A nemzetközi fejlesztési együttműködés (NEFE) fontosságának megértéséhez, a magyar Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Program megismeréséhez látni kell, hogy kialakításában a morális szempontokon túl nemzetközi kötelezettségeink, valamint saját jól felfogott biztonsági és gazdasági érdekeink is szerepet játszottak. Az OECD tagjává válásunkat követően a szervezet Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) alapelvei, különösen az EU tagságra való felkészülés miatt, Magyarország számára is meghatározó jelentőségűekké váltak, egyre fontosabb lett a nemzetközi fejlesztési együttműködés modern koncepciójának és kialakult nemzetközi gyakorlatának átvétele. A csatlakozási tárgyalások során az EU az éves ország-értékelésekben megfogalmazta azt az elvárást, hogy a tagjelölt országoknak ki kell alakítaniuk önálló nemzetközi fejlesztési politikájukat. A cél az volt, hogy a korábbi ad hoc jellegű támogatási politikát váltsa fel az ENSZ, az OECD DAC és az EU normáihoz igazodó nemzetközi fejlesztési együttműködés. Kijelenthetjük tehát, hogy akárcsak az élet számos más területén, EU-tagságunk, NEFE-politikánk szempontjából is meghatározó.

Globális szinten a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás (Official Development Assistance - ODA) 2003-ban 69 milliárd USD volt – ennek több mint a felét, pontosan 54%-át az Európai Unió (a tagállamok és a közös költségvetésből gazdálkodó Európai Bizottság) biztosította, összesen 37 milliárd USD értékben. Magyarország tehát a legnagyobb donorközösség tagjává vált, ami nyilvánvaló előnyei mellett kötelezettségekkel is jár, és felelősséget is ró ránk. Természetesen hazánk számára e tekintetben is irányadó az Acquis Communautaire, valamint az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) irányelvei, az elérendő célok legismertebb megfogalmazását pedig az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai tartalmazzák. Ezek elérése érdekében fogadták el az EU tagállamai – akkor még hazánk nélkül - 2002-ben a Barcelonai Kötelezettségvállalásokat, miszerint 2006-ig átlagosan 0,39%-ra emelik a közösségen belül a tagállamok ODA/GNI ráfordítási arányát. A Barcelonai Kötelezettségvállalások az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljain alapulnak, Monterreyben (Conference on Financing for Development) ezt a vállalást finanszírozási szempontból megerősítették, várható, hogy a szeptember 14-i New York-i csúcsra készülve meg is emelik. Noha a tagállami minimum 0,33 %, ez ránk nézve jogilag kikényszeríthető kötelezettséget nem jelent, mert politikai (ún. „soft”) Acqui-nak minősül. Az új tagállamok nem hivatalosan a 0,1 %-os ODA/GNI arány elérését tűzték ki célul. Megjegyzendő, hogy a DAC tagság egyik kritériuma a 0,2%-os ODA/GNI arány biztosítása. Magyarország számításaink szerint 2004-ben kb. 0,057 %, 2005-ben kb. 0,073 % elérésére lesz képes, tehát 2006-ra elérhető a 0,1 %. Cseh és szlovén barátaink ezt már elérték – elképzelhető, hogy hatékonyabb statisztikai adatszolgáltatással mi is közelebb kerülhetnénk hozzá.

A magyar NEFE Program nemzetközi háttere szempontjából EU-tagságunk mellett az ENSZ Millenniumi Deklarációjában meghatározott, már említett Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGs) a legfontosabbak. A cél tömören megfogalmazva a világméretű szegénység csökkentése, amit munkánk során mindenkor szem előtt kell tartanunk. A legfontosabb célok az alábbiakban foglalhatók össze:

• A súlyos szegénység és az éhínség leküzdése;
• A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása;
• A nemek közötti egyenlőség előmozdítása;
• A gyermekhalandóság csökkentése;
• Az anyák egészségének védelme, a gyermekágyi halálozás csökkentése;
• A HIV/AIDS, a malária és egyéb betegségek leküzdése;
• Környezeti szempontból fenntartható fejlődés;
• A világ országainak együttműködése a fejlődés érdekében.

