(www.un.org/sg)

A főtitkárt (Secretary-General) – aki egyaránt diplomata és szószóló, köztisztviselő és vezérigazgató – az ENSZ eszméinek egyik szimbóluma, a világ népei érdekeinek szóvivője, különösképp a szegényeknek és a sebezhetőknek. A ghánai Kofi Annan úr két ötéves ciklusa 2006. december 31-én járt le, őt Ban Ki Mun a Dél-Koreai Köztársaságból követte, mint a nyolcadik főtitkár.

Az Alapokmány szerint a főtitkár a Szervezet „legfőbb adminisztratív tisztviselője”, ebben a minőségében tevékenykedik, és „elvégez minden olyan feladatot, amellyel a következő szervek megbízzák”: Biztonsági Tanács, Közgyűlés és a Gazdasági és Szociális Tanács, valamint egyéb ENSZ-szervek. Az Alapokmány ugyancsak felhatalmazza a főtitkárt, hogy „a Biztonsági Tanács figyelmét minden ügyre felhívja, amely véleménye szerint a nemzetközi béke s biztonság fenntartását veszélyeztetheti”. Ezek az irányelvek egyrészt meghatározzák a hivatala hatáskörét, másrészt jelentős tevékenységi területet biztosítanak. A főtitkár mulasztást követne el, ha nem venné körültekintően figyelembe a tagállamok gondjait, azonban emellett erősítenie kell az ENSZ értékeit és erkölcsi tekintélyét, továbbá szólnia és tennie kell a békéért – időről időre azonban annak a kockáztatásával, hogy kérdőre vonja vagy nem ért egyet ugyanazokkal a tagállamokkal.

Előző főtitkárok

Az Alapokmány szerint a főtitkárt a Biztonsági Tanács javaslatára a Közgyűlés nevezi ki. Ban Ki Mun elődei voltak: Kofi Annan, ghánai, aki 1997 januárjától 2006 decemberéig szolgált; főtitkár elődei voltak: Boutros Boutros-Ghali, egyiptomi, aki 1992. januárjától 1996. decemberéig volt hivatalban; Javier Pérez de Cuéllar, perui, aki 1982. januárjától 1991. decemberéig látta el a főtitkári teendőket; Kurt Waldheim, osztrák, aki 1972. januárjától 1981. decemberéig volt hivatalban; U Thant, burmai (ma Myanmar), aki 1961. novemberétől ügyvezető főtitkárként szolgált 1962. novemberi hivatalos kinevezéséig, majd 1971. decemberéig töltötte be a posztot; Dag Hammarskjöld, svéd, aki 1953. áprilisától 1961. szeptemberéig, Afrikában történt repülőgép-szerencsétlenség során bekövetkezett haláláig látta el a főtitkári teendőket; és Trygve Lie, norvég, aki 1946. februárjától 1952. novemberi lemondásáig volt hivatalban.

Ez a kreatív feszültség kíséri a főtitkárt mindennapi munkájában, amelybe beletartozik az ENSZ-testületek ülésein való részvétel; konzultáció a világ vezetőivel, kormány tisztviselőkkel, a civil társadalmi csoportok képviselőivel, a magánszektorral és magánszemélyekkel; továbbá világkörüli utazás abból a célból, hogy kapcsolatot tartson a tagállamok polgáraival, és tárgyaljon a nemzetközi problémák óriási tömegéről. A főtitkár minden évben kibocsát egy jelentést a Szervezet munkájáról, amely értékeli a tevékenységét és felsorolja a jövő prioritásait.

A főtitkár által játszott egyik legfontosabb szerep a "közbenjárása” – lépéseket tesz nyilvánosan vagy titokban, felhasználva függetlenségét, pártatlanságát és integritását, hogy megakadályozza nemzetközi viták keletkezését, erősödését vagy kiterjedését. A főtitkár közbenjárását rengeteg helyzetben használták fel: Ciprus, Kelet-Timor, Irak, Líbia, a Közel-Kelet, Nigéria és Nyugat-Szahara. (A főtitkár személyes és külön megbízottainak a listáját lásd: www.un.org/Depts/dpko/SRSG.)

Mindenegyes főtitkár a saját szerepét a hivatalban töltött sajátos időszak összefüggésrendszerében határozza meg. Az ENSZ békefenntartása irántiigény az elmúlt években példanélküli ütemben nőtt. Amely arra késztette Ban Ki Munt, hogy alapvető strukturális reformokat javasoljon, amelyek lehetővé teszik, hogy a Szervezet lépést tudjon tartani.

