürgős humanitárius segítség és az azt követő rehabilitációs tevékenység egységes kormányzati megjelenítése és kommunikációja korábban nem volt megfelelő. A KÜM javaslatára a NEFE TB úgy határozott, hogy a humanitárius segítséget nyújtó tárcák bevonásával Humanitárius Segélykoordinációs Szakértői Munkacsoport alakul, amelynek feladata lesz a kormányzati humanitárius segítségnyújtás összehangolása a civil és gazdálkodó szervezetek hasonló tevékenységével, valamint a tevékenység egységes kormányzati kommunikálása.

Fejlesztési finanszírozás, kommunikálás – feladataink

Hazánk, mint OECD és EU tagország, követi az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) előírásait és ajánlásait a nemzetközi fejlesztési politika kereteinek és végrehajtási módozatainak kialakításánál. Magyarország az OECD DAC-nak nem tagja, megfigyelői státusza van a bizottságban. (A taggá válás feltétele, hogy a donor ország a GNI-jának legalább 0,2%-át fordítsa ODA-ra két éven keresztül.)

Az Európai Unió és az OECD 2003-tól rendszeresen kér adatokat a magyar fejlesztési támogatási tevékenységről. A jelentések a fejlett országok donor tevékenységéről készített nemzetközi összeállításokban jelennek meg. Az adatszolgáltatás a KÜM feladata.

Az EU globális szereplője a nemzetközi közösségnek, tagországaival együtt több, mint felét adja a világ fejlesztési támogatásainak.

Az EU, mint globális tényező érthető módon szeretné nemzetközi vezető pozícióit a bővítést követően is megőrizni, megerősíteni és következetesen teljesíteni a 2002-es monterrey-i fejlesztésfinanszírozási csúcsértekezleten tett vállalásait: nevezetesen azt, hogy az EU tagállamoknak 2006-ra átlagban a GNI 0,39%-át kell ODA célokra fordítaniuk, és ehhez a tagállami minimumnak legalább 0,33%-nak kell lennie.

2003-ban a kormányszervek kötelezettségvállalással együtt megközelítőleg 5,3 milliárd forintot költöttek bilaterális és multilaterális NEFÉ-re, ami a GNI hozzávetőleg 0,3 %-a. Becsléseink szerint 2004-ben kb. 0,056 % lesz az ODA/GNI arány, kb. 10 milliárd Ft. értékben.

Magyarországnak a hazai intézményi, szabályozási rendszer továbbfejlesztésével és finanszírozási menetrend felállításával kell felgyorsítania az integrálódást az EU fejlesztési politikájába.

Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködésünk jövője szempontjából sarkalatos kérdés a finanszírozás. A magyar NEFE tekintetében ara törekszünk, hogy 2006-ra elérjük a 0,1 %-os ODA/GNI arányt. (Ez az adat a 2004. november 17-i TB ülésen módosulhat.)

Összegezve feladatainkat:

A nemzetközi normáknak megfelelő magyar NEFE 2003-as indulása miatt a tapasztalatgyűjtés, a mechanizmusok kialakításának fázisában vagyunk, és a pénzügyi lehetőségek is erősen korlátozottak.

Ezért arra kell törekednünk, hogy a NEFE források minél nagyobb részét a bilaterális NEFE kapcsolatokban használjuk fel, a KÜM által működtetett – EU szabályokkal összhangban lévő – pályáztatási, monitoring és értékelő rendszerének megfelelően.

A NEFE, mint külpolitikánk új eleme kevésbé ismert a magyar közvélemény előtt, ezért fontosnak tartjuk, hogy a döntéshozók, vélemény-formálók, a társadalmi és gazdasági szereplők minél szélesebb körben ismerjék meg és támogassák a nemzetközi fejlesztési együttműködést.

Sikeres NEFE politika csak úgy hajtható végre, ha az a parlamenti pártok konszenzusán alapul.

A kommunikáció másik fontos területe a közvélemény tájékoztatása a NEFE tartalmáról, céljáról, úgy, hogy elfogadható legyen a közvélemény számára: miért támogatunk külföldi országokat a szegénység leküzdésében, amikor Magyarországon is jelentkezik ez a probléma.

A felvilágosító munkában a külföldi segélyezési tevékenységet folytató civil szervezetekkel együttműködve érhetünk el gyors eredményt.

Úgy gondolom a hazai munkát ez az előadássorozat is nagyban segíti, mivel bővíti ismereteinket, a meghívott külföldi előadóik segítségével pedig megismerkedhetünk a fejlesztési együttműködés különböző nemzetközi aspektusaival.

Még egyszer köszönöm az előadóknak, szervezőknek és résztvevőknek az ENSZ – Akadémia programját és jó munkát kívánok.