Első fejezet
"... a nemzetek által ... kifejtett tevékenységek összeegyeztetésének központja"
- ENSZ Alapokmánya (1945)
- Mi is az Egyesült Nemzetek Szervezete?
- Miért van szükségünk az ENSZ-re?
- Az ENSZ és a Nobel-békedíj
- Világkormány az ENSZ?
- Feladják-e az ENSZ-ben az országok a szuverenitásukat?
- A nagyhatalmak eszköze az ENSZ?
- Mivel foglalkozik a Közgyűlés?
- A Közgyűlést a fejlődő országok uralják?
- Csak a kormányokra figyelnek az ENSZ-ben?
- Mi a helyzet a nem kormányzati szervezetekkel?
- Mi a Biztonsági Tanács szerepe?
- Szükséges-e a Biztonsági Tanács reformja?
- Mi a szerepe a Gazdasági és Szociális Tanácsnak?
- Mi a szerepe az ENSZ főtitkárának?
- Hogyan nevezik ki a főtitkárt?
- Áttekintés az ENSZ-rendszerről
Mi is az Egyesült Nemzetek Szervezete?
Az ENSZ-család a következő szervezetekből áll:
- Az ENSZ 6 fő szervből épül fel. Ezek: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi Bíróság és a Titkárság. Központjuk mind az ENSZ székhelyén, New York-ban található, kivéve a Bíróságot, amely Hollandiában, Hágában székel.
- Az ENSZ-programok és -alapok - mint az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az Élelmezési Világprogram (WFP) - számos területen jelen vannak, mint például a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és az emberi jogok védelme.
- Az ENSZ szakosított intézményei és egyéb szervei sokrétű tevékenységet folytatnak. Jelen vannak az egészségügyben, a mezőgazdaságban, a nemzetközi légi közlekedésben és a meteorológiában is. Bár speciális egyezmények az ENSZ-hez kötik őket, vagyis a szakosított intézmények az ENSZ-szel együttműködve végzik munkájukat, de mégis különálló, autonóm szervezetek.
Az ENSZ, a programjai és alapjai, valamint a szakosított intézmények alkotják az „ENSZ–rendszert”. Az ENSZ e szervezetek családjaként rengeteg feladatot lát el, amelyeken keresztül a mindennapi életünkre is hatással van. Ez lehet akár a Biztonsági Tanács határozata egy békefenntartó művelet elindításáról válaszként egy konfliktusra, akár a kommunikációs kompatibilitásra, vagy a légi közlekedés biztonságára vonatkozó szabványok meghatározása; lehet gyorssegély a természeti katasztrófák áldozatainak, az AIDS járvánnyal kapcsolatos intézkedések koordinálása; lehet a szabad és igazságos választások szervezése és irányítása egyes országokban, vagy alacsony kamatú kölcsönök biztosítása a szegény országokban az infrastruktúra fejlesztésére. Tulajdonképpen az ENSZ munkája az egészségesebb, stabilabb világ megteremtése, amelyben mindannyiunk számára több lehetőség és igazságosság van.(lásd: www.unsystem.org)
Miért van szükségünk az ENSZ-re?
Gyakran elhangzik a kijelentés: „ha az ENSZ nem létezne, ki kellene találni”.
- A konfliktusokkal teli világban az ENSZ azonnali lehetőséget nyújt a kormányok közötti konzultációkra, és fórumot biztosít a hosszú távú problémák kezelésére.
- Az ENSZ katalizátorként működik olyan főbb globális kérdések megválaszolásában, mint a környezetvédelem vagy a kábítószerek, és a létező legjobb mechanizmust biztosítja a nemzetközi együttműködés kezdeményezésére és fenntartására e kérdések megoldása érdekében.
- Az ENSZ és szervezetei segítenek a gazdaság építésében és a pénzügyi piacok stabilizálásában. Segítenek a betegségek leküzdésében, az élelmiszertermelés bővítésében és az életkor meghosszabbításában. Védik a menekülteket, élelmiszersegélyt szállítanak, és gyorsan reagálnak a természeti katasztrófákra.
- Az ENSZ és szervezetei védik az olyan sebezhető csoportokat, mint a gyerekek, menekültek, otthonaikból elüldözött emberek, kisebbségek, őshonos emberek és a mozgássérültek.
- Az ENSZ és szervezetei mechanizmust biztosítanak technológiai szabványok és jogi normák kidolgozására olyan létfontosságú területeken, mint a légi biztonság vagy az emberi jogok.
Nincs még egy olyan szervezet a világon, amely jobban megfelelne ezeknek a céloknak, mert semelyik más szervezet sem bír az ENSZ egyetemességével és legitimációjával.
- egy hosszú és tiszteletre méltó történet
1945 óta az ENSZ és az ENSZ-család szervezetei, vezető személyiségek, víziókkal bíró személyek és támogatók kaptak összesen legalább 16 Nobel-békedíjat a világbékéjéért, annak különféle vonatkozásaiban tett egyedülálló tevékenységük elismeréseként. Nobel-békedíjat kaptak:
- Cordell Hull (Egyesült Államok) (1945), korábbi külügyminiszter – „az ENSZ létrehozásának kiemelkedő résztvevője”.
- Lord (John) Boyd Orr of Brechin (Egyesült Királyság) (1949) – orvos és élelmiszerellátással foglalkozó politikus, aki az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) első főigazgatója volt.
- Ralph Bunche (Egyesült Államok) (1950) – az ENSZ Gyámsági Főosztályának igazgatója, 1948-ban a palesztiniai konfliktus fő ENSZ-közvetítője, ahol fegyverszünetet kezdeményezett a folytatódó hadviselés befejezésére és mindkét oldalt meggyőzte, hogy fogadják el azt.
- Léon Jouhaux (Franciaország) (1951) – a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (ICFTU) alelnöke és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Tanácsának tagja.
- Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR) (1954) – az ENSZ-rendszer menekültvédő szervezete.
- Lester Bowles Pearson (Kanada) (1957) – korábbi kanadai külügyminiszter és az ENSZ Közgyűlés hetedik ülésszakának elnöke.
- Dag Hammarskjöld – az ENSZ főtitkára 1953 és 1960 között (poszthumusz, 1961).
- Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) (1965) – az ENSZ-rendszer része, a világ gyermekei szükségleteinek a kielégítésével foglalkozik.
- René Cassin (Franciaország) (1968) – az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának alelnöke, a Bizottság elnökével, Eleanor Roosevelt asszonnyal együtt dolgozva fogalmazták meg az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
- Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) (1969) - az ENSZ-rendszer része, a munkások jogait védő és támogató szervezet.
- Sean McBride (Írország) (1974) – az emberi jogok előmozdításának aktív figurája világszerte, szolgált az ENSZ namíbiai főbiztosaként. (A díjat megosztva kapta Eisaku Sato japán miniszterelnökkel.)
- Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR) (1981) – másodszor kapta meg, a „nagy horderejű munka” elismeréseként, és azokért az elvekért, amelyeken ez a munka alapul.
- Alva Myrdal (Svédország), korábbi kabinetminiszter, és Alfonso Garcia Robles (Mexikó), korábbi külügyminiszter (1982) – „az ENSZ leszerelési Tárgyalásain végzett kiemelkedő munkájukért, ahol mindketten döntő szerepet játszottak, és nemzetközi elismerésre tettek szert”, valamint a világ közvéleményének tájékoztatásához való hozzájárulásukért a leszerelési kérdésektől.
- Az ENSZ Békefenntartó Erői (1988) – páratlan erőfeszítéseik tisztelete és elismeréseként, valamint „egy komoly megjegyzésként arra a tényre vonatkozóan, hogy egyesíteni kell erőinket és teljes szívvel befektetni az Egyesült Nemzetekbe. Mind világosabbá válik, hogy mit kell tenni az új generációi jövőjének biztosítása érdekében, és együtt kell tenni azt.”
Az ENSZ nem világkormány, és sosem szándékozott az lenni. Független és szuverén államok szervezeteként csak azt teheti, amiben a tagállamok megállapodtak. Az ENSZ az ő eszközük.
Feladják-e az ENSZ-ben az országok a szuverenitásukat?
Az ENSZ tagjai szuverén nemzetek. Az ENSZ Alapokmánya a szuverenitás egyik legerősebb védelmezője, ez az elv az egyik központi alappillére. Ugyanakkor a világban felmerülő problémák többsége olyan összetett, hogy egyetlen ország nem tud egyedül megbirkózni velük. Az ENSZ az a hely, ahol az országok együttesen kereshetnek megoldást közös problémáikra. Más országokkal történő együttműködés a szuverenitás gyakorlásának egyik módja, és nem annak korlátja. Az ENSZ-en keresztül megvalósuló, meghatározott területen való együttműködés révén az államok kiépítik azokat a struktúrákat, amelyek a nemzetközi életet lehetővé teszik. Az országok önként döntenek az együttműködés mellett, mert érzik, hogy ez az érdekük. Az ENSZ egyetemessége és pártatlansága biztosítja az országok számára, hogy az együttműködésből a lehető legtöbb előny származzon, miközben szuverenitásuk védelme garantált.
A nagyhatalmak eszköze az ENSZ?
Az Egyesült Nemzetek Szervezete az összes tagállam eszköze, amelyek a főbb kérdések megvitatásával és a szavazásokkal alakítják politikáját. A Közgyűlésben minden országnak azonos szavazati joga van, amely azt a legdemokratikusabb nemzetközi intézménnyé teszi. Még a Biztonsági Tanácsban is az Egyesült Államoknak és a másik négy vétóval rendelkező tagnak - bár képesek meggátolni bármilyen akciót, amivel nem értenek egyet - mégis figyelembe kell venniük a többi ország álláspontját, és nem kényszeríthetik rájuk a saját akaratukat. Egyetlen ország, bármilyen erős legyen is, nem képes egyedül arra, hogy az ENSZ politikáját diktálja.
Mivel foglalkozik a Közgyűlés?
A Közgyűlés az egyetlen világfórum, ahol minden tagállam képviseltetve van. Azt mondják, ez a szervezet áll a legközelebb ahhoz, amit a nemzetek parlamentjének hívnak. Itt – és csak itt – foglalkoznak a világ legégetőbb problémáival, ahol az országok kifejthetik eltérő nézeteiket, és megegyezésre juthatnak abban, hogy hogyan haladjanak tovább.
Mint ahogy a demokráciákban az egyéneknek azonos szavazati joguk van, tekintet nélkül arra, hogy szegények vagy gazdagok, hatalmasak vagy gyengék, az ENSZ-ben is minden ország azonos szavazati joggal rendelkezik. A Közgyűlésbeli szavazás ezért a világ véleményének is pontos barométere. Határozatai, bár jogilag nem kötelezőek a tagállamokra nézve, a nemzetek közösségének erkölcsi felhatalmazását jelenti.
Az ENSZ egyedülálló abban a tekintetben, hogy valóban „a nemzetek parlamentje”.
A Közgyűlést a fejlődő országok uralják?