Ennek eredményeként a Közgyűlés 2007. júniusában elfogadta a Műveleti Területeket Támogató Főosztály létrehozását, amely átvette a békefenntartó műveletek mindennapi irányítását, míg a Békefenntartó Műveletek Főosztályra maradt az általános stratégia, a tervezés és a felvonultatás.

Lásd

Reform és megújulás: békefenntartás és leszerelés
36 kB

Ban főtitkár különös hangsúlyt helyez az éghajlatváltozásra, amelyet „korunk meghatározó kérdésének” nevez. Támogatta egy új, hibrid békefenntartó misszió létrehozását Szudánban, és lépéseket tett annak érdekében, hogy az ENSZ leszerelési mechanizmusa szorosabb kapcsolatban legyen hivatalával: ez az új ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatala.

Ban úr prioritásai közé tartozik: Afrika, kiváltképp a szudáni helyzet és a darfuri tragédia; a közel-keleti helyzet; az atomsorompó és a leszerelés; a 2000. évi Millenniumi Csúcson elfogadott fejlesztési célok elérése; éghajlatváltozás; emberi jogok; és az ENSZ reformja. (Lásd: “My priorities as Secretary-General”, at www.un.org/sg/priority.shtml.)

Ban Ki Mun tevékenysége követi és épít elődje, Kofi Annan munkájára, akinek az erőfeszítései széles körű reformokra koncentrálta acélból, hogy segítse az ENSZ alkalmazkodását a globális kérdések új korszakában. Tízéves szolgálata alatt Kofi Annan újításai közé tartozik olyan belső területek létrehozása, mint az ENSZ Etikai Hivatala és az ENSZ Ombudsman Hivatala; továbbá olyan jelentős ENSZ-testületek, mint az Emberi Jogi Tanács és az ENSZ Békeépítő Bizottsága. Létrehozta a főtitkár első helyettese hivatalát, amely segít a főtitkári hivatalhoz rendelt egy sor kötelezettség teljesítésében.

Az afrikai speciális tanácsadó hivatala – amelyet Kofi Annan 2003-ban alapított – koordinálja az ENSZ-rendszer erőfeszítéseit az afrikai fejlődés érdekében. Az ENSZ Demokrácia Alapja olyan projekteket finanszíroz, amelyek demokratikus intézményeket és folyamatokat építenek és erősítenek meg, és támogatják az emberi jogokat. Az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni globális alap 2002 óta működik. 2006 végére 7,1 milliárd dollárt utalt át 136 országba, hogy támogassa az agresszív beavatkozást e pusztító betegségek elleni harcban. (Lásd: www.theglobalfund.org .)

A Globális Szerződés (Global Compact), amelyet 1999-ben Kofi Annan javasolt, a nagy magán társaságokat összehozza az ENSZ-ügynökségekkel, kormányokkal, munkaügyi és nem kormányzati szervezetekkel, hogy előmozdítsák kilenc egyetemesen elfogadott elv érvényesülését az emberi jogok, a munka és a környezet területén. 2007 januárjára 3800 résztvevője volt, beleértve több mint 2900 üzleti vállalkozást, valamint nemzetközi és nemzeti szakszervezeteket és civil szervezetek százait 100 országból, főleg a fejlődő világból.

Annan javaslatai alapozták meg a világ vezetőinek két jelentős összejövetelét: 2000-es Millenniumi Csúcs, és annak ötéves számbavétele, a 2005-ös Világcsúcs. Az elsőn egyhangúlag elfogadták a Millenniumi Nyilatkozatot, speciális tervek és célok sorozatát – beleértve a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MDGs) – amelyek felvázolták az ENSZ irányvonalát az új században. A Világcsúcsot bölcs döntések követték a fejlődés, a biztonság, az emberi jogok és az ENSZ-reform területén.

Lásd

A 2005-ös világcsúcs záródokumentuma
42 kB

Főtitkár első helyettese (Deputy Secretary-General): a kanadai Louise Fréchette asszonyt nevezték ki 1998-ban először a főtitkár első helyettesévé. 2006-ban őt követte Mark Malloch Brown az Egyesült Királyságból, majd 2007 januárjában Dr. Asna-Rose Migiro asszony Tanzániából.