A magyar NEFE Program kialakítása során először természetesen a jogi és intézményi hátteret kellett létrehozni. Ennek során a 82/2003 (07.06.) Korm. rend. kiegészítette a Külügyminiszter feladat- és hatáskörét a NEFE tevékenység koordinálásával és irányításával, a 2121/2003 (06.06.) Korm. hat. pedig létrehozta a Külügyminiszter elnökletével működő NEFE Tárcaközi Bizottságot (NEFE TB). A külügyminiszter elnökletével működő NEFE Tárcaközi Bizottság fő feladata a stratégiai döntések meghozatala, így a partnerországok és a célterületek meghatározása. A NEFE TB munkáját a tárcák delegált képviselőiből álló, 2003. március 10-én alakult – főosztályvezetői szintű - Tárcaközi Szakértői Munkacsoport segíti. A Külügyminisztérium (KÜM) által koordinált nemzetközi fejlesztési politika nem váltja ki a különböző tárcák és intézmények által eddig folytatott nemzetközi fejlesztési együttműködési, illetve segélyezési tevékenységet és finanszírozást. A testület feladata a KÜM és a szaktárcák fejlesztési tevékenységének összehangolása, valamint a KÜM költségvetésében biztosított központi NEFE források hatékony felhasználásának segítése a tárcák aktív részvételével. A konkrét NEFE projektekre vonatkozó finanszírozási döntések előkészítésére, a NEFE tevékenység összehangolására a Külügyminisztériumon belül NEFE Munkabizottság alakult. Működését a külügyminiszter 9/2005. KüM utasítása az egyes fejezeti kezelésű előirányzatok működtetésére létrehozott munkabizottságokról szóló 16/2003. KüM utasítás módosításáról (2005. 05. 27.) határozza meg. A NEFE tevékenység társadalmi elfogadottságának erősítésére, valamint annak érdekében, hogy a társadalom nem-kormányzati szegmenseinek véleménye megjelenjen a magyar NEFE politika kialakítása során, a társadalmi és szakmai szervezetek, valamint a közélet képviselőinek részvételével Társadalmi Tanácsadó Testület alakult. Elnöke a volt köztársasági elnök, tagjai a parlamenti politikai pártok (örömmel mondhatom, hogy közöttük ebben a kérdésben konszenzus van), civil szervezetek, kereskedelmi és iparkamara, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervek, akadémiai körök, média képviselői. 2002 végén a KÜM-ben létrejött a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztály. A KÜM rendszeresen tájékoztatja az Országgyűlés Külügyi és Költségvetési Bizottságát a NEFE tevékenységről.

Abban, hogy Magyarország támogatott országból támogatóvá, recipiensből donor országgá vált, fontos szerepe volt az előcsatlakozási alapok (Phare, ISPA, SAPARD) felhasználása során szerzett tapasztalatainknak, valamint a tudatos kapacitásépítésnek is. Ebben az ENSZ Fejlesztési Programja, a UNDP, a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség, a CIDA, valamint az EU egyes tagállamaiból alakult Task Force játszott jelentős szerepet. A Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség és visegrádi négyek 2002-ben írtak alá megállapodást az ODACE programról, melynek célja a fenntartható fejlődés elősegítése és a magyar hivatalos fejlesztési támogatás kapacitásainak növelése annak érdekében, hogy Magyarország az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Támogatási Bizottságának donor státuszú tagjává válhasson, valamint kiépítse a nemzeti kapacitásokat és intézményeket.

Izgalmas kérdés, hogy a világ számos rászoruló országa közül melyeket támogassunk korlátozott forrásainkból. Hazánk olyan országokkal kívánt fejlesztési partnerségre lépni, amelyek kül- és biztonságpolitikai, valamint külgazdasági szempontból fontosak számára (regionális stabilitás, földrajzi közelség, tradicionális és aktív külkapcsolatok, széleskörű társadalmi és politikai kontaktusok, bejáratott gazdasági-kereskedelmi struktúrák, stb.), amelyeket a magyar társadalmi, gazdasági szereplők jól ismernek, és nem utolsó sorban, ahol kellő fogadókészség van az együttműködésre.

Hivatalos fejlesztési segélyre (ODA) az OECD DAC által közzétett, egy főre jutó GDP-re vonatkozó számításokon alapuló lista I. részében felsorolt országok jogosultak. A DAC által összeállított és 3 évenként felülvizsgált lista tartalmazza az ODA-ra (I. rész) és az OA-ra (II. rész - Official Aid - ide tartoznak a rendszerváltó, ún. átmeneti gazdaságú országok, bár például Moldova már átkerült az ODA-be) jogosult államok jegyzékét. Hazánk 16 partnerországának kijelölése 2003-ban a DAC lista figyelembe vételével történt, egyetlen nem ODA, hanem OA kategóriába tartozó fejlesztési partnerünk a számunkra különösen fontos Ukrajna.

A magyar NEFE Program partnerországai az alábbiak:

• stratégiai partnerországok (Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Vietnam, Palesztin Nemzeti Hatóság);
• egyéb partner országok (Kirgizisztán, Kína, Macedónia, Moldova, Mongólia, Ukrajna);
• legkevésbé fejlett országok (Etiópia, Jemen, Kambodzsa, Laosz);
• nemzetközi kötelezettség alapján (Afganisztán, Irak).

Az OECD DAC értelmezése szerint minden olyan hivatalos segélyezési tevékenység, amely hozzájárul az egységes kritériumrendszer alapján kategorizált partnerországok fejlődéséhez, hivatalos fejlesztési támogatásnak minősül. ODA tehát az említett DAC lista I. részében szereplő országok számára, illetve az I. részben meghatározott segélyezettek multilaterális intézményei számára történő azon forrás-átadás, amelyet állami – kormányzati vagy önkormányzati – szervek illetve végrehajtó hatóságaik nyújtottak. E forrás-átadások fő célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének elősegítése kell, hogy legyen. Magyarország ma még nem rendelkezik olyan nagyságrendű forrásokkal, hogy jelentős infrastrukturális beruházásokat támogasson, ezért elsősorban a technikai együttműködésre (oktatás, szakképzés és tapasztalatátadás) koncentrálunk. A szakemberküldés és fogadás, az egyetemi és posztgraduális oktatás évtizedeken keresztül kedvezően alakította kapcsolatainkat a fejlődő világgal. Ennek megfelelően a legfontosabb együttműködési területek az alábbiak:

• a rendszerváltással és az EU-integrációval összefüggő magyar tapasztalatok átadása – az ún. „tranzitológia” az a terület, ahol hazánk egyfajta komparatív előnnyel rendelkezik a régi EU-tagállamokkal szemben, ahol Magyarország és a többi új tagállam a leghasznosabban járulhat hozzá a nemzetközi donorközösség erőfeszítéseihez. Persze a jó gyakorlat és az elkövetett hibák bemutatása egyaránt fontos, de az kétségtelen, hogy a hasonló helyzetben levő országok sok mindent hasznosíthatnak a politikai és gazdasági intézményrendszer átalakítása során szerzett, végső soron az EU-csatlakozással sikeresen zárult folyamat során szerzett tapasztalatainkból.
• technológia-transzfer
• oktatás és szakképzés
• egészségügy
• mezőgazdaság és élelmiszeripar
• vízgazdálkodás
• infrastruktúrafejlesztés
• környezetvédelem

Érdekes lenne a fenti együttműködési területeken végrehajtott projektek áttekintése, erre az időkeret adta határok között most nem térhetünk ki. Talán érdemes megjegyezni, hogy a partnerországok között több olyan is található, ahol jelenleg még a biztonság, a jogállami működés alapjainak a megteremtése van napirenden, amihez Magyarország például rendőrök, határőrök, választási szakértők képzésével járul hozzá. Ezek a programok első látásra talán nem tűnnek szegénységcsökkentésnek, de könnyű belátni, hogy biztonság nélkül még a legelemibb humanitárius segélyezési feladatok megoldása is nagy nehézségekbe ütközik, nem is beszélve a hosszabb távú fejlesztési projektek végrehajtásáról.

A magyar NEFE Program kulcskérdése természetesen a finanszírozás. Az EU közös költségvetésébe befizetett hozzájárulásunk 4,68 %-át közösségi támogatási programok finanszírozására fordítják. A KÜM előirányzata a bilaterális és multilaterális NEFE programok hozzávetőlegesen 1/5-ét, a szaktárcák programjai és befizetései a bilaterális és multilaterális NEFE mintegy 4/5-ét fedezik. Ez utóbbiak közé soroljuk az adósság-elengedést, a nemzetközi tagdíjakat és a kötött segélyhitelezést. Szakmai szempontból nem, de mint szegénységcsökkentésre fordított állami forrás ide tartozik a humanitárius segítségnyújtás is, ahol a politikai megfontolások háttérbe szorulnak, mert a diszkrimináció-mentesség elve alapján minden rászorulót megillet a segítség. A hatékonyság növelése érdekében a KÜM koordinálja ezt a tevékenységet, szorosan együttműködik más kormányzati szervekkel és azokkal a civil szervezetekkel, amelyek képesek gyorsan és szakszerűen a segélyeket a katasztrófa helyszínére eljuttatni és szétosztani. A KÜM-ben erre a feladatra külön előirányzat áll rendelkezésre, ehhez adódnak a szaktárcák felajánlásai és szükség esetén a kormányzati tartalék terhére biztosított források.

A magyar NEFE Program 2004. évi eredményei közül a következőket emelném ki: Megtörtént a magyar NEFE program végrehajtó intézményének kiválasztása, a nyílt tárgyalásos közbeszerzési eljárást követően a KÜM a HUN-IDA Kht.-vel kötött szerződést. Megkezdődött a 2003-ban a UNDP-vel aláírt, 1 millió USD értékű Költségmegosztási Megállapodás (Cost-Sharing Agreement) projektjeinek végrehajtása. Ennek előnye, hogy a jelentős tapasztalattal és helyi végrehajtó kapacitással rendelkező szervezettel közös projekteket hajthatunk végre az általunk kiválasztott célországokban. Sikeres volt a konzultációs mechanizmus kialakítása a magyar fejlesztési és humanitárius segélyszervezeteket tömörítő NGDO Platformmal (HAND Szövetség). A jól működő, folyamatos egyeztetés a civil szervezetekkel a NEFE területén rendkívül fontos. Megjelent a második pályázati kiírás (összesen 4 pályázat), közte külön pályázat a társadalmi szervezetek projektjeinek támogatására 8 partnerországban – az ODACE program keretében közös értékeléssel és finanszírozással a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség támogatásával, ami jelentős külföldi forrásbevonást tesz lehetővé. Jelenleg már több, mint 70 fejlesztési projekt végrehajtása van folyamatban világszerte a NEFE Program támogatásával. Megtörtént az első keret-megállapodások aláírása a Palesztin Nemzeti Hatósággal, Mongóliával, véglegesítése Jemennel, Vietnammal és Bosznia-Hercegovinával. Több mint tíz év után sikerült parafálni az adósság-elengedési megállapodást Etiópiával. Ez részben adósság-konverziót jelent – az etióp tartozás 10%-át a magyar fél által meghatározott egészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve vízgazdálkodási projektekre fordítjuk majd.

Az előttünk álló feladatok és kihívások közül is megemlítenék néhányat: Elsősorban a kapacitások további növelésére van szükség, így különösen a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályon, a partnerországokban működő nagykövetségeinken, a projektek végrehajtói körében (ők az ún. „stakeholderek”, vagyis a non-profit NGDO-k, a vállalatok, az egyetemek, a kutatóintézetek stb.). Fontos továbbá az aktív részvétel az EU donortevékenységének végrehajtásában, törekednünk kell a Barcelonai Kötelezettségvállalások teljesítésére. Hasznos lenne egy naprakész adatbázis összeállítása a NEFE Program végrehajtásában résztvevő vállalatokról, civil szervezetekről, oktatási intézményekről és egyéni szakértőkről, amihez a korábbi magyar programokban közreműködő szakértők felkutatása is indokolt. Hosszabb távon megkerülhetetlen lesz országstratégiák kialakítása és egységes szerkezetbe foglalása az előreláthatóbb tervezés és az elért eredmények pontosabb mérése érdekében. A társadalmi tudatosság növelése már most kívánatos lenne, ennek első lépéseként célunk az egyetemi szintű NEFE képzés és az ún. globális oktatás bevezetése. Ez biztosíthatná a NEFE szakértői hátteret és a végrehajtásban közreműködő szakemberek utánpótlását, a NEFE közismertté tételéhez és széleskörű elfogadtatásához azonban a környezeti neveléshez hasonlóan az óvodától a felsőoktatásig ívelő, érzelmi kötődést kialakító programra van szükség. Katasztrófák esetén a humanitárius segítségnyújtás terén széleskörű társadalmi szolidaritás nyilvánul meg hazánkban, de a NEFE koncepciója Magyarországon még messze nem kellően ismert. Szakmailag indokolt egy különálló monitoring-, értékelő- és átfogó hatékonyságvizsgálati rendszer kialakítása is. Távlati cél a NEFE Törvény kidolgozása, annak érdekében, hogy a többéves költségvetési tervezés megoldott, a finanszírozási háttér biztosított, a projektvégrehajtás rugalmasabb, a statisztikai adatszolgáltatás megbízhatóbb, a koordináció hatékonyabb legyen.

Remélem, hogy az előadásnak sikerült bemutatnia azt, hogy Magyarország erejéhez mérten miként járul hozzá a globális szegénységcsökkentéshez, ugyanakkor azt is, hogy nagyon sok még a tennivaló. Bízom abban, hogy a szeptemberi ENSZ csúcstalálkozóra készülve, ahol állam-, illetve kormányfői szinten tekintik majd át a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítése terén elért eredményeket, Magyarország fokozottan vesz részt a nemzetközi donorközösség munkájában.