1960 előtt néhány állam az iparilag fejlett országok „automatikus többsége” miatt panaszkodott. 1960 után, miután sok újonnan függetlenné vált állam csatlakozott az ENSZ-hez, mások a fejlődő országok jelenlétével kialakult „többség zsarnoksága” miatt panaszkodtak. Valójában a szavazási minták nagy változatosságot mutatnak, a napirenden lévő kérdéstől függően. A hasonló gondolkodásmódú országok hasonlóképpen szavaznak, ha kölcsönösen érdekeltek az adott kérdésekben. Azonban a nemzetközi ügyekben az együttműködés szelleme a döntéshozatalban a konszenzust tette tendenciává. A kölcsönösen elfogadható megoldások kidolgozásában a tárgyalások és egymás érdekeinek a figyelembevétele az eredményezték, hogy a legtöbb közgyűlési határozatot ma szavazás nélkül fogadják el.
Csak a kormányokra figyelnek az ENSZ-ben?
Bár az ENSZ az államok világszervezete, a működése lehetővé teszi más szereplők bevonását is, amelyek együttműködése egyre fontosabb a globális problémák megoldásában. A civil társadalom különféle szereplői – nem-kormányzati szervezetek (NGO-k), az üzleti élet szereplői, szakszervezetek, szakmai szövetségek – járulnak hozzá az ENSZ munkájához, és az együttműködésük a világszervezettel egyre nő. Az ENSZ kibővítette az együttműködését a kutató és egyetemi intézetekkel, a fiatalok csoportjaival és más szövetségekkel.
A főtitkár rendszeresen konzultál a privát szektorral, találkozik az üzleti vezetőkkel és szervezetekkel, hogy a segítségüket kérje az ENSZ céljainak eléréséhez. A kapcsolat vezérlőelveként a „Globális Szerződés” (Global Compact) kezdeményezése olyan összefüggésrendszert teremtett, aminek keretében a világ üzleti vezetői elkötelezik magukat bizonyos normák követésére az emberi jogok, a környezetvédelem és a munkakörülmények területén. Északi és déli vállalatok százai, kicsik és nagyok vállalták fel a Szerződésben leírtakat, csakúgy, mint a szakszervezetek és az NGO-k. A hiedelmek ellenére a Szerződés nem fogad el vállalati pénztámogatást. Nem erősíti meg és nem értékeli fel a vállalatokat, és az ENSZ-logó használata szigorúan ellenőrzött marad. A Szerződés arra ösztönzi a vállalatokat, hogy támogassák az ENSZ céljait tanulás, párbeszéd és projektek révén.
A jótékonyságot tekintve, a Time-Warner társelnöke, Ted Turner 1997-ben 1 milliárd dolláros felajánlást tett az ENSZ fejlesztési és segítségnyújtási programjainak, amit az általa létrehozott ENSZ Alapítvány kezel, az ENSZ Nemzetközi Partnerségi Alapjával együttműködve. A Bill és Melinda Gates Alapítvány 2000-ben 750 millió dolláros összeget adott az ENSZ által támogatott Globális Szövetség az Oltóanyagokért és Védőoltásokért szervezetnek. A világ Rotary Clubjai több mint 400 millió dollárt adtak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törekvéseire a járványos gyermekbénulás megszűntetése érdekében, a világ Lions Clubjai pedig sok UNICEF programot támogatnak.
Mi a helyzet a nem kormányzati szervezetekkel?
Az NGO-k (Non-Governmental Organizations – nem kormányzati szervezetek) az ENSZ legkiválóbb szereplői közé tartoznak. Az NGO non-profit szervezet, önkéntes állampolgárok helyi, nemzeti vagy nemzetközi csoportja. Mintegy 2700, a gazdasági és szociális fejlesztés terén aktív NGO-nak van „konzultatív státusza” a Gazdasági és Szociális Tanácsnál – a társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó, fő politikacsináló testületnél - vagyis képviselőiket meghívhatják a Tanács üléseire, és ott felszólalhatnak. Továbbá 1560 olyan NGO - amely az ENSZ-et is foglalkoztató kérdésekben információs programokat működtet - akkreditált jelenleg az ENSZ Tájékoztatási Főosztályánál. Sok NGO-nak van hivatalos képviselője az ENSZ központjában, ezáltal értékes kapcsolatokat teremtve a világ népeivel.
Az NGO-k jelentős nemzetközi és nemzeti tagság nevében beszélnek, és egyre nagyobb hatásuk van az ENSZ munkájára. Kiemelkedő szerepük van az ENSZ-konferenciákon, tagságuk véleményét kifejtve számos kérdésben, a nők jogaitól kezdve az élelmiszerbiztonságig. Fontos szerepük volt az 1997. évi taposóaknákat betiltó egyezmény elfogadtatásában, és a Nemzetközi Büntető Bíróság létrehozásában (1998), amely a fajirtást, a háborús bűnöket és az emberiség ellen elkövetett bűntetteket vizsgálja. A szegényebb országokban az NGO-k az ENSZ-szel együtt kéz a kézben segítik a szükségben szenvedő embereket.
Mi a Biztonsági Tanács szerepe?
A Biztonsági Tanács elsősorban a nemzetközi béke és a biztonság fenntartásáért felelős ENSZ szerv, amely a felmerülő válsághelyzetekkel foglalkozik. Az Alapokmány értelmében a Tanács döntései jogilag kötelezőek. A tagállamok kötelesek azokat végrehajtani.
A Tanács 15 tagból áll, ebből 5 állandó és 10 nem állandó tag, amelyeket az összes tagállam két évre választ. A szavazás növeli az öt állandó tag súlyát, amelyek: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország. Bármelyikük megakadályozhatja egy javaslat elfogadását, ha nemmel szavaz, még ha a többi négy állandó és az összes nem állandó tag igennel is szavaz. Ezt „vétójognak” nevezik.
Szükséges-e a Biztonsági Tanács reformja?
1945 óta jelentősen megnőtt a tagállamok létszáma – főleg a fejlődő országoké - valamint a nemzetközi viszonyok is megváltoztak, a tagállamok szükségesnek tartják a Biztonsági Tanács tagságának felülvizsgálatát. A Közgyűlés elé terjesztett javaslatok – többek között - foglalkoznak az állandó és nem-állandó tagok számának növelésével, a tanácsi tagság rotációjával vagy megosztásával, a vétójog módosításával és a Tanács munkamódszereinek javításával.
Az egyik ilyen javaslat szerint a tagok számát 15-ről 24-re kellene növelni úgy, hogy további öt állandó tag lenne vétójog nélkül (három fejlődő állam és két iparilag fejlett állam), továbbá még négy nem állandó tag. Ez a javaslat Japánnal és Németországgal, valamint három fejlődő országgal növelné az állandó tagok számát. Azt is javasolták, hogy csak nem állandó tagokkal bővítsenek az országok időszakonkénti újraválasztásával az ENSZ békefenntartó és fejlesztési tevékenységéhez való hozzájárulás alapján. Bár egyik javaslat sem nyert teljes körű támogatást, a Közgyűlés tovább folytatja erőfeszítéseit egy elfogadható megoldást kidolgozása érdekében.
A Biztonsági Tanács reformjával az ENSZ-főtitkár 2005. évi jelentése („In Larger Freedom” – Nagyobb szabadságban) is foglalkozik.
Eközben a Biztonsági Tanács számottevő eredményeket ért el munkamódszereinek megreformálásában, az átláthatóság növelése érdekében. 2001-től kezdődően számos olyan változtatást vezettek be, melyek hatással voltak az ülések levezetésére, a dokumentáció és a jegyzőkönyvek formájára. A Tanács folytatja a munkamódszerei átláthatóságának javítása érdekében végzett munkát.
Mi a szerepe a Gazdasági és Szociális Tanácsnak?
A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) a nemzetközi gazdasági és szociális ügyek központi ENSZ-fóruma. Ezeknek a kérdéseknek és humanitárius problémáknak a megvitatásával, valamint politikai irányvonal ajánlásaival a Tanács kulcsszerepet játszik a nemzetközi fejlesztési együttműködés előmozdításában és a prioritások felállításában. A Tanács koordinálja az ENSZ szakosított intézményeinek, programjainak és alapjainak gazdasági és szociális munkáját, valamint kulcsszerepet játszik az ENSZ-konferenciákat követő mechanizmusok kialakításában, a határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében. A Gazdasági és Szociális Tanács 54 tagból áll, őket a Közgyűlés választja 3 évre. Éves fő ülésszakára május és július között kerül sor, amely általában négy hétig tart, és gyakran tartalmaz egy több napos magas szintű részt is, mialatt miniszteri találkozón vitatják meg a főbb gazdasági, társadalmi és humanitárius kérdéseket. Ezen kívül kisebb (néhány napos) üléseket havonta tartanak. A Tanács továbbá lehetőséget ad az NGO-knak szakértelmük megjelentetésére az ENSZ-ben, így tartva fenn alapvető kapcsolatot a Világszervezet és a civil társadalom között.
Az ECOSOC szerepe erősödött az elmúlt években, mivel sok, a globalizáció által kiváltott főbb kihívás kezelésében vezető szerepet játszott. Amellett, hogy koordinálja azoknak a bizottságoknak a munkáját, melyek olyan témákkal foglalkoznak, mint a népesség, a fenntartható fejlődés és társadalmi fejlődés, a Tanács vezető szerepet játszott olyan új kihívások kezelésében, mint a „digitális megosztottság” megszüntetése a fejlődő és a fejlett államok között. Ezért a Tanács foglalkozott információs és kommunikációs technológiákkal is. A Tanács egyre inkább meghatározó tényezővé vált a politikai párbeszédben is. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezető képviselőit összehozta az ENSZ diplomáciai közösségével új politikai irányvonal kidolgozása céljából.
Mi a szerepe az ENSZ főtitkárának?
A főtitkár az ENSZ első számú tisztviselője, fő igazgatási vezetője, a szervezet szimbóluma az egész világon, különösképp, mint a legfőbb nemzetközi közvetítő és béketeremtő. A főtitkár felhívja a világ figyelmét a főbb globális kérdésekre a fejlődéstől kezdve a leszerelésén át az emberi jogokig. Felhatalmazása van arra, hogy a Biztonsági Tanács figyelmét ráirányítsa mindazokra a problémákra, amelyek a nemzetközi biztonságot és a békét fenyegetik. A nemzetközi viták rendezésének elősegítése érdekében a főtitkár felléphet közvetítőként, vagy „csendes diplomáciát” folytathat a színfalak mögött.
A főtitkár pártatlansága az ENSZ egyik legfőbb erénye, lehetővé téve számára a preventív diplomáciát, hogy elejét vegye a nemzetközi viták keletkezésének, fokozódásának, terjedésének. A főtitkárnak vezető szerepe volt abban is, hogy újjászervezze és korszerűsítse az ENSZ működését, szorosan együttműködve a Közgyűléssel és más szervekkel biztosította, hogy a reformok mélyrehatóak és koordináltak legyenek. Így az ENSZ hatékonyabban tud megfelelni a tagállamok igényeinek.
A főtitkár az elnöke az ENSZ-rendszer Felsővezetői Koordináló Testületének (CEB), amely évente kétszer ülésezik, hogy biztosítsa a tevékenységek összehangolását a tagállamok általános céljai elérése érdekében számos kérdésben. A CEB magában foglalja 28 szervezet - köztük ENSZ alapok, programok, és szakosított intézmények, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (autonóm ügynökség az ENSZ égisze alatt), és a Kereskedelmi Világszervezet – első számú vezetőjét, képviselve az egész ENSZ rendszert.
Hogyan nevezik ki a főtitkárt?
A főtitkárt a Közgyűlés nevezi ki, a Biztonsági Tanács ajánlására. A főtitkár-választás alkalmával a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül bármelyik élhet vétójogával.
Az első két főtitkár a norvég Trygve Lie és a svéd Dag Hammarskjöld voltak. Az elmúlt 40 évben az országok között hallgatólagos megegyezés volt abban, hogy régiónként rotálják a főtitkári posztot. Így volt főtitkár Ázsiából (U Thant - Burma, ma Mianmar), Nyugat-Európából (Kurt Waldheim – Ausztria), Latin-Amerikából (Javier Pérez de Culléar – Peru), Afrikából (Boutros Boutros Ghali – Egyiptom, aki egy ciklust szolgált, és az előző főtitkár, Kofi Annan – Ghána). Bár hivatalosan nincs korlátozva, hogy egy főtitkár hány ötéves cikluson át szolgálhat, eddig két ciklusnál tovább senki sem volt hivatalban.
Áttekintés az ENSZ-rendszerről
Az ENSZ-rendszer Felsővezetői Koordináló Testületének (CEB) elnöke az ENSZ főtitkára. Tagjai az ENSZ főtitkára mellett az alábbi szervezetek első számú vezetői:
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the United Nations – FAO) a vidékfejlesztés vezető intézményeként működik az ENSZ-rendszerben. A mezőgazdasági fejlesztés, a jobb táplálkozás és az élelmiszerbiztonságra való törekvés – legyen mindenkinek mindenkor az aktív és egészséges élethez szükséges élelme - támogatásával azon munkálkodik, hogy enyhítse a szegénységet és az éhínséget.
A FAO-t 1945. október 16-án, egy konferencián alapították Quebec Cityben. 1981. óta ezt a napot évente élelmezési világnapként ünneplik.
A speciális FAO-programok segítik az országok felkészülését váratlan élelmiszerválságra, és szükség esetén segélyt nyújtanak. A FAO-nak egyidejűleg áltagosan mintegy 2000 területi projektje van. A FAO által támogatott mezőgazdasági és vidékfejlesztési beruházási projektekre több mint 300 millió dollárt költenek évente az adományozó intézmények és kormányok. A FAO kétéves költségvetése 2002/3-ban 651,8 millió dollár volt. A FAO-nak 3700 alkalmazottja van, akik a központban és a területen dolgoznak.
A FAO-t a tagállamok Konferenciája irányítja, amely kétévente ül össze. A Konferencia egy 49 tagú Tanácsot választ, amely a két ülés között az irányító testület.
Főigazgató: Dr. Jacques Diouf úr (Szenegál)
Központ: Viale delle Terme di Caracalla, 00100 Rome, Olaszország
Tel.: (39-06) 5705-1; Fax: (39-06) 5705-3152
E-mail: FAO-HQ__kukac__fao.orgInternet: www.fao.org
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA)
Az 1957-ben alapított Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency – IAEA) – amely az ENSZ égisze alatt működő autonóm intézmény – a világ központi kormányközi fóruma a tudományos és technikai együttműködés érdekében a nukleáris energia békés felhasználása területén.
Az Ügynökség technikai segítséget nyújt 137 tagállamának az önfenntartó tudományos nukleáris programok kifejlesztésében. Az Ügynökség munkájának csaknem fele olyan programokra összpontosít, amelyek olyan területeken alkalmazhatók, mint az élelmiszer- és mezőgazdaság, az egészségügy, az ipar és a vízügy, valamint a környezetszennyezés, különösen a tengereken.
Az IAEA abban is segíti az államokat, hogy igazolják azoknak a nemzetközi egyezményeknek betartását, amelyek a nukleáris anyagoknak katonai célokra történő felhasználását tiltják. Világszerte mintegy 250 ellenőr teljesít felügyeleti szolgálatot több mint 900 berendezésnél és más helyeken az IAEA Biztonsági Programja keretében.
Az IAEA felelőssége a nukleáris biztonság területén növekedett azáltal, hogy az atomerőművek száma gyarapodott, és a közvélemény a biztonsági aspektusokra koncentrál. Az IAEA alapvető biztonsági szabványokat dolgoz ki a sugárzás elleni védelemre, szabályzatokat és jogszabályokat ad ki speciális típusú műveletek gyakorlatára vonatkozóan, beleértve a radioaktív anyagok biztonságos szállítását. Sugárzási baleset esetén segíti a rendkívüli segélynyújtást a tagállamoknak.
Az IAEA irányító testülete az évente ülésező Általános Konferencia, amelyben valamennyi tagállam képviselve van. A 35 tagú Kormányzó Tanács rendszeresen ülésezik egész éven át.
Az IAEA-nak 2257 alkalmazottja van. Rendes költségvetése 2004-ban 268,5 millió dollár; önkéntes hozzájárulásokból további 74,8 millió dollárt terveznek.
Főigazgató: Mohamed ElBaradei úr (Egyiptom)
Központ: Vienna International Centre, Wagramerstrasse 5, P.O. Box 100, A-1400 Vienna, Ausztria
Tel.: (43-1) 2600-0; Fax: (43-1) 2600-7
E-mail: official.mail__kukac__iaea.orgInternet: www.iaea.org
Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO)
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization – ICAO) biztonságosabbá és könnyebbé teszi az egyik országból a másikba történő repülést. 1944-ben alapították, a légi közlekedés biztonságára, hatékonyságára és rendszerességére vonatkozó nemzetközi szabványokat és szabályokat fogad el, továbbá a polgári repülés valamennyi területén az együttműködés közvetítőjeként szolgál a 188 szerződő állam között.
Az ICAO közgyűlését, amely szuverén testülete, a 188 szerződő állam delegátusai alkotják, a Tanácsot pedig a közgyűlés által választott 36 ország képviselői. A közgyűlés háromévente legalább egyszer ülést tart és határoz az ICAO politikájáról, továbbá megvizsgál minden olyan ügyet, amelyet kifejezetten nem utalt a Tanács hatáskörébe. A Tanács az ICAO végrehajtó testülete, a közgyűlés utasításait hajtja végre.
Az ICAO 2003-as költségvetése 60,5 millió dollár volt. 800 alkalmazottja van.
Testület Elnöke: Roberto Kobeh González úr (Mexikó)
Főtitkár: Dr. Taïeb Chérif úr (Algéria)
Központ: 999 University Street, Montreal, Quebec H3C 5H7, Kanada
Tel.: (1-514) 954-8219; Fax: (1-514) 954-6077
E-mail: icaohq__kukac__icao.intInternet: www.icao.int
Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD)
A Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (International Fund for Agricultural Development - IFAD) – az 1974-es Élelmezési Világkonferencia döntése alapján 1977-ben létrehozott multinacionális pénzügyi intézmény - feladata az éhínség és a vidéki szegénység elleni küzdelem a világ alacsony jövedelmű és élelmiszerhiányban szenvedő régióiban.
Az IFAD fő célja erőforrások mobilizálása a fejlettebb élelmiszertermelés és jobb táplálkozás érdekében a szegények körében a fejlődő országokban. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika lakosságának legalább 20 százaléka szenved krónikus éhínségben és alultápláltságban, ezért az Alap figyelmének középpontjában a legszegényebb vidéki közösségek szükségletei állnak. Az Alap nagyon kedvezményes feltételek mellett ad kölcsönt. Számos intézménnyel működik együtt, beleértve a Világbankot, regionális fejlesztési bankokat, más regionális pénzügyi ügynökségeket és az ENSZ-intézményeket. Közülük számos intézmény társfinanszírozója az IFAD-projekteknek.
Az IFAD-ot kormányok önkéntes hozzájárulásaiból, speciális hozzájárulásokból, kölcsön visszafizetésekből és befektetési hozamokból finanszírozzák. Éves kötelezettségei projektekre és támogatásokra 450 millió dollár körül van. Az IFAD-nak mintegy 350 alkalmazottja van.
Az IFAD irányító testülete a Kormányzó Tanács a 163 tagállam képviselőiből áll, és évente ülésezik. A 18 tagból és 18 póttagból álló Végrehajtó Tanács az Alap működését felügyeli, és dönt a kölcsönökről és támogatásokról.
Elnök: Lennart Båge úr (Svédország)
Központ: Via del Serafico 107, 00142 Rome, Olaszország
Tel.: (39-06) 54-591; Fax: (39-06) 504-3463
Telex: 620330 IFAD
E-mail: ifad__kukac__ifad.org
Internet: www.ifad.org
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (International Labour Organization – ILO) 1919-ben alapították, alapokmánya a versailles-i szerződés része. 1946-ban az ILO vált az ENSZ-hez társult első szakosított intézménnyé.
Az ILO azon munkálkodik, hogy a dolgozó emberek számára elősegítse a társadalmi igazságosságot mindenütt. Nemzetközi munkaügyi politikát és programokat dolgoz ki, hogy előmozdítsa a munka- és életkörülmények javítását; nemzetközi munkaügyi szabványokat készít, amelyek a nemzeti hatóságoknak irányelvként szolgálnak e politika megvalósítása során; széles körű technikai együttműködési programot hajt végre, hogy segítse a kormányoknak az említett politika hatékony gyakorlati alkalmazását; továbbá képzést, oktatást és kutatást folytat a fenti erőfeszítések előmozdítása érdekében.
Az ILO egyedülálló a világszervezetek közt abban, hogy politikája kialakításában a dolgozók és munkáltatók képviselőinek a kormányokéval azonos beleszólása van. Három részlegből áll:
- A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia minden évben összehozza a kormányzat, a munkáltatók és a dolgozók képviselőit; elfogadja a költségvetést és nemzetközi munkaügyi szabványokat dolgoz ki;
- A Kormányzó Tanács kétszer ülésezik évente és irányítja az ILO működését, előkészíti a programot és költségvetést, továbbá megvizsgálja az ILO szabványok megsértésének eseteit;
- A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a Szervezet állandó titkárságaként szolgál.
Tanulmányok folytatására és képzésre a Nemzetközi Képzési Központban van lehetőség Torinóban, Olaszországban. Az ILO Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézetéhez (International Institute for Labour Studies) tartozik egy kutatási hálózat; látogató professzorai vannak, és ösztöndíjas programokat szervez; továbbá kiadványokat jelentet meg. 1969-ben, ötvenedik évfordulója alkalmából az ILO Nobel-békedíjat kapott.
Az ILO 2500 tisztviselőt és szakértőt alkalmaz genfi központjában és 49 területi irodájában világszerte. 2004/5-ben az ILO kétéves költségvetése 529 millió dollár felett volt.
Főigazgató: Juan Somavia úr (Chile)
Központ: 4, route des Morillons, CH-1211, Geneva 22, Svájc
Tel.: (41-22) 799-6111; Fax: (41-22) 798-8685
E-mail: ilo__kukac__ilo.org
Internet: www.ilo.org
Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO)
A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization – IMO), amely 1959-ben kezdett működni, az egyetlen olyan ENSZ-intézmény, amely kizárólag a biztonságosabb hajózással és tisztább óceánokkal foglalkozik.
A Szervezet fő célja a kormányok közötti együttműködés elősegítése a nemzetközi hajózásra ható technikai kérdésekben a célból, hogy a tengeri biztonságot és a navigációs hatékonyságot a legmagasabb szintre emeljék. Segíti a tengeri környezet védelmét a hajók és más vízi járművek által okozott szennyeződés megakadályozásával.
Az IMO több mint 40 nemzetközi egyezményt és szerződést, valamint jogszabályt és ajánlásokat dolgozott ki és valósított meg globálisan, amelyeket a kormányok elfogadtak. Ilyen például az életnek a tengeren való oltalmáról, a hajók általi tengerszennyezés megakadályozásáról, a tengerészek képzéséről és képesítéséről, a tengeren történő összeütközések megakadályozásáról szóló és más egyezmények.
Az IMO Nemzetközi Tengerjogi Intézetét (International Maritime Law Institute, Valletta, Málta) 1989-ben létesítették jogászok nemzetközi tengerjogi képzésére.
Az IMO Nemzetközi Tengerészeti Akadémiáját (International Maritime Academy, Trieszt, Olaszország) 1989-ben alapították, amely különféle tengeri tudományágakban szervez speciális rövid kurzusokat.
Az IMO 1983-ban, Malmőben (Svédország) alapította tengerészeti egyetemét (World Maritime University), amely adminisztrátorok, oktatók és más hajózással foglalkozó magas beosztású személyeknek nyújt felsőfokú képzést.
Az IMO irányító testülete, a közgyűlés, 163 tagállam képviselőiből áll, és kétévente ülésezik. Megválasztja a 40 tagú Tanácsot, amely az IMO végrehajtó szerve, amely évente kétszer ülésezik.
Az IMO kétéves költségvetése 2004/2005-re 46,2 millió dollár volt. Személyzete mintegy 300 fő.
Főtitkár: Efthimios E. Mitropolous úr (Görögország)
Központ: 4 Albert Embankment, London SE1 7SR, Anglia
Tel.: (44-0-207) 735-7611; Fax: (44-0-207) 587-3210
E-mail: info__kukac__imo.org
Internet: www.imo.org
A Bretton Woods-i Konferencia által 1944-ben létrehozott Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund – IMF):
- Előmozdítja a nemzetközi pénzügyi együttműködést;
- Támogatja az árfolyam-stabilitást és a szabályozott deviza-megállapodásokat;
- Segíti a multilaterális fizetési rendszer létrehozását és a devizakorlátozások megszüntetését;
- Átmenetileg pénzügyi források nyújtásával segíti a tagokat a fizetési mérlegük egyensúlyhiányának korrigálásában.
Az IMF pénzügyi forrásai elsősorban a 184 tagországának jegyzéseiből („kvótáiból”) állnak, amelyek jelenleg 212,7 milliárd SDR-t (Special Drawing Rights – különleges lehívási jogok) vagy megközelítően 293 milliárd dollárt tesznek ki. A kvótákat a tagok viszonylagos gazdasági méretére alapozott formula alapján határozzák meg. Az IMF-nek joga van nemzetközi pénzügyi tartalékokat képeznie és kihelyeznie a tagokhoz SDR formájában.
Az IMF fő pénzügyi szerepe abban áll, hogy ideiglenes hitelt nyújt fizetési mérleg problémákkal küszködő tagjainak. Az összeg, amelyet a tagok kölcsönvehetnek, korlátozott a kvótájukhoz viszonyított mértékben. Azok az országok, amelyek IMF pénzügyi támogatást kapnak hosszú évekig tartó gazdasági átalakító programjukhoz, kvótájuknak négy-ötszörösét is kölcsönvehetik.
Az IMF engedményes segítséget is ajánl az alacsony jövedelmű országoknak a kiemelt strukturális átalakítási szolgáltatásán (Enhanced Structural Adjustment Facility – ESAF) keresztül. Az ESAF finanszírozásra jogosult IMF tagok kvótájuknak maximum 190 százalékát vehetik kölcsön egy hároméves ESAF-megállapodás keretében. Kivételes körülmények esetén ez a határ maximum a kvóta 255 százalékáig növelhető.
Az IMF irányító testülete az évente ülésező Kormányzó Tanács, amelyben minden tagország képviselve van. A mindennapi munkát a 24 tagú Végrehajtó Tanács végzi. A Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság, amelynek 24 tagja a Kormányzó Tanács tagja, a hatáskörébe tartozó kérdésekben tanácsokkal segíti a Kormányzó Tanácsot.
Az IMF-nek mintegy 2650 főnyi személyzete van 140 országból, amelyet az ügyvezető igazgató irányit, akit a 24 tagú Végrehajtó Tanács nevez ki. Adminisztrációs költségvetése a 2003-as pénzügyi évre 746,4 millió dollár (nettó becsült visszafizetés).
Különféle egyéb tanulmányok mellett az IMF évente kétszer adja ki a Világgazdasági Kilátásokat (World Economic Outlook) és a Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentést (Global Financial Stability Report).
Ügyvezető igazgató: Dominique Strauss-Kahn úr (Franciaország)
Központ: 700 19th Street NW, Washington, D.C. 20431,USA
Tel.: (1-202) 623-7300; Fax: (1-202) 623-6278
E-mail: publicaffairs__kukac__imf.org
Internet: www.imf.org
Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU)
Az 1865-ben, Párizsban alapított Nemzetközi Távíró Egyesület (International Telegraph Union) 1934-ben vette fel a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union – ITU) nevet, és 1947-ben vált az ENSZ szakosított intézményévé.
Az Egyesület feladatai közé az alábbi területek tartoznak:
- Műszaki terület: a távközlési berendezések fejlesztésének és hatékony működésének támogatása a célból, hogy javítsák a telekommunikációs szolgáltatások hatékonyságát és a lakosság számára történő általános elérhetőségét;
- Fejlesztési terület: a telekommunikáció terén a fejlődő országok technikai segítésének támogatása és segítség felajánlása, a távközlés fejlesztéséhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrások mobilizálásának támogatása, az új telekommunikációs technológiák előnyei elterjesztésnek támogatása, hogy azt mindenki élvezhesse, bárhol is éljen;
- Irányvonal: nemzetközi szinten a telekommunikációval kapcsolatos kérdések tágabb értelemben - a globális információs gazdaság és társadalom keretében – történő kezelésének a támogatása.
Az ITU-nak 189 tagállama és 719 ágazati és társult tagja van (tudományos és ipari vállalatok, nyilvános és magán távközlési cégek, hírközlők, regionális és nemzetközi szervezetek). Legfelsőbb irányító szerve a négyévente ülésező meghatalmazotti értekezlet, amely megválasztja az évente ülésező 46 tagú ITU Tanácsot.
Az ITU kétéves költségvetése 2002/3-ban 342 millió svájci frank volt. 794 főnyi személyzete van.
Főtitkár: Dr Hamadoun Touré úr (Mali)
Központ: Place des Nations, CH-1211 Geneva 20, Svájc
Tel.: (41-22) 730-5111; Fax: (41-22) 733-7256
E-mail: itumail__kukac__itu.int
Internet: www.itu.int
Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF)
Az ENSZ Gyermekalapja (United Nations Children’s Fund – UNICEF) az ENSZ egyetlen szervezete, amely kizárólag a gyermekekkel foglalkozik, a gyermekek védeleméért, túléléséért és fejlődéséért munkálkodik a Gyermek jogairól szóló egyezmény keretei között. A közgyűlés által 1946-ban létrehozott UNICEF a háború utáni Európa gyermekeinek rendkívüli szükségleteit volt hivatott kielégíteni. Ma olyan programokat támogat, amelyek minden gyermek életének javítását célozzák, bárhol is éljenek, azonban megkülönböztetett figyelmet fordít a fejlődő országokban élőkre. Támogatja a Gyermek jogairól szóló egyezmény teljes megvalósítását, amelyet a Közgyűlés egyhangúlag fogadott el 1989-ben, és azóta majdnem minden tagállam ratifikált, továbbá az 1990-es Gyermekcsúcson elfogadott, a gyermekeket segítő 2000. évi célokat.
Más ENSZ-intézményekkel, a kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel, valamint saját világméretű hálózatával, az UNICEF támogatja az alacsony költségekkel járó közösségi programokat az egészségügy, a táplálkozás, az alapfokú oktatás, a víz és környezeti köztisztaság, valamint a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a fejlődés területén. Szószólója valamennyi gyermek, különösen a lányok emberi jogai tiszteletben tartásának. Az UNICEF veszélyhelyzetekben változatlanul nyújt segélyezési és rehabilitációs támogatást.
Az UNICEF 1965-ben Nobel-békedíjat kapott.
Az UNICEF-et egy 36 tagú Végrehajtó Tanács irányítja, amely meghatározza a politikai irányvonalat, áttekinti a programokat és elfogadja a költségvetést. A Közgyűlésnek jelent a Gazdasági és Szociális Tanácson keresztül. Az UNICEF-nek világszerte több mint 7000 alkalmazottja van 158 országban és területen.
Az UNICEF-et teljes mértékben önkéntes kormányzati és nem kormányzati hozzájárulásokból finanszírozzák; a programok összköltsége 2002-ben valamivel egy milliárd dollár felett volt. Legfőbb támogatói a kormányok. Emellett jelentős támogatást kap a magánszektortól is, valamint mintegy 6 millió egyéntől, akik az iparilag fejlett országokban a nemzeti bizottságokon keresztül adakoznak.
Legfontosabb kiadványa A világ gyermekeinek helyzete (The State of the World’s Children), amelyet évente adnak ki.
Végrehajtó igazgató: Ann M. Veneman asszony (Amerikai Egyesült Államok)
Központ: UNICEF House, United Nations, New York, NY 10017, USA
Telefon: (1-212) 326 7000; Fax: (1-212) 888 7465
E-mail: info__kukac__unicef.org
Internet: www.unicef.org
Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD)
Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáját (United Nations Conference on Trade and Development – UNCTAD) 1964-ben hozták létre a kereskedelmi és gazdasági fejlődés felgyorsítására, különösképp a fejlődő országokban. Az UNCTAD konferenciája - a legmagasabb szintű politika-csináló testülete, amely 192 tagállamból áll (beleértve a Szentszéket is) - négyévente ülésezik. Eddig 11 konferenciát tartottak: 1968 (Újdelhi), 1972 (Santiago), 1976 (Nairobi), 1979 (Manila), 1983 (Belgrád), 1987 (Genf), 1992 (Cartagena), 1996 (Midrand, Dél-Afrika), 2000 (Bangkok) és 2004 (Sao Paolo, Brazília).
Az UNCTAD az ENSZ-rendszerben a fejlődés és hozzákapcsolódó kérdések integrált kezelésének központja olyan területeken, mint a kereskedelem, pénzügy, technológia, beruházás és fenntartható fejlődés.
A Kereskedelmi és Fejlesztési Tanács az UNCTAD végrehajtó testülete, amely felelős az UNCTAD tevékenysége általános konzisztenciájának biztosításáért az elfogadott prioritásoknak megfelelően. Évente ülésezik, felügyeli a Titkárság munkáját.
Az UNCTAD éves működési költségvetése mintegy 45 millió dollár, amely az ENSZ rendes költségvetésének a része. A technikai együttműködési tevékenységet költségvetésen kívüli forrásokból finanszírozzák, amely körülbelül 24 millió dollárt tesz ki. Az UNCTAD-nak mintegy 400 alkalmazottja van. Főbb kiadványai: Kereskedelmi és fejlesztési jelentés (Trade and Development Report), Jelentés a nemzetközi beruházásokról (World Investment Report), Jelentés a legkevésbé fejlett országokról (Least Developed Countries Report), UNCTAD statisztikai kézikönyv (UNCTAD Handbook of Statistics), E-kereskedelmi és fejlesztési jelentés (E-commerce and Development Report), Tengeri szállítmányozási szemle (Review of Maritime Transport) és Gazdasági fejlődés Afrikában (Economic Development in Africa).
Főtitkár: Supachai Panitchpakdi úr (Thaiföld) ügyvezető
Központ: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Svájc
Tel.: (41 22) 907 1234; Fax: (41 22) 907 0043
E-mail: info__kukac__unctad.org
Internet: www.unctad.org
Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP)
Az 1965-ben alapított ENSZ Fejlesztési Program (United Nations Development Programme – UNDP) a fenntartható emberi fejlődést segítő támogatások legnagyobb multilaterális forrása a világon. Az ENSZ-rendszer által nyújtott legtöbb technikai segélyt az UNDP koordinálja.
Az UNDP-nek három kiemelkedő jelentőségű célja van:
- Támogassa az ENSZ-et abban, hogy a fenntartható emberi fejlődés hathatós és összetartó erejévé váljon;
- Saját erőforrásait a fenntartható emberi fejlődés olyan központi céljaira összpontosítsa, mint: a szegénység megszüntetése, a környezet regenerálása, munkahelyteremtés és a nők előrehaladása;
- Erősítse a nemzetközi együttműködést a fenntartható emberi fejlődés érdekében, és jelentős érdemi erőforrásként szolgáljon az együttműködés megvalósításában.
Irodáinak világméretű hálózatán keresztül az UNDP együtt dolgozik kormányokkal, szervezetekkel és emberekkel 166 fejlődő országban és területen. Az UNDP fő erőforrásainak (core resources) kilencven százaléka abba a 66 országba kerül, ahol a világ rendkívül szegény lakosságának 90 százaléka él. Az UNDP személyzetének 85 százaléka a fejlődő országokban dolgozik, ahol az embereknek segítségre van szüksége.
A UNDP hálózata összekapcsolja és koordinálja a globális és nemzeti erőfeszítéseket a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében.
Az UNDP pénzügyi erőforrásai elsősorban önkéntes hozzájárulásokból származnak. Ezek a hozzájárulások 1997-ben 760 millió dollárt tettek ki a fő erőforrásokban. Emellett további 1,4 milliárd dollárt kapott más finanszírozási formában a különféle UNDP által igazgatott alapokra és speciális fejlesztési célokra.
Az UNDP számos társult alapot irányít, többek között:
- ENSZ Önkéntesek Programja (United Nations Volunteer Programme – UNV)
- ENSZ Fejlesztési Alapja Nők számára (United Nations Development Fund for Women – UNIFEM)
- ENSZ Tőkefejlesztési Alap (United Nations Capital Development Fund – UNCDF)
Az UNDP-t 36 tagú Végrehajtó Tanács irányítja, amelyben mind a fejlődő, mind a fejlett országok képviselve vannak. Egyik főbb kiadványát, a Jelentést az emberi fejlődésről (Human Development Report) évente publikálják.
Adminisztrátor: Kemal Dervis úr (Törökország)
Központ: 1 UN Plaza, New York, NY 10017, USA
Tel.: (1-212) 906-5000; Fax: (1-212) 906-5001
E-mail: hq__kukac__undp.org
Internet: www.undp.org
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO)
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetét (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization – UNESCO) 1946-ban azért hozták létre, hogy az emberiség intellektuális és erkölcsi szolidaritására alapozva a tartós világbékét építse. Munkaterülete az oktatás, természettudományok, társadalom- és bölcsészettudományok, kultúra és kommunikáció.
Az UNESCO programjainak a célja a béke, az emberi- és fenntartható fejlődés kultúrájának támogatása. Programjai középpontjában áll: az oktatás mindenki számára történő elérése; nemzetközi tudományos programokon keresztül a környezeti kutatás támogatása; a kulturális identitás kifejezésének előmozdítása; a világ természeti örökségének védelme és fejlesztése; és az információ szabad áramlásának és a sajtószabadságnak a támogatása, valamint a fejlődő országok kommunikációs kapacitásának erősítése.
Az UNESCO 190 nemzeti bizottságot tart fenn, amelyeket 5000 UNESCO-társaság, -központ és -klub támogat. Több mint 350 nem kormányzati szervezettel van hivatalos kapcsolata, továbbá alapítványokkal, valamint nemzetközi és regionális hálózatokkal működik együtt.
Az UNESCO-nak 2145 alkalmazottja van. 2002/3-as kétéves költségvetése 554 millió dollár volt.
Az UNESCO irányító testülete a kétévente ülésező közgyűlés (General Conference), amelynek mindenegyes tagállam tagja. A Végrehajtó Tanács, amely a közgyűlés által választott 58 tagból áll, felelős a közgyűlés által elfogadott program felügyeletéért.
Főigazgató: Koïchiro Matsuura úr (Japán)
Központ: 7 Place de Fontenoy, 75352 Paris 07-SP, Franciaország
Tel.: (33-1) 4568-1000; Fax: (33-1) 4567-1690
E-mail: bpi__kukac__unesco.org
Internet: www.unesco.org
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP)
Az ENSZ Környezetvédelmi Programját (United Nations Environment Programme – UNEP) 1972-ben alapították. Küldetése a környezetről való gondoskodásban vezető szerep nyújtása és társas viszony ösztönzése oly módon, hogy a nemzeteknek és népeknek lehetővé váljon életminőségük javítása anélkül, hogy a jövő generációiét veszélyeztetnék.
A legfontosabb környezeti intézményként az UNEP dolgozza ki a globális környezeti napirendet, az ENSZ-rendszerben támogatja a fenntartható fejlődés környezeti dimenziójának egységes megvalósítását, továbbá a globális környezet hivatalos szószólójaként tevékenykedik. Az UNEP fő funkciói: a globális környezet állapotának elemzése, a környezetei trendek értékelése, fenyegető környezeti veszedelemről felkészülési tanácsot ad és korai figyelmeztető információt szolgáltat, a nemzetközi együttműködést és cselekvést ösztönzi és támogatja; elősegíti a nemzetközi környezeti jog kifejlesztését, beleértve az egyezmények közötti kölcsönös kapcsolatokat; előmozdítja az elfogadott nemzetközi normák és előírások megvalósítását és ösztönzi a közös cselekvést a kialakulóban lévő környezeti kihívásokra adandó válasz kialakításában; koordinálja a környezettel kapcsolatos tevékenységet az ENSZ-rendszerben; a Globális Környezeti Eszközt (Global Environment Facility) megvalósító intézményeként szolgál; támogatja a környezeti tudatosságot és együttműködést a társadalom valamennyi területén; hatékony összekötőként szolgál a tudományos közösség és a politikacsinálók között; környezetpolitikai és tanácsadási szolgáltatást nyújt az intézményépítés kulcs területein kormányoknak és intézményeknek.
Kiadványai között megemlítendő a kétévente kiadott Globális Környezeti Kilátások (Global Environment Outlook), amely átfogó képet ad a regionális környezeti gondokról, az azokra adandó válaszokról, továbbá modellezési eljárások alkalmazásával a lehetséges jövőről.
Az UNEP kormányzó testülete, a Kormányzó Tanács 58 ország képviselőiből áll, évente tanácskozik. Az UNEP programjait a Környezeti Alapból finanszírozzák, amelyet kormányoktól származó önkéntes hozzájárulásokból töltenek fel és kiegészítik alapítványi vagyonokból, továbbá egy kis összeggel az ENSZ rendes költségvetéséből. Az Alap 2003-4-es kétéves költségvetése 130 millió dollár volt. Az UNEP-nek 605 munkatársa van.
Végrehajtó igazgató: Achim Steiner úr (Németország)
Központ: PO Box 30552, United Nations Avenue, Gigiri, Nairobi, Kenya
Tel.: (254-20) 621234; Fax: (254-20) 624489/90
E-mail: cpiinfo__kukac__unep.org
Internet: www.unep.org
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR)
Az ENSZ Közgyűlése által 1951-ben létrehozott ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (Office of the High Commissioner for Refugees – UNHCR) feladata, hogy vezesse azokat a nemzetközi akciókat, amelyek a menekülteket védik világszerte, és a menekültprobléma megoldására vonatkoznak. Létrehozása óta az UNHCR mintegy 50 millió menekültet segített, amelyért 1954-ben és 1981-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
Az UNHCR legfontosabb feladata az - az un. "nemzetközi védelem" - hogy biztosítsa a menekültek alapvető emberi jogainak a védelmét, beleértve az a képességüket, hogy politikai menedékjogért folyamodjanak, továbbá biztosítsa, hogy akarata ellenére senkit sem térítenek vissza egy olyan országba, ahol üldöztetésnek van kitéve. Az UNHCR előmozdítja a nemzetközi menekültügyi egyezményeket, ellenőrzi, hogy a kormányok betartják-e nemzetközi törvényeket, továbbá anyagi támogatást nyújt a menekülő civileknek, mint például élelmiszer, víz, lakás és orvosi ellátás. Az UNHCR hosszú távú megoldást keres a menekültek számára önkéntes hazatérésen keresztül vagy az abba az országba történő integráció révén, amelyben először kértek politikai menedékjogot, vagy egy harmadik országban történő letelepedés révén.
2003-ra, több mint 5000 alkalmazottal 254 irodában 115 országban, a Főbiztosság 20 millió emberről gondoskodik, beleértve menekülteket, visszatérőket és saját országukban "otthonukból elüldözötteket". Több mint 700 kormányzati, kormányközi és nem kormányzati (NGO) partner működik együtt az UINHCR-ral. Ezek közül 143 nemzetközi NGO és 404 nemzeti NGO.
A Főbiztos programját a 64 ország képviselőiből álló végrehajtó bizottság fogadja el és felügyeli. A programokat - főleg kormányoktól származó - önkéntes hozzájárulásokból finanszírozzák, azonban más csoportok is támogatják, beleértve magánszemélyeket és magánszervezeteket. Az UNHCR korlátozott támogatást kap az ENSZ rendes költségvetéséből - teljes költségvetésének csak mintegy 2 százalékát - amelyet kizárólag adminisztrációs költségekre használnak. A 2003-as költségvetés összesen mintegy 1,18 milliárd dollárt tett ki.
Főbiztos: António Guterres úr (Portugália)
Központ: Case Postale 2500, CH-1211 Geneva 2, Svájc
Tel.: (41-22) 739-81111; Fax: (41-22) 739-7314/15/16
E-mail: hqpi00__kukac__unhcr.ch
Internet: www.unhcr.org
Az ENSZ Emberi Települések Központja (UN-Habitat)
Az ENSZ Emberi Települések Programja (United Nations Human Settlements Programme – UN-HABITAT), korábban az ENSZ Emberi Települések Központja (United Nations Centre for Human Settlements) a fenntartható emberi településfejlesztést támogatja politikaformáláson, kapacitásépítésen és az ismeretek bővítésén keresztül, valamint a kormányok és a polgári társadalom közötti partnerség erősítésén keresztül.
1996-ban a Közgyűlés a UN-HABITAT-ot jelölte ki a Habitat Napirend – az emberi településekkel foglalkozó második ENSZ-konferencia által elfogadott globális akcióprogram - megvalósításának központjává. Az 1978-ban létrehozott UN-HABITAT – amely az ENSZ-családon belül az emberi települések fejlesztésével kapcsolatos tevékenységek koordinációját vezető intézmény – elsődlegesen a következő két területre koncentrál: megfelelő lakhatás mindenki számára; és fenntartható városfejlesztés.
A UN-HABITAT támogatja a kormányokat, a helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) és a magánszektort, és partnerségben együttdolgozik velük. Technikai programjai és projektjei a kérdések széles körére koncentrálnak, beleértve a nyomornegyedek feljavítását, a városi szegénység csökkentését, katasztrófák utáni újjáépítést, városi vízellátást és csatornázást, valamint a hazai pénzügyi erőforrások mobilizálását lakásellátásra. E programok nagy részét más bilaterális támogató ügynökségekkel partnerségben valósítják meg.
A UN-HABITAT-ot az 58 tagú Kormányzó Tanács irányítja, amely minden második évben ülésezik. A 2202/3-as kétéves időszakra közel 300 millió dollár költségvetési előirányzatot hagytak jóvá, amely nem tartalmazza az időszakra vonatkozó végső kiadásokat. A Program két fontosabb kiadványa: Globális jelentés az emberi településekről (Global Report on Human Settlements), amely teljes áttekintést nyújt az emberi települések helyzetéről világszerte, és a Világ nagyvárosainak a helyzete (State of World's Cities).
A UN-HABITAT azért is felelős, hogy segítse a nemzetközi közösséget a Millenniumi Fejlesztési Célokban megfogalmazott feladat végrehajtásában: 100 millió nyomornegyedekben élő ember életének javítása 2020-ra.
Megbízott végrehajtó igazgató: Anna Kajumulo Tibaijuka asszony (Tanzánia)
Központ: PO Box 30030, 00100 Nairobi GPO, Kenya
Tel.: (254-20) 621-234; Fax: (254-20) 624-266/267
E-mail: infohabitat__kukac__unhabitat.org
Internet: www.unhabitat.org
Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO)
Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetét (United Nations Industrial Development Organization – UNIDO) az ENSZ Közgyűlése hozta létre 1966-ban. 1985-ben vált az ENSZ szakosított intézményévé azzal a feladattal, hogy mozdítsa elő az iparfejlesztést és együttműködést. Jelenleg 170 ország tagja. Minden második évben összeül az Általános Konferencia, amely elfogadja az UNIDO költségvetését és munkaprogramját, továbbá kinevezi a főigazgatót.
Az UNIDO tevékenysége két fő területre csoportosítható:
- Az ipari kapacitások erősítése; és
- Tisztább és fenntartható iparfejlesztés.
Az UNIDO központjában mintegy 530 fő dolgozik, 100 fő területi irodákban és több mint 1800 szakértőt alkalmaz világszerte rövid és hosszú távú megbízatással. A 2002/3-as kétéves költségvetése 133 millió dollár volt. További pénzeket mobilizálnak multilaterális és bilaterális forrásokból.
Főigazgató: Kandeh Yumkella úr (Sierra Leone)
Központ: Vienna International Centre, A-1400 Vienna, Ausztria
Tel.: (43-1) 26026; Fax: (43-1) 269-2669
E-mail: unido__kukac__unido.org
Internet: www.unido.org
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC)
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (United Nations Office on Drugs and Crime - UNODC) - korábban a Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalt (Office for Drug Control and Crime Prevention ) - amelyet 1997-ben hoztak létre arra a célra, hogy növelje az ENSZ-nek a kábítószer-ellenőrzés, bűnmegelőzés és terrorizmus egymással kölcsönösen összefüggő kérdéseivel foglalkozó kapacitását. A Hivatal kábítószerügyi programból és bűnügyi programból áll.
A kábítószerügyi program felelős az ENSZ valamennyi kábítószer-ellenőrzési tevékenységének koordinálásáért és vezetéséért. E területen a technikai tapasztalatok letéteményese, technikai tanácsadást nyújt a tagállamoknak kábítószer-ellenőrzési ügyekben. Megbízatását nemzeti, regionális és globális szinten végzi területi hivatalok hálózatán keresztül.
A bűnügyi program a bűnmegelőzés és bűntető jog területén folyó tevékenységekért felelős központi egység. Különös figyelmet fordít a nemzetközi szervezett bűnözés, az illegális emberkereskedelem, pénzügyi bűnözés és a terrorizmus elleni harcra.
A UNODC-nak mintegy 500 alkalmazottja van, akik nemzeti, regionális és globális szinten tevékenykednek világszerte 22 területi irodából álló hálózaton keresztül, valamint összekötő irodákon keresztül New Yorkban és Brüsszelben. A 2002/3-as költségvetés 181,9 millió dollár, ebből 166,4 millió dollár a kábítószerügyi programra és 15,5 millió dollár a bűnügyi programra. A kábítószerügyi program forrásainak 90 százalékát, a bűnügyi programnak 49 százalékát várják önkéntes hozzájárulásokból, a maradékot pedig az ENSZ rendes költségvetéséből.
Végrehajtó igazgató: Antonio Maria Costa úr (Olaszország)
Központ: Vienna International Centre, Wagramerstrasse 5, P.O. Box 500, A-1400 Vienna, Ausztria
Tel.: (43-1) 26060-0; Fax: (43-1) 26060 5866
E-mail: unodc__kukac__unodc.org
Internet: www.unodc.org
Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA)
A közgyűlés által 1969-ben alapított ENSZ Népesedési Alapja (United Nations Population Fund – UNFPA) a fejlődő országoknak nyújtandó népesedési támogatás legnagyobb multilaterális forrása.
Az UNFPA három legfontosabb programterülete:
A nők reproduktív egészsége, beleértve a családtervezést és a nemi egészségügyet, amelyek abban segítik az embereket, hogy kívánt nagyságú családjuk legyen, nagyobb szabadságuk legyen életük tervezésében, továbbá hozzájárulnak a lassúbb és kiegyensúlyozottabb népességnövekedéshez;
Népesedési és fejlesztési stratégiák, amelyek a fejlődő államokat vezérlik népesedési kérdéseket is tartalmazó politikájuk kidolgozásában, és támogatják őket népük életminőségének javítására irányuló stratégiájuk megtervezésében oly módón, hogy segítik őket adatgyűjtéssel és a fenntartható fejlődést támogató politikával;
A nők egyenlőségét, a népesedés és a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi megegyezést, valamint a világ népességének mielőbbi stabilizálását támogató politika képviselete.
Az UNFPA az ENSZ Közgyűlése alá rendelt szerv, ugyanaz a Végrehajtó Tanácsa, mint az UNDP-nek. Az UNDP területi irodái és az UNFPA képviselői végzik az Alap munkáját. Az UNFPA-t teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból finanszírozzák, amelyek 2002-ben közel 261,1 millió dollárt tettek ki, ehhez jött még 113 millió dollár meghatározott tevékenységekre előirányozva.
Az UNFPA segélyprogramjának 64 százalékát reproduktív egészségügyre fordítják, beleértve a biztonságos anyaságot, a családtervezést és nemi egészségügyet, továbbá a serdülőkori reproduktív egészségügyi módszerek finomítására, az anyahalandóság csökkentésére, menekültügyi helyzetekben rendkívüli segélynyújtásra és a HIV/AIDS probléma kezelésére. Közel 20 százalékot fordítanak népesedési és fejlesztési stratégiára, hogy biztosítsák a társadalmi-gazdasági fejlődés és a népesedési dinamika közötti egyensúlyt információszolgáltatással, ezáltal befolyásolván a népesedéspolitikát és kiépítvén népesedéstervezési nemzeti kapacitást. A megmaradó összeget a népesedésügyhöz erőforrások és politikai elkötelezettség mobilizálásának támogatására használják, amelyek kapcsolódnak a nemzetközileg elfogadott célokhoz, beleértve a Millenniumi Fejlesztési Célokat. Az Alapnak 972 főnyi személyzete van.
Végrehajtó igazgató: Thoraya Ahmed Obaid asszony (Szaud-Arábia)
Központ: 220 East 42nd Street, New York, NY 10017, USA
Tel.: (1-212) 297-5000 - Fax: (212) 370-0201
E-mail: hq__kukac__unfpa.org
Internet: www.unfpa.org
Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten(UNRWA)
Az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát a Közel-Keleten (United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East – UNRWA) a Közgyűlés 1949-ben hozta létre, hogy a térség kormányaival együttműködve segítse a palesztin menekülteket. Mandátumát időszakonként hosszabbítják meg.
Az UNRWA eredetileg 750 ezer palesztin menekültnek nyújtott rendkívüli segélyt, akik az 1948-as arab-izraeli konfliktus eredményeképp elveszítették otthonukat és megélhetésüket. Ma elsősorban ez nyújtja az alapvető szolgáltatásokat - oktatás, egészségügy, segély és szociális szolgáltatásokat - a Közel-Keleten nyilvántartott több mint 4,1 millió palesztin menekültnek. Ebből mintegy 1,3 millió él a Hivatal által ellátott 59 menekülttáborban, Jordániában, Libanonban, Szíriában, a Gáza övezetben és Ciszjordániában.
A Hivatal rendkívüli segélyműveleteket is végzett az elfoglalt palesztin területeken az ottani viszályok legkegyetlenebb hatásainak a csökkentése érdekében.
Az UNRWA műveleteit a Gáza övezetben és Ammanban (Jordánia) lévő központjai felügyelik és támogatják. A főbiztost, aki közvetlenül az ENSZ Közgyűlésnek jelent, egy Tanácsadó Bizottság segíti, amelynek tagjai: Belgium, Egyiptom, Franciaország, Japán, Jordánia, Libanon, Szíria, Törökország, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselője.
A több mint 100 tagú nemzetközi személyzet mellett az UNRWA több mint 24200 főt – főleg palesztin menekülteket - alkalmaz a területen. Az UNRWA majdnem teljes mértékben önkéntes adományokból fedezi rendes és rendkívüli akcióit. A legtöbb hozzájárulás készpénzben történik, 7 százalék viszont természetben - főleg élelmiszer adományok a rászoruló menekültek közti szétosztásra. A rendes költségvetés 2003-ban 344 millió dollár volt.
Főbiztos: Karen Koning AbuZayd asszony (USA)
Központ (Amman, Jordánia)
Bayader Wadi Seer, P.O. Box 140157, Amman 11814, Jordánia
Tel.: (962 6) 582 6171-6;
Fax: (962 6) 582 6177
E-mail: jorpio__kukac__unrwa.org
Központ (Gáza)
Gamal Abdul Nasser Street, Gáza City
Tel.: (972 8) 677 7333; Fax: (972 8) 677 7555
E-mail: unrwa-pio__kukac__unrwa.org
Internet: www.unrwa.org
Egyetemes Postaegyesület (UPU)
Az Egyetemes Postaegyesületet (Universal Postal Union – UPU) az 1874-es Berni Szerződés hozta létre. Az UPU 1948-ban lett az ENSZ szakosított intézménye.
Az UPU jelentős vezető szerepet játszik a postai szolgáltatások folyamatos újjáélesztésének támogatásában. 190 tagországgal a postaszolgálatok közötti együttműködés elsődleges motorja. Ahol szükséges, tanácsot ad, közvetít, és technikai segítséget nyújt. Főbb céljai közt található az egyetemes postai szolgáltatás támogatása, a postai szállítmányok volumenének növelése a korszerű postai termékek és szolgáltatások biztosításán keresztül, az ügyfeleknek nyújtandó postai szolgáltatás minőségének javítása. Ezzel teljesíti az UPU az emberek közötti kommunikáció elősegítését és fejlesztését célzó alapvető küldetését.
Az UPU indikatív díjszabást állapít meg, valamint a levélpostai küldemények minimális és maximális súlyát, méretét és elfogadásának feltételeit, amelyek magukba foglalják az expressz és nem expressz küldeményeket, leveleket és légipostát, képeslapokat, nyomtatványokat és kis csomagokat.
Az UPU legfelsőbb szerve a Kongresszus, amely ötévente ülésezik, kidolgozza az UPU általános tevékenységi programját, és megállapítja a költségvetést. A huszonegyedik Kongresszust 1994-ben, Szöulban, a huszonkettedik Kongresszust 1999-ben Pekingben, a huszonharmadikat 2004-ben Bukarestben tartották.
Az UPU kétéves költségvetése 2001/2-ben 71,4 millió svájci frank volt. Központjában mintegy 150 fő dolgozik.
Főigazgató: Edouard Dayan úr (Franciaország)
Központ: Weltpoststrasse 4, Caste Postale 3000, Berne 15, Svájc
Tel.: (41-31) 350-3111; Fax: (41-31) 350-3110
E-mail: info__kukac__upu.int
Internet: www.upu.int
A Világbank (World Bank – WB) öt intézményből áll: a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (International Bank for Reconstruction and Development – IBRD) 1945-ben hozták létre; a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (International Finance Corporation – IFC) 1956-ban alapították; a Nemzetközi Fejlesztési Társaságot (International Development Association – IDA) 1960-ban hozták létre; a Multilaterális Befektetési Garancia Alapot (Multilateral Investment Guarantee Agency – MIGA) 1988-ban alapították; és a Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központot (International Centre for Settlement of Investment Disputes - ICSID) 1966-ban.
Mind az öt intézetnek az a közös célja, hogy a szegény nemzetek gazdaságának megerősítésén keresztül csökkentsék a szegénységet világszerte . A cél - a Millenniumi Fejlesztési Célokkal összhangban - az emberek életszínvonalának javítása a gazdasági növekedésen és fejlesztésen keresztül. A Bank kölcsönügyleteit és kapacitásépítő tevékenységét a fejlesztés két alappilléréhez igazítja: befektetést, munkahelyteremtést és fenntartható növekedést ösztönző feltételek kialakítása; befektetés szegény emberekbe és felemelkedésük segítése, hogy részt vehessenek a fejlesztésben.
A Világbank 184 tagállam tulajdonában van, irányító testülete a Kormányzó Tanács, amelyben valamennyi tagállam képviseltetve van. A mindennapi működést egy kisebb csoportra, az Igazgatótanácsra bízzák, amelynek az elnöke a Bank elnöke, az Igazgatótanács elnökeként. A Banknak mintegy 10 ezer alkalmazottja van.
2003-ban a Világban Csoport 18,5 milliárd dollárt fordított projektekre több mint 100 fejlődő országban. A Világbank egyik legfontosabb kiadványa a Fejlődési Világjelentés (World Development Report), amelyet évente adnak ki.
Elnök: Robert B. Zoellick úr (USA)
Központ: 1818 H Street NW, Washington, D.C. 20433,USA
Tel.: (1-202) 473-1000; Fax: (1-202) 477-6391
E-mail: pic__kukac__worldbank.org
Internet: www.worldbank.org
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD)
Az IBRD (International Bank for Reconstruction and Development) alapokmányát a Bretton Woods-i Konferencián parafálták 1944-ben. A Bank 1946-ban kezdett el működni. A Bank célja, hogy a közepes jövedelmű és a hitelképes szegényebb országokban csökkentse a szegénységet a fenntartható fejlődés kölcsönökkel és garanciákkal történő elősegítésével - beleértve az elemzési és tanácsadási szolgáltatásokat. Az IBRD nem törekszik a profit maximalizálására, azonban 1948 óta mindenegyes évben nettó jövedelemre tett szert.
A Bank majdnem minden pénzét a nemzetközi pénzpiacokon az AAA minősítésű kötvények és más értékpapírok értékesítésével szerzi. A Bankhoz történő csatlakozáskor az országok által befizetett összeg kevesebb, mint az IBRD pénzalapjainak az 5 százaléka, azonban a Bank ezt az alapítása óta mintegy 383 milliárd kölcsönre növelte.
A 2003-as pénzügyi évben a Bank új kölcsönkötelezettségei 11,2 milliárd dollárra nőttek, amelyek 99 új projektet finanszíroznak 37 országban.
Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA)
Az IDA (International Development Association) hiteleken keresztül segíti a legszegényebb országokban a szegénység csökkentését olyan kölcsönökkel, amelyek kamata nulla, 10 éves a türelmi idejük és 35-40 éves a futamidejük. 1960-ban történt alapítása óta az IDA 142 milliárd dollár kamatmentes hitelt nyújtott a világ 81 legszegényebb országának, amelyekben 2,5 milliárd ember él.
Az IDA pénzügyi forrásainak jelentős része az adományozó kormányok hozzájárulásaiból származik. Ezek a hozzájárulások elsősorban a gazdagabb IDA tagoktól jönnek, de a donor országok között néhány olyan ország is van, amelyek jelenleg IBRD kölcsönt kapnak. A donor országokat minden harmadik évben felkérik az IDA alapok „feltöltésére”. Az IDA alapítása óta 13 feltöltés volt. Az adományozók (donorok) képviselői ("IDA képviselők") 2002 júliusában fejezték be a tárgyalásokat az IDA 13. feltöltéséről és elfogadták az előre jelzett programokat és finanszírozási szükségleteik kereteit. Ez a feltöltés tette lehetővé 18 milliárdnyi SDR (mintegy 23 milliárd dollár) lekötését 2002. július 1-jétől kezdve három évre a szegény IDA tagok számára.
A 2003-as pénzügyi évben az IDA kölcsönei 7,3 milliárd dollárt tettek ki 141 új projektre 55 országban.
Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC)
Az IFC (International Finance Corporation) a legnagyobb multilaterális tőke és kölcsönforrás a fejlődő országok magánszektora projektjeinek finanszírozására. Finanszírozza és tanácsokkal segíti a magánszektor vállalkozásait és projektjeit a fejlődő országokban, partnerségben a magán befektetőkkel. Tanácsadói munkáján keresztül az IFC segíti a kormányokat is olyan feltételek kialakításában, amelyek ösztönzik mind a hazai, mind a külföldi magán megtakarítások és befektetések beáramlását.
A gazdasági fejlesztés előmozdítására összpontosít a termékeny vállalkozások és hatékony pénzpiacok növekedésének ösztönzésén keresztül a tagországokban. Az IFC csak olyan beruházásokban vesz részt, amelyekhez - a piaci befektetők szerepét kiegészítő - sajátos módon tud hozzájárulni. Katalizátor szerepet is játszik, ösztönözve és mobilizálva a magánbefektetéseket a fejlődő világba, demonstrálva, hogy a befektetések nyereségesek lehetnek ott is.
Az IFC különálló egység a Világbank Csoporton belül, pénzügyi alapjai különállóak az IBRD alapjaitól. A 2003-as pénzügyi évben elkötelezettségei 3,9 milliárd dollárt tettek ki 204 vállalatnál 64 országban. Portfoliója összesen 23,4 milliárd dollár, beleértve 6,6 milliárd dollár konzorciális hitelt.
Multilaterális Befektetési Garancia Alap (MIGA)
A MIGA (Multilateral Investment Guarantee Agency) alapításának a célja az volt, hogy ösztönözzék a külföldi magántőke beáramlását a fejlődő országokba azáltal, hogy mérsékelik a befektetéssel járó főbb politikai kockázatokat ezekben az országokban. Erről úgy gondoskodik, hogy biztosítást (garanciát) nyújt a külföldi magánbefektetőknek nem üzleti jellegű (például politikai) kockázatokra pénzátutalás, kisajátítás, valamint háború és polgári zavargások esetén a fejlődő országokban. Technikai segítségnyújtást is végez, segíti az országokat a befektetési lehetőségekre vonatkozó információ megosztásában.
A MIGA jegyzett tőkéje a 157 tagországból származik. A 2003-as pénzügyi évben mintegy 1,4 milliárd dollárnyi garanciát vállalt, amely része az 1988-ban történt alapítása óta vállalt 12,4 milliárd dollárnyi garanciának.
A MIGA sikeresen támogatta a fejlődő országokba történő tőkeáramlást. Több mint 650 garanciát vállalt, amellyel több mint 50 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi tőkebefektetést segített elő 85 fejlődő országban.
Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központ (ICSID)
Az ICSID (International Centre for Settlement of Investment Disputes) egyeztetéseken és választott bírósági eljárásokon keresztül segíti a befektetési viták rendezését kormányok és külföldi magánbefektetők között. Az államok és más államok állampolgárai közötti befektetési viták rendezésére vonatkozó 1966-os egyezmény alapján hozták létre a Központot. Az egyezményt 2003 novemberéig 140 ország ratifikálta. A Központ igénybevétele önkéntes, azonban ha a felek egyszer beleegyeztek a választott bírósági eljárásba, egyik sem vonhatja vissza egyoldalúan a beleegyezést.
A Központ autonóm szervezet, amelynek szoros kapcsolatai vannak a Bankkal, továbbá valamennyi tagja egyben a Banknak is tagja. Adminisztrációs Tanácsának, amelynek elnöke a Bank elnöke, mindenegyes országból - amelyek ratifikálták az egyezményt - egy képviselője van.
Élelmezési Világprogram (WFP)
Az ENSZ-rendszer élelmezési segélyezési szervezete az Élelmezési Világprogram (World Food Programme – WFP) a legnagyobb multilaterális élelmezési segélyszervezet a világon, évente mintegy 4 millió tonnányi élelmiszersegély kezeléséért felelős. Az 1963-ban alapított WFP mandátuma a szegény emberek segítése a fejlődő országokban az éhínség és nyomor elleni küzdelem révén. Az élelmiszersegélyt a gazdasági és szociális fejlődés támogatására használja. Sürgős esetekben a WFP gyors, életfenntartó segélyt nyújt a természeti és az emberek által okozott katasztrófák, valamint a háborúk áldozatainak.
A Program globális iskolai étkeztetési kampánya biztosítani igyekszik azt, hogy a világ 300 millió rosszul táplált gyermekét etessék és oktassák. Vészhelyzetekben a WFP gyors, létfenntartó segélyről gondoskodik háborúk és természeti vagy ember által okozott katasztrófák áldozatai számára. 2002-ben erőforrásainak 57 százalékát használták fel rendkívüli segélyekre, 26 százalékát pedig késleltetett segélyekre és helyreállítási munkálatokra. Jóllehet a WFP élelmiszer ellátmányának nagy részét természetben ajánlják fel az adományozó országok, emellett több mint 300 millió dollárért vásárol a WFP multilaterális és kétoldalú készpénzforrásokat felhasználva. Több terméket és szolgáltatást vásárol a fejlődő országoktól, mint bármely más ENSZ-intézmény vagy program - csak 2002-ben 204 millió dollárnyit.
A WFP-nek több mint 9000 főnyi személyzete van, amelynek nagy része a területen dolgozik. 2002-ben közel 3,7 millió tonna élelmiszert szállított 72 millió embernek 82 országba. 2003-ban a WFP 110 millió embernek juttatott élelmiszersegélyt - amely rekordnak számít 40 éves történetében - a bőkezű hozzájárulásoknak köszönhetően 4,3 milliárd dolláros költségvetéséhez. Irakban indította el eddigi legnagyobb humanitárius műveletét, emellett az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb élelmiszerkatasztrófája által sújtott afrikai kontinensen mintegy 40 millió embert élelmez.
A WFP-t a 36-tagú Végrehajtó Tanács irányítja, mely tagjainak felét az ECOSOC, másik felét a FAO választja. A Tanács évente négyszer ülésezik, felügyeli a WFP humanitárius és élelmiszersegély tevékenységét.
Végrehajtó igazgató: Josette Sheeran asszony (USA)
Központ: Via Cesare Giulio Viola 68, Parco dei Medici, 00148 Róma, Olaszország
Tel.: (39-06) 6513-1; Fax: (39-06) 6513 2840
E-mail: wfpinfo__kukac__wfp.org
Internet: www.wfp.org
Egészségügyi Világszervezet (WHO)
Az 1948-ban alapított Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) az egészségügy területén dolgozó legfontosabb ENSZ-intézmény. Célja, hogy mindenki az egészség lehető legmagasabb szintjét érje el.
Fő funkciói:
- Világszintű iránymutatás adása az egészségügy területén;
- Együttműködés a kormányokkal a nemzeti egészségügyi programok tervezésében, irányításában és értékelésében;
- Megfelelő egészségügyi technológia, információ és szabványok kifejlesztése és átadása.
A WHO irányító testülete a 192 tagállamból álló közgyűlés (beleértve a Cook szigeteket is), amely minden évben ülésezik. Döntéseit és politikáját a Végrehajtó Testület valósítja meg, amely kormányok által kinevezett 32 egészségügyi szakemberből áll, évente kétszer ülésezik.
A WHO-nak mintegy 3500 alkalmazottja van. 2002/3-ban a WHO kétéves költségvetése 935,7 millió dollár volt.
A WHO regionális irodái: Brazzaville, Kongó; Washington D.C., USA; Kairó, Egyiptom; Koppenhága, Dánia; Újdelhi, India; és Manila, Fülöp-szigetek.
Főigazgató: Dr Margaret Chan asszony (Kína)
Központ: 20 Avenue Appia, CH-1211 Geneva 27, Svájc
Tel.: (41-22) 791-2111; Fax: (41-22) 791-3111
E-mail: inf__kukac__who.int
Internet: www.who.int
Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO)
A Szellemi Tulajdon Világszervezetét (World Intellectual Property Organization – WIPO) 1970-ben alapították, 1974-ben lett az ENSZ szakosított intézménye. Célja a szellemi tulajdon védelmének támogatása az egész világon a 179 tagállammal való együttműködésen keresztül, továbbá az Uniók közötti Adminisztratív együttműködés biztosítása, amelyeket a szellemi tulajdon területén nyújtandó védelmére hoztak létre.
Az így alapított legfontosabb uniók a Párizsi és Berni Unió.
- A Párizsi Unió hivatalosan a Nemzetközi Unió az Ipari Tulajdon védelmére;
- A Berni Unió hivatalosan Nemzetközi Unió az Irodalmi és Művészeti Alkotások Védelmére.
A szellemi tulajdonnak két fő ága van: ipari tulajdon, amely főleg újításokat, védjegyeket, ipari terveket és az eredet megjelölést foglal magába; és a szerzői jog, amely főleg irodalmi, zenei, művészi, fotó és audiovizuális munkákra vonatkozik. A WIPO 23 nemzetközi egyezményt adminisztrál, beleértve 16 ipari tulajdonra és 6 szerzői jogra vonatkozót.
A WIPO három irányító testülete: a kétévente ülésező közgyűlés, amely a WIPO azon tagállamainak képviselőiből áll, amelyek tagjai a Párizsi és/vagy a Berni Uniónak; a konferenciát valamennyi tagállam képviselője alkotja, és szintén kétévente ülésezik; és az évente ülésező 79 tagú Koordinációs Bizottság, amely évente ülésezik.
A WIPO programját és költségvetését az irányító testületek fogadják el kétévente. A WIPO 2004/5-ös kétéves költségvetése megközelítően 639 millió svájci frank. A WIPO-nak mintegy 950 alkalmazottja van 90 országból.
Főigazgató: Dr. Kamil Idris (Szudán)
Központ: 34 Chemin des Colombettes, PO Box 18, 1211 Geneva 20, Svájc
Tel.: (41-22) 338-9111; Fax: (41-22) 733-5428
E-mail: publicinf__kukac__wipo.int
Internet: www.wipo.int
Meteorológiai Világszervezet (WMO)
A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization – WMO), amely 1951-ben vált szakosított intézménnyé, az atmoszférikus környezetről, a Föld édesvizű erőforrásairól és éghajlati kérdésekről szolgáltat hiteles tudományos információt. Időjárás-előrejelzési szolgáltatásokat fejleszt ki, beleértve évszaki előrejelzéseket, továbbá nemzetközi együttműködés segítségével hozzájárul a globális időjárási feltételek nyomon követéséhez, lehetővé teszi az időjárással kapcsolatos információk gyors cseréjét, és támogatja a hidrológiával kapcsolatos tevékenységeket.
A WMO számos jelentős programot működtet, beleértve a világ időjárásának megfigyelését (World Weather Watch), a világ éghajlatát (World Climate), az atmoszférikus kutatást és környezetet, az alkalmazás meteorológiát, a hidrológiát és a vízi erőforrásokat, továbbá az oktatási, képzési és technikai együttműködési programokat.
Ezek a programok alapozzák meg az olyan súlyos időjárási eseményekre való felkészülést és előrejelzést, mint a tropikus ciklonok, El Niño, áradások, aszályok és más természeti katasztrófák, ezáltal megmentve életet és vagyont, továbbá jelentősen hozzájárulnak környezetünk és éghajlatunk jobb megértéséhez.
A Szervezet a figyelem középpontjában lévő olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet, mint az ózonpajzs károsodása, globális felmelegedés és a vízkészletek csökkenése.
A WMO-nak 187 tagja van, amelyből 181 állam és 6 terület. Valamennyiük saját meteorológiai és hidrológiai szolgálatot tart fenn. A WMO irányító testülete a Meteorológiai Világkongresszus minden négy évben ül össze. A 37 tagú végrehajtó tanács évente ülésezik. A WMO-nak 213 alkalmazottja van. Az 2004/7-es pénzügyi időszakra a költségvetés 253,8 millió dollár.
Főtitkár: Michel Jarraud úr (Franciaország)
Központ: 7 bis, Avenue de la Paix, CP 2300 - 1211 Geneva 2, Svájc
Tel.: (41-22) 730-8111; Fax: (41-22) 730-8181
Telex: 4141999 OMM CH
E-mail: wmo__kukac__wmo.int
Internet: www.wmo.ch
Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
Az 1995. január 1-jén létrehozott Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményt (General Agreement on Tariffs and Trade – GATT) helyettesíti, amely a világkereskedelmet felügyelő egyetlen nemzetközi testület volt. Jóllehet a WTO nem szakosított intézmény, az ENSZ-szel együttműködési megállapodása és gyakorlata van.
Középpontjában a 28 WTO egyezmény áll, amelyek a nemzetközi kereskedelem és kereskedelem politika jogi alapszabályait alkotják. Az egyezményeknek három fő célja van:
- Segíteni azt, hogy a kereskedelem a lehető legszabadabban bonyolódhasson;
- Tárgyalások útján fokozatosan további liberalizálást elérni;
- A viták megoldására pártatlan eszközöket kialakítani.
Ezeket a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó egyezményeket a kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulójának záróokmánya tartalmazza. Ezek az egyezmények az alábbi alapvető elvekre épülnek: diszkrimináció mentesség (a „legnagyobb kedvezmény” cikk), szabad kereskedelem, verseny ösztönzése, külön rendelkezések a legkevésbé fejlett országok számára. A WTO egyik célja a protekcionizmus csökkentése.
Alapítása óta a WTO sikeres tárgyalások fóruma a távközlési, információs technológiai berendezések és pénzügyi szolgáltatások piacának megnyitása érdekében. Részt vett több mint 200 kereskedelmi vita rendezésében és folyamatosan figyeli az 1986-1994-es uruguayi forduló világkereskedelmi tárgyalássorozatán elért megállapodások megvalósítását. 2001-ben Dohában (Katar) a WTO a multilaterális kereskedelmi tárgyalások új sorozatát indította el, amelyet a dohai fejlesztési napirendnek neveznek.
A WTO irányító testülete a Miniszteri Konferencia, amely kétévente ülésezik. A mindennapi munkát az Általános Bizottság végzi. Az 2003-as költségvetés 155 millió svájci frank. A WTO-nak mintegy 550 alkalmazottja van.
Főigazgató: Pascal Lamy úr (Franciaország)
Központ: 154 Rue de Lausanne, CH-1211 Geneva 21, Svájc
Tel.: (41-22) 739-5111; Fax: (41-22) 731-4206
E-mail: enquiries__kukac__wto.org
Internet: www.wto.org
Idegenforgalmi Világszervezet (UNWTO)
A turizmus vezető nemzetközi szervezetét, az Idegenforgalmi Világszervezetet (World Tourism Organization – UNWTO) 1925-ben alapították. Globális fóruma az idegenforgalom-politikai kérdéseknek és az idegenforgalmi szakma gyakorlati forrása. Tagjai között található 148 ország és terület, két megfigyelő, továbbá több mint 350 társult tag, beleértve helyi közigazgatási szerveket, turista társaságokat és a magánszektorba tartozó olyan vállalatokat, mint légitársaságok, hotelláncok és utazási irodák.
Az UNWTO - az ENSZ által a turizmus előmozdításával és fejlesztésével megbízott kormányközi testület – 2003. december 23-án vált az ENSZ szakosított intézményévé a Közgyűlés 58/232. számú határozata alapján. A turizmuson keresztül az UNWTO célja az, hogy serkentse a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, ösztönözze a környezet és a turista célállomások örökségének védelmét, továbbá mozdítsa elő a békét és a népek közötti megértést.
Az UNWTO Közgyűlését – legfőbb testületét – a rendes és társult tagok alkotják. Kétévente ülésezik, amikor is elfogadja a költségvetést és a munkaprogramot, és megvitatja az idegenforgalmi ágazat főbb kérdéseit. A Végrehajtó Tanács – az UNWTO kormányzó testülete – a Közgyűlés által választott 27 rendes tagból, valamint egy állandó tagból (Spanyolország) áll. Évente kétszer ülésezik. A hat regionális bizottság – Afrika, Amerika, Kelet-Ázsia és Csendes-óceán, Európa, Közel-Kelet, valamint Dél-Ázsia – évente legalább egyszer ülésezik.
Az UNWTO személyzete 90 fő. Költségvetése a 2002-2003 évre 20.818.000 dollár.
Főtitkár: Francesco Frangialli úr (Franciaország)
Központ: Capitán Haya 42, 28020 Madrid, Spanyolország
Tel.: (34-91) 567-8100; Fax: (34-91) 571-3733,
E-mail: omt__kukac__world-tourism.org
Internet: www.world-tourism